Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 191b- Julius 22-én, szerdán. 57 védnek le kell azt róni, akár előlegezés, akár pedig kiszabás utján, ö mindig regresszussal él­het a felével szemben, A második módosításom ugyanilyen ter­mészetű beszúrás volna, de hogy minden két­séget kizárjon, ezt a pótlást is javaslom. (Hall­juk! Halljuk! balfelöl.) Nevezetesen az 54. § második pontjában a 25. §-ban jelzett elő­készítési illetékről van szó, s ennélfogva a szakasznak ez a része így hangzanék: (olvassa) : »a 25. §-ban megállapitott illetékeket is«, melyek szintén a feleket terhelik, és folytatódnék tovább a szöveg, ugy ahogy van (olvassa): »ha a hiá­nyos benyújtás vagy a szóbeli előterjesztés ügyvédi képviselettel történt«. Végül ott, ahol arról van szó, hogy a mulasztó ügyvédet terheli a mulasztás miatt kiszabandó felemelt illeték is, azt a módosítást bátorkodom javasolni, hogy ez a szó: a »mulasztó« a mondat kezdetén kihagyassék és ugy szóljon a szöveg hogy az ügyvédet terheli a mulasztás miatt kiszabandó felemelt illeték is, hozzátéve a következő szöveget: (Halljuk! Halljuk! oal­felől. Olvassa): »Az ügyvédet terheli a mulasztás miatt kiszabandó felemelt illeték is, ha beiga­zolható, hogy az eljáró ügyvédet rosszhiszemű­ség vagy vétkes gondatlanság terheli«. Ezeket a módosításokat javaslom ehhez a szakaszhoz (Elénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) azzal, hogy ha ezek keresztülmen­nek, akkor azt hiszem, hogy Egry Béla t. kép­viselőtársamnak javaslata talán feleslegessé válik, mert benne van ebben a meghatározásban az, hogy az illeték nem az ügyvédet terheli, hanem a felet. Amennyiben az a féltől nem volna be­hajtható, akkor az a más kárával való gazda­godás lenne, ha a kincstár azt az illetéket meg­tarthatná. De ez nem zárja ki azt az indítványt, amelyet Egry Béla t. képviselőtársam tett, tehát magam részéről azt is elfogadom. A másik j>edig, amit Springer Ferencz t. képviselőtársam tett, nevezetesen, hogy a lelet megállapításakor egy 24, vagy 48 órás, vagy 3 napos -4 (Felkiáltások a bal- és a szélsöbalolda­lon: Út napos!), vagy a törvény rendszere sze­rint öt napos felhívás bocsáttatnék ki. és a fel­emelt illeték csak ennek eredménytelen letelte esetén követeltetnék, az teljesen beleillik azokba a módosításokba, amelyeket én bátor voltam előterjeszteni, tehát azt is fentarthatónak tar­tom és magam részéről elfogadom. Ajánlom módositványaim elfogadását. (He­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik. Mihályi Péter jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Én a szakaszhoz két okból szólalok fel. Először azért, hogy pártoljam az ez oldal­ról benyújtott módosításokat és másodszor ma­gam is szándékozom egy rövid, bár csak stilá­ris, módosítást benyújtani. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1905. XXVI. KÖTET. Először is szólok ahhoz a módositványhoz, amelyet Springer Ferencz t. barátom és kép­viselőtársam nyújtott be. Az ügyvéd tulajdon­kép, mint az már több oldalról kimutatva és hangsúlyozva lett, a kincstárnak mintegy be­kasszálója, mert hisz ő lényegében nem tarto­zik a kiadásokat, az illetékeket viselni, azok szorosan véve a felek terhét képezik, mert a felek érdekében jár el, ő azért még honoráriu­mot is kap ha eredménynyel jár el és ha képes a fél megfelelően honorálni. Ezt csak nem lehet véglegesen az ö terhére ráhárítani, ha az ügy­védi karral szemben nem vezeti elfogultság a kormányt és a minister urakat. Az ügyvédi kar megérdemel annyi tekintetet, hogy legalább ily esetekben a felemelt illetékek rajta ne köve­teltessenek ; mikor az ügyvéd elsősorban köteles az illetéket előlegezni a kincstár számára akkor legalább ne rovassák rá az illeték az esetben, ha a felhívás eszközöltetett és annak eleget tesz. Egészen más a helyzet és azt a magam részéről nem is clifíikultálom, ha az ügyvéd a kötelezettségének a felhívás után sem felel meg. minthogy itt már bizonyos renitenskedés van és rosszakarat imputálható és akkor azután azt a felemelt illetéket a kincstár rajta megveheti. T. ház! Egészen méltányosak azok az indít­ványok, amelyeket Tüdős János t. képviselőtár­sam és barátom és az is, amelyet Egry Béla t. képviselőtársam és barátom tett. A kettő körül­belül egy czélzattal bir, de esetleg egymást ki­egészítőlég is helyet foglalhatnak. T. barátomnak Egry Bélának módositvá­nyán lehetne egy kis módosítást eszközölni, amennyiben ott nem egészen világos egyik intéz­kedés, mert bizonyos félreértésre adhat okot. ugyanis látszólag nagyobb követelést támaszt, mint amilyet ő maga is czélzott. Indítványának czélja tulajdonképen az, ha az ügyvéd előlegezte az illetéket, a bélyeget ki­fizette a félért és a fél fizetésképtelen, nem tudná rajta behajtani és ez bíróságilag igazol­tatik, akkor a kincstár az előlegezett illetéket és bélyeget megtérítse. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak. Sághy Gyula: A szövegezése ugy hangzik, hogy a készkiadásait. Készkiadások alatt so­kat lehet érteni és ezért hajlandó lennék ezt módosítani, mert előbb van remény, hogy el­fogadtatik, mint abban a kiterjedésben. Ha azon­ban nem fogadtatik el, akkor az övé még mél­tányosabb az ügyvédekkel szemben. De a legkisebb méltányosság is megkívánja, hogyha az ügyvéd már a kincsárnak pénzbehaj­tójává degradáltatik a javaslatban, ha ő nemcsak behajtója, de előlegezője az illetéknek, tehát rajta hajtják be azt is, ami tulajdonkéj)en a felet terhelné, mikor ő ilyen szolgálatot tesz a kincs­tárnak ós nem képes a felén megvenni és bíró­ságilag igazolja, hogy az fizetésképtelen, akkor neki visszatérittessék az államnak tett ezen

Next

/
Thumbnails
Contents