Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

4 579. országos ütés 1915 május 7-én, pénteken. biztosító pénztár, valamint a kerületi munkásbiztosító pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegelyző pénztárak 1911. évi működéséről és a méterrendszerü kaiátnak a drágakő- és igazgyöngykereskedelemben való használata tárgyában szóló képviselőházi határozatokhoz a főrendiház hozzájárul. Ennélfogva a két ház egyet-' értésével hozott határozatokat országos határozatoknak jelentem ki. Jelentem a t. háznak, hogy Szmrecsányi György képviselő ur sürgős interpelláczió előterjesztésére kért és nyert engedélyt ; az interpellácziót a ministerelnökhöz intézi a boszniai, szerémségi és délmagyarországi politikai "viszonyok tárgyában. Az interpelláczió előterjesztésére a napirend letárgyalása után, illetve a napirend tárgyalására szánt idő letelte után fogunk rátérni. Következik a napirend és pedig annak első pontja, az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, (írom. 1141, 1181). Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az épen felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Az igy harmadszori olvasásban is elfogadott törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. Következik a napirend második pontja, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmát országok között létrejött pénzügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1906. évi X. t.-cz. hatályának ujabbi meghosszabbításáról a pénzügymin ister törvényjavaslata Hrom. 1144, 1182). Az előadó ur kivan szólni. Hegedüs Lóránt előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság azon az állásponton van, hogy a kormány helyes és köteles gondosságot tanúsított, mikor törvényjavaslatot nyújtott be a HorvátSzlavon és Dalmátországgal való pénzügyi egyezmény hatályának meghosszabbítása czéljából. T. i. ez a pénzügyi egyezmény június 30-án lejár. Igaz ugyan, hogy a regnikoláris bizottság kiküldetett, de ez a bizottság a mai körülmények között érdemlegesen nem foglalkozhatott a kérdéssel, úgyhogy másra, mint az egyezmény ideiglenes meghosszabbítására gondolni nem lehet. Én tehát ajánlom a t. képviselőháznak a törvényjavaslat elfogadását. Egyszersmind bejelenthetem a t. háznak a bizottság azon megállapodását, amelyet valószínűleg a t. ház is magáévá tesz s amelyet mindannyian örömmel veszünk, hogy a mostani megpróbáltatások közt a szent István koronájához tartozó országokat összefűző történelmi érdekazonosság még jobban megszilárdult. Midőn ezt a t. háznak a pénzügyi bizottság nevében tudomására hozom, egyúttal kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra feljegyezve senki sincs. Kivan valaki szólni ? Ha nem, akkor a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a Magyarország és HorvátSzlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1906. évi X. t.-cz. hatályának ujabbi meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szakaszait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel, t. ház, a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat során fogok indítványt tenni. Következik a napirend harmadik pontja : a közadókat érintő egynémely kérdésnek a hadiállapot folytán szükségessé vált kivételes szabályozása tárgyában a pénzügyminister ur törvénvjavaslata. (írom. 1142, 1183). Az előadó ur kivan szólni. Hegedüs Lóránt előadó: T. ház ! Ez a törvényjavaslat a háború folytán előállott adózási helyzetnek vonja le a konzekvencziáit és adóleengedéseket tartalmaz. A helyzet annak következtében állott elő, hogy egynéhány helyen, sajnos, — bár reméljük, csak rövid időre — a háború átcsapott az ország területére is, ugy délkeleten, mint északkeleten és mind a két helyen vagyoni rombolásokat végzett. Ezenkívül azonban a, habom másban is éreztette hatását, abban, hogy számos egyént kiragadott rendes keresetéből, vagy pedig adózási tárgyát a katonaság számára foglalták le. A kormány, szerintünk helyesen, abból az álláspontból indult ki, hogy legalább ott, ahol az állam mint követelő lép fel egy polgárával szemben és bizonyos adót kivan tőle, gyakorolja azt a méltányosságot, hogy ebben a viszonylatban, az államnak mint adóztatónak az adózóhoz való viszonylatában, vegye tekintetbe, hogy vájjon a háború milyen rongálásokat végzett akár az illetőnek adótárgyában, akár keresetében. Ha ezt a gondolatot tovább fűzzük, elérünk ahhoz a második tételhez, hogy hefyes a kormánynak az a kívánsága, hogy a háború által az adótárgyban és az adózó keresetében okozott rongálás ugy vétessék tekintetbe, mintha bármely más vis major által okozott rongálás volna és ennek következtében az adó engedtessék el részben vagy egészben. Ha ezt méltóztatnak elfogadni, amint a pénzügyi bizottság elfogadta, ebből következik az, hogy mindazoknál az adónemeinknél, amelyeknél a törvény ugy intézkedik, hogy a vis major teljesen tekintetbe vétetik, ez a háborúra is alkalmaztatván, ott további intézkedésnek szüksége nincs. Azon adónemeinknél azonban, melyeknél az adóleirások