Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
82 559. országos ülés 191k Julius 22-én, szerdán. Ezek után egész röviden áttérek a német birodalmi példára. Abban egyetértek a t. ministerelnök úrral, illetve én sem hangsúlyoztam annak fontosságát, hogy vájjon a rendőrséget vagy a katonaságot alkalmazták-e, illetve hozták-e be a Reichstagba. Azonban ha már a külföldi példáról és a német példáról van szó, akkor bátor vagyok a következőket a t. ház figyelmébe ajánlani. Tény az, hogy a német vámtarifa tárgyalásánál a Kardorff-féle indítvány beadásánál igen heves vita volt. A Kardorff-féle inditványt november végén adták be és már másnap az elnök kénytelen volt az egyik képviselőt háromszor rendreutasítani és az ülést a házszabályok értelmében félórára felfüggeszteni. Büsing alelnök akkor ezeket mondta (olvassa): Meine Herren! Seit über 31 Jahren tagt der Beichstag, und es ist das erstemal, dass ein Präsident des hohen Hauses gezwungen worden ist, wegen wüster, tumultuarischer Szenén in diesem Hause die Sitzung aufzulösen«. Azután annak a reményének ad kifejezést, hogy erre soha többé sor nem kerül. Ebben a reményében nagyon csalatkozott, mert a 6833. számú német birodalmi napló szerint deczember 4-én Spahn birodalmi képviselő beszélni akart, ebben a szocialisták megzavarták, mire Stolberg alelnök háromszor rendreutasította Singer szocziálista képviselőt, majd ezeket mondta (olvassa): »Meine Herren, auf Grundlage des § 60 der Cleschäftsordnung Absatz 3 schliesse ich den Herrn Abgeordneten Singer von dieser Sitzung aus. (Lärm.) Meine Herren, da die Mittel, welche die Geschäftsordnung mir an die Hand gibt, erschöpft sind, so setze ich die Sitzung auf eine Halbestunde aus.« Ez 12 óra 20 perczkor történt, 12 óra 50 jjerczkor ismét megnyitotta az ülést, beszélt Bebel a házszabályokhoz, majd ismét Stolberg alelnök szólott ós folytatta (olvassa): »13en Ausschluss von der Sitzung muss ich natürlich aufrechterhalten und muss zu meinem Bedauern konstatieren, dass der Herr Abgeordnete Singer sich trotzdem wieder im Saale befindet. Icb erkläre aber ausdrücklich, dass derselbe an den Verhandeln des Hauses in keiner Weise teilzunehmen berechtigt ist, solange die Sitzung dauert«. Az egész naplót átolvastam, de sehol annak nyomát nem találtam, hogy az érvényes házszabályok szerint . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Akkor tévedtem. Posgay Miklós : Sokszor téved ! (Élénk derültség a jobboldalon.) Rakovszky István : Ha nálunk történne a tévedés, hogy nézne az ki! Akkor már hazudtunk volna! Gr. Esterházy Móricz: ... olyan tehát a ministerelnök urnak ez a kijelentése, bogy ón igazán csak sajnálattal veszem tudomásul . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Miért? Gr. Esterházy Móricz: Megmondom. Azért, mert épen német birodalmi képviselőkkel szemben hivatkozva a ministerelnök ur a Magyar Figyelőben és a főrendiházban tett kijelentéseire, meglehetős éles hangon utaltam erre az esetre. Ezért veszem ezt sajnálattal tudomásul. Ami már most a franczia esetet illeti, azért mondom, hogy ugy fest a dolog, mintha azt mondanám, hogy a lipótvárosi Bazilika azon a bizonyos Margitszigeten áll, mert én azt, hiszem, hogy ha valaki tekintetbe veszi a franczia viszonyokat ós azt a helyzetet, amelyben a franczia hadsereg van nemcsak a végrehajtó hatalommal szemben, hanem a törvényhozással és a törvényhozás tagjaival szemben, akkor lehetetlen analógiát vonni a franczia esetek és a magyar esetek között. (Ugy van! a baloldalon.) Lehetőleg röviden fogok néhány rendeletre és törvényczikkre utalni. Méltóztassék utána nézni és kontrollálni, azt hiszem, nem tévedek. A franczia parlamentnél a karhatalom igénybevétele a 79-iki törvényen alapszik. A karhatalom igénybevételének joga megilleti ugy a szenátus, mint a kamara elnökét. Egy hadügyministeri instrukczió szabályozza ezt a rekvirálási jogot és hivatkozik egy 1791-iki törvényre, ahol a rekvirálási formula kimondja, hogy a kérelemnek írásban kell történnie, megemlíti azokat a parancsnokságokat, amelyektől direkte kérhet csapatokat a szenátus elnöke is, a kamara elnöke is és azt mondja — hivatkozom az 1791-iki formulára (olvassa) : »Au nom du jieuple fran9ais, ÍJous Président requérons en vertu de la loi« stb. Igazán, bizonyos fokig a komikum hatásával bir az, ha erre az esetre most analogice azt állítanám, hogy a magyar főrendiház elnöke a magyar nép nevében plurális majesteticussal — mondjuk — egy dandárparancsnoktól csapatokat kérne. Ez nem lehetséges, mert teljesen más és teljesen más is kell hogy legyen — amint később leszek bátor ráutalni — a hadsereg helyzete a törvényhozással szemben. (Ugy van! Ugv van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Csak egy napra szól. Gr. Esterház Móricz: Nem méltóztatott hivatkozni arra az a állásra, amely Francziaországban megvan és amely mégis sokkal jobban kidomborítja a jiarlamentnek és az elnöknek szuverenitását és az a Comandant militaire du Palais Luxembourg és a Palais Bourbon, amelyre vonatkozólag Brisson a ház elnöki székéből 1904 október 28-án azt mondta, hogy (olvassa) : »La Chambre sait que M. le ministre de la Gluerre n'intervient pas dans cetté nomination. »Tehát semmi köze hozzá«. Elle est faite uniquement par le Président de la Chambre qui en prend toute la responsabilité«. És ö él ezzel a jogával az 1879-iki rekvirálási törvénynek 5. §-a alapján. De tovább megyek. A Journal officiel 1909 márczius 31-iki számában azt mondja (olvassa) :
