Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-582
582. országos ülés 1915 május 12-én, szerdán. 135 el, hogy Adamovics micsoda kifejezéseket használt egy egyesület feloszlatásánál, hogy a kávéházi zenélésre vonatkozólag mit mondott stb. Ami pedig Adamovichnak azt a mondását illeti, hogy néhány hazafinak az inába száll majd a bátorsága, ezzel néhány újvidéki aranyifjú érezte magát sértve, mikor a hadbavonuló seregeket a közönség éljenezte s közben a kávéházi asztalnál ülő publikumhoz furakodtak s ott alkalmatlankodtak. Erre jegyezte meg Aclamovich, hogy ezeknek inába fog szállni a bátorsága. Egy kicsikét másképen is mondta, de azt nem reprodukálhatom itt a képviselőházban. (Derültség.) Ilyen dolgokkal egy embert, aki kötelességét mindenkor teljesítette, aki mindig becsületesen megállta helyét, amikor szükség volt rá, akinek családja egyike a legtekintélyesebb délmagyarországi családoknak, igy meghurczolni nem lett volna szabad. Slezák Lajos képviselő ur vallotta, hogy Adämovich tanácsolta a Szokol-Egyesületre nézve, hogy azt nem kell feloszlatni, hanem a kulcsokat, könyveket stb. a hatóságnak kell átadni. Slezák Lajos: Ezt nem mondtam! Szmrecsányi György: Kérem, itt van a vallomása! (Derültség balfelöl,) Slezák Lajos: Hát nem igaz! Nem mondtam ! (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Október 20-iki, második vallomásában pedig már azt mondja a képviselő ur, hogy — reprodukálva dr. Mikolics ügyvéd szavait — fel kell oszlatni az egyesületet, a kulcsokat, iratokat, mindent a hatóságnak át kell adni, azzal a kijelentéssel, hogy az egyesület ideiglenesen megszüntette működését. (Zaj.) Hogy hol láttak itt büntetendő cselekményt, azt nem tudom. De tovább megyek. A kávéházi zenélésre vonatkozólag Slezák azt vallja, hogy ennél jelen volt, hogy ezt nyilvánosan tette. Posgay Miklós: Slezák mindenütt jelen van ? (Derültség.) Szmrecsányi György: . . . Adamovichnak eszeágában sem volt kritika tárgyává tenni azt, nem is tette kritika tárgyává, hogy a trónörökös halálának napján a zenélés beszüntettessék. Slezák ur vallomása szerint ennél a kijelentésnél a főjünczér volt jelen. Tehát ez sem nyilvánosan történt, sőt ugy tudom, hogy a főpinczér erről egyáltalában nem is tudott semmit. (Zaj jobb felől.) De nem is ezen van a kérdésnek a súlya és én nem engedem eltereltetni magamat ezzel a kávéházi és borbélyüzleti pletyka-bünügygyel. A kérdés súlya azon van, hogy mindazon intézkedéseket megelőzőleg, amelyeket a katonai hatóság Adamovichcsal szemben kért, a politikai hatóságok részéről, somfordálások és informálások történtek. (Zaj jobbfelöl.) Ezt, ha Mvánja a ministerelnök ur, bizonyítani is fogom. így vezették félre a katonai hatóságot, a ministerelnök urat és a belügyminister urat is. Hogy a bűnügygyei mi volt, az mellékes, annak aktái már le vannak zárva. Ugron Zoltán." Az a lényeg! (Zaj balfelöl.) Szmrecsányi György: És még egy rektifikálással tartozom, t. i. én Hadzsi Koszta ügyvéd úrral egyetlenegy egy szót, pláne az ő ügyeiről nem beszéltem. Én nem tőle hallottam ezt, másodkézből hallottam, de ugyanolyan jó forrásból, mintha ő maga mondotta volna. Hadzsi Kosztat tehát ne méltóztassék ugy tekinteni, mintha ő énhozzám jött volna a főispán ellen panaszkodni, akkor, amikor a főispán szívességét igénybevette. Hadzsi Koszta kényszerhelyzetben volt és nyolez gyermekére való tekintettel én tökéletesen megértem lépését. Amit pedig a katonai dolgokra vonatkozólag említett a ministerelnök ur, én a denuncziálásokról már elmondottam véleményemet, arra visszatérni nem akarok. De figyelmébe ajánlom a ministerelnök urnak azt, hogy a déli hadtápparancsnoksághoz beosztott kormánybiztos, Tallián Béla — megengedem, hogy jó intencziók vezetik — sok olyan esetben, amikor evidens és imminens katonai érdekek követelték az intézkedést, — köztudomású tényekre és nem hivatalos titkokra hivatkozom — nehézségeket támasztott. Ezekről a nehézségekről tudomása van a ministerelnök urnak és ezekre czélzok én. Ha kivánja a ministerelnök ur, hogy én azokat ismertessem, akkor méltóztassék zárt ülést elrendeltetni. (Helyeslés balfelöl.) Rakovszky István: Kérjük a zárt ülést! Posgay Miklós: Nagyon érdekes volna! (Zaj.) Szmrecsányi György : Nekem még egy megjegyzésem van és ez az, hogy engem ennek a kérdésnek itt a házban való felvetésénél az a tiszta intenczió vezetett, hogy alkalmat szolgáltassak a ministerelnök urnak arra, hogy régebben tett ünnepélyes kijelentését itt előttünk egyszer, amikor arra sor kerül, be is igazolja. A ministerelnök ur aktákból beszélt. Ezekkel az aktákkal szemben én tanukra hivatkozva, tudom az ellenkezőt bizonyítani. (Zaj a jobboldalon.) Es engedjen meg nekem a ministerelnök ur, ha tovább is ragaszkodik ezen álláspontjához és tovább is ragaszkodik ahhoz, bogy egy olyan álláspontot védelmez, amely nem állhat meg semmiféle tekintetből, de legkevésbbé a méltányosság szempontjából, akkor, mikor azt látjuk, hogy nehéz időkben a legdurvább párttekintetekből eredő támadásoknak vannak egyesek kitéve . . . (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Szmrecsányi György: . . . mondom, ha ilyen körülmények között azt a véleményemet, amit akkor alkottam magamnak, felfüggesztem. A
