Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

544 57 ü. országos ülés 1915 május (i-áa, csütörtökön. városi beruházások. Ez egészen természetes is. A mi közgazdaságunk — sajnos — nem produkálhatja mindazokat a tőkejavakat, amelyek ezekre a beruházásokra szükségesek, tehát ezeknek a beruházásoknak elsősorban a költségszükségletét mi külföldi kölcsönök kontrahálása utján szerezzük be. Amint azonban nagyon jól méltóztatnak tudni, a külföldi kölcsönöknek legkisebb része az, amit a külföld valutában fizet meg a kölcsönvevő államnak, hanem a közgazdaság különböző csatornáin keresztül mint behozatal jelentkezik az az összeg, amelyet én a külföldön mint külföldi kölcsönt kontrahálok. Természetes tehát, hogy ha egy államnak közgazdasága nem elég erős arra, hogy beruházási szükségleteit — legyenek azok akár állami beruházási szükségletek, akár városi beruházási szükségletek, akár a magángazdaságoknak beruházási szükségletei — belső kölcsönök felvétele utján fedezze, akkor ez természetesen a behozatal fokozásával jár és ennélfogva természetes, hogy egy fokozott és a gazdasági helyzet által nem feltétlenül indokolt, csak a gazdasági helyzet mesterséges fellendítését előidéző beruházási politika maga után vonja a kereskedelmi mérleg romlását és a külföldi árubehozatal fokozódását. Epén ezért én a jövő problémáját, amely igen nagy probléma, abban látom, hogy nekünk arra kell törekednünk, hogy lehetőleg saját erőnkből tudjunk megélni, hogy gazdaságunkat lehetőleg ugy organizáljuk, hogy külföldi kölcsönre lehetőleg kevéssé legyünk rászorulva. (Elénk helyeslés jobbfelöl) annál is inkább, mert egyelőre nem is igen fogunk nagymérvű külföldi kölcsönöket kapni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezért az lesz a feladat, hogy szükségleteinknek és igényeinknek lehető mérséklésével igyekezzünk megoldani azokat a közgazdasági problémákat, amelyek gazdasági téren reánk fognak hárulni. (Helyeslés jobbfelől.) Mert, hogy ezek a problémák igen nagyok, azzal mindannyiunknak tisztában kell lennünk, amint tisztában kell lennünk azzal is, hogy a financziális problémák, amelyek reánk hárulnak is, igen nagyok. Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezeknek a financziális nehéz problémáknak megoldására elfogadhatnám orvosszerül azt, amit gróf Battyhány Tivadar t. képviselő ur ajánlott, a vámoknak fokozott mértékben való kihasználását, ami alatt — azt hiszem — ö az önálló vámterület létesítését értette. Ma különben is nagyon szűkre van szabva az idő, de egyébként is azt hiszem, nincs itt az ideje annak, hogy ezt a nagyon hosszan, nagyon régen vitatott kérdést, az önálló vámterület és a közös vámterület kérdését megvitassuk. Tisztán abban a világításban, amelyben a kérdést Batthyány Tivadar gróf t. képviselő ur felállította, bátor vagyok megjegyezni, hogy nagyon rosszul állna az állam pénzügyi vagy gazdasági helyzete, ha az önálló vámterület behozatalával és a vámoknak fokozott kihasználásával akarnók a financziális helyzetet megjavítani. Mert hogyan áll a dolog? Behozzuk az önálló vámterületet. Vagy fog ez az önálló vámterület nálunk ipart teremteni, vagy nem. Ha fog ipart teremteni, — arról nem beszélek, hogy milyen áron és hogy egyáltalában megvan-e ennek a lehetősége a mi viszonyaink közt, ahol a vas- és a szénelőfordulások olyan kedvezőtlenek, pedig ezek kell, hogy minden modern ipari állam alapját képezzék, de feltételezem, hogy ez sikerül, . . . Polónyi Géza: Olaszországban sincs szén. Teleszky János pénziigyminister: Olaszországban nincs . . . Polónyi Géza: Szén nincs! Teleszky János pénzügyminister: . . . hanem tengerrel van körülvéve az egész, alig van vasutszállitási költség és a tengerentúli vaselőfordulásoknak mindenesetre a legkedvezőbb felhasználási lehetősége van Olaszországban, nekünk pedig Fiuméből kellene Vajdahunyadra és Rimamurányba szállítanunk a vasat és a szenet. Erre nem akarok kitérni. Mondom, feltéve, hogy sikerülne az önálló vámterülettel hamarjában egy nagy ipari fellendülést előidézni, akkor hol lesz a financziális hatása a dolognak ? Akkor a vámok financziális jövedelmet nem fognak hozni. Ha pedig a vámok financziális jövedelmet fognak hozni olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges az, hogy ezeket a nagy financziális problémákat, amelyek elénk fognak tárulni, megoldjuk, akkor az a fogyasztásnak olyan mértékű megdrágítását ós a fogyasztási adóknak az egész vonalon való olyan nagymérvű fokozását fogja maga után vonni, amit épen a t. képviselő ur is perhorreszkált és amivel szemben nem tudom, hogy a magyar gazdaközönség milyen álláspontot foglalna el, nem politikai, hanem az ő igazi, elsősorban tekintetbe jövő közgazdasági érdekei szempontjából. Én, t. ház, a mi gazdasági és pénzügyi helyzetünk orvoslását kettőben látom. Először, hogy a magyar munkának és munkásságnak eredményét fokozzuk, másodszor, hogy igényeinket leszállítsuk és meddő fogyasztásunkat lehetőleg csökkentsük. Szükséges volt ez a múltban, de még nagyobb mértékben szükséges a jövőben. . . Ami pedig a magyar munka-eredmény fokozását illeti, e tekintetben felfogásom szerint első és legfontosabb feladat a magyar mezőgazdaság termelésének nagymértékű fokozása, amire az előfeltételek megvannak, (Helyeslés) mert akár önálló vámterület, akár közös vámterület van Magyarországon, a legelső, legjövedelmezőbb, legszolidabb ipar nálunk évtizedeken keresztül még mindig a magyar mezőgazdaság lesz, mert oz lesz az az alap, amelyre nekünk egész közgazdasági életünket fel kell építenünk. Még csak egészen röviden igyekszem Batthyány t. képviselőtársamnak az én közbeszólásomra adott válaszára felelni, amely szerint