Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 1914- Julius 22-én, szerdán. 59 ha már igy volt ez a múltban, nem akarunk ettől eltérni a jelenben sem, mert szélmalomharczot kezdeni nem akarunk. Tény azonban, hogy amikor az ügyvéd pert vállal, mindjárt szerződéses viszony jön létre közte és az állam között; az állammal szemben kötelezettséget vállal az az ügyvéd, hogy a perből kifolyólag felmerülendő minden illeték befolyik, ő ezért a saját vagyonával is felelős. (Ás elnöki szélcet Beöthy Pál foglalja él.) Mondom, ha már az alapelvet nem változtathatjuk meg és nem magát a felet tehetjük közvetlenül felelőssé az illetékért, hanem elfogadjuk, hogy az ügyvéd gondoskodjék elsősorban annak behajtásáról, akkor nem zárkózhatunk el bizonyos méltányossági szempontoktól, amelyeket épen az 54. §-szal kapcsolatosan erről az oldalról most javaslatok vagy indítványok alakjában nyújtottak be a házhoz t. barátaim. Ezek mind olyan méltányossági szempontokat tárgyalnak, olyan méltányossági szempontokból indulnak ki, hogy ezeknek méltánylása elől nem helyes dolog elzárkózni, különössen akkor, ha figyelembe vesszük azt a hátrányt, azt az óriási kötelezettséget, amely a másik oldalról hárul az egész ügyvédi karra. Méltányos dolog tehát az, hogy a lelet csak bizonyos idő múlva vétessék fel, akkor, amikor előzetesen az ügyvéd erre felszólítást nyer. Lehetetlen nem konczedálni, hogy nem kell mindjárt roszszhiszemüségnek vagy szándékos mulasztásnak fenforognia akkor, amikor az ügyvéd valamely illetéket bélyegben leróni elmulasztott. Ez elvégre történhetik félreértésből is, véletlenségből is, sőt leküzdhetetlen akadályai is lehetnek. Épen ezért nyújtson módot és alkalmat az ügyvédnek az állam a törvény a hiány pótlására azzal, hogy ha csakugyan forog fenn hiány, szólítsák fel erre az ügyvédet. Ebből a szempontból a legmelegebben támogatom Springer Ferencz igen t. képviselőtársamnak és barátomnak módosító indítványát és remélem, hogy azt el is fogják fogadni. Hasonlókép igen helyesnek tartom Egry Béla t. barátom indítványát is. Igaz, hogy az ügyvéd elsősorban felelős az illetékekért és az ügyvédet e tekintetben az a kötelesség terheli, hogy már a per elvállalása alkalmával gondoskodjék módokról és eszközökről, amelyek lehetővé teszik, hogy az illetékek befolyjanak és hogy az illetékeket mindenkor beszolgáltassa. Lehetetlen azonban elzárkózni az elől, hogy lehetnek olyan specziális körülmények, amikor az ügyvéd minden jóindulata daczára sem biztositbatja kellőleg sem magát, sem a kincstárt; amikor nem forog fenn az ügyvéd részéről a mulasztás, szándékosság, nem méltányos, hogy mégis ő viselje azt a bélyegilletéket. Amikor az ügyvéd bebizonyítja, hogy önhibáján kivül kellett akár tetemes, akár kisebb összegű illetéket viselnie, amelyeket az ügyfelén behajtania minden igyekezete daczára sem lehetett, amikor tehát az ügyvéd semmiféle mulasztást el nem követett, azt hiszem, ellenkeznék minden jogi igazsággal, nem csupán a méltányossággal, de még a morállal is az, hogy ilyen esetben a fél által fizetendő illetéket mégis az ügyvéd viselje. Hiszen az a per nem az ügyvédé, hanem a félé; a per a fél érdekében történik, a fél érdekében veszik igénybe a bíróság jogsegélyét, az államnak specziális munkáját, nem az ügyvéd érdekében. (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Magát az ügyvédet is sújtja ez a káros következmény, hogy az ügyfelétől nem kapja meg még a költségeit sem és ráadásul még tetemes illetőket is kell fizetnie. Ebből a szempontból igen méltányosnak, helyesnek, sőt igazságosnak tartom Egry Béla t. képviselőtársam indítványát. A magam részéről a benyújtott összes módosításokat elfogadom. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: I. képviselőház ! Tisztelettel kérem, hogy a szakaszt az előadó ur által beterjesztett módosítással méltóztassék elfogadni. Nagyon sajnálom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a benyújtott többi módosításokat elfogadjam. Méltóztassanak elhinni, igen örültem volna, ha olyan módosítások tétettek volna, amelyek az ügyvédi kar helyzetét e törvényjavaslattal szemben megkönnyítik és amelyeknek végrehajthatósága és kivihetősége tekintetében aggályaim nem lettek volna, ugy, hogy azokhoz hozzájárulhattam volna. Minden javaslatot és eszmét, amely ezekben a módosításokban foglaltatik, már a javaslat szerkesztése alkalmával igen alapos és beható megfontolás tárgyává tettünk, de legnagyobb sajnálatunkra olyan adminisztratív nehézségek forogtak fenn, amelyek figyelembevételével kénytelenek voltunk az ezen módosításokban lefektetett eszméktől eltekinteni. A helyzet az, hogy azok a rendelkezések, amelyek az ügyvédi karra vonatkozólag ebben a törvényjavaslatban fel vannak véve, tiem nóvumok, ma is épugy megvannak. Ujabb terhet tehát a javaslat nem ró az ügyvédi karra, sőt könnyíti az ügyvédi kar helyzetét annyiban, amennyiben eddig a hiányosan, vagy kellőleg fel nem bélyegzett iratok és perbeli cselekmények folytán az ügyvéd csak a kétszeres illeték lefizetésével szabadulhatott a magasabb illeték fizetése alól, mostan pedig a törvényjavaslat 82. §-a értelmében a másfélszerese ellenében szabadulhat az ügyvéd és a jogkereső közönség, általában a további következmények alól. Ez tehát határozottan lényeges könnyítés az ügyvédi karra nézve. Tüdős János: Ez azért sokkal több lesz! Teleszky János pénzügyminister: Beismerem, hogy ez a javaslat, anélkül, hogy a materiális intézkedések módosíttattak volna, nagyobb ter8*