Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos iilés 1915 május 6-án, csütörtökön. 541 amit az adott viszonyok közt megtenni lehetett. Magam részéről azt tartom feladatomnak, hogy itt az ország szine előtt konstatáljam, hogy a magyar közigazgatás és a magyar társadalom e munkából kivette a maga részét, (Igaz! Ugy van!) hogy odamentek férfiak és hölgyek egyaránt és oly áldozatkészséget mutatnak, oly munkát teljesítenek, amely méltó a dicső harczokhoz és küzdelmekhez, amely örök hálára kötelezheti a nemzetet. (Éljenzés.) A felszólalt t. képviselő ur, elismerem mérsékelt és objektív hangon, jogos kritika tárgyává tette azt, amit ő a betegápolás és sebesültápolás terén tapasztalt és eközben felhozott néhány hiányt, amire nézve ki kell jelentenem, hogy azok ismeretesek voltak előttünk ezelőtt is és azokkal szemben igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni. T. ház! A sebesültek ellátása és hazaszállítása akkor, amikor a harczok nyugodt tempóban folynak, a meglevő szervezetek mellett könnyen és biztosan bonyolittatnak le, de amikor nagyobb küzdelmek, különösen pedig visszavonulások vannak és meglepetések állanak elő a harcztéren, akkor bizony fordulnak elő torlódások, amint fordultak elő nálunk is a sebesültek szállításánál és akkor fordulhattak elő azok az esetek, amelyekre a t. képviselő ur utalni volt szives. De amint ezt tapasztaltuk, ezekkel szemben is megtétettek az intézkedések. A honvédelmi minister ur alkalmilag szives lesz felvilágosítást adni, hogy katonai részről mik történtek aziránt, hogy minden vonatot kisérjen megfelelő, megbízható katonatiszt és orvos és hogy azokon a vonatokon miként nyerjenek elhelyezést a betegek és hogy az egyes állomásokon inikép láttassanak el étkezéssel, üditőszerekkel és mikép helyeztessenek el a kórházakban. Ebből is kivette a részét a társadalom és elsősorban a Vöröskereszt-Egylet, amely a társadalom bevonásával üditőállomásokat rendezett be, de a közigazgatás is, amely szintén igyekezett közreműködni. Mikor a ministerelnök ur első látogatása alkalmával egyes hiányokat tapasztalt, ő maga hivta fel a közigazgatási tisztviselőket és figyelmeztetése alapján én is intézkedtem, hogy bárhol találnak oly vonatokat, amelyek kellő időben kirakhatok, a sebesültek kellően .kiszállíthatók és élelmiszerrel elláthatók nem voltak, ne kérdezzék, hogy a költségeket ki, mikor és hogyan téri ti meg, de gondoskodjanak a kellő ellátásról. (Helyeslés.) Eközben emiitette a t. képviselő ur a megfigyelőállomásokat, amelyek egyikében, ugy tudom, ő is közreműködik és azt mondotta, hogy ezek eredetileg csak koleramegfigyelés szempontjából állíttattak fel, de elvesztették ezt a karakterüket és azokra így nincs szükség és ennélfogva nem szabad azt a megfigyelési rendszert tovább is alkalmazni. Bakonyi Samu: Ötnapos rendszert. Sándor János belügyminister: Igen, az öt napos rendszert nem szabad alkalmazni, hanem ott kell hagyni az illetőket a kórházban, amíg meggyógyulnak. Tény, hogy a megfigyelőállomások annakidején azért létesíttettek, hogy védőgyiirüt alkossanak a harcztér és az ország belső részei között, hogy ott állíttassanak meg a járványos betegségek, hogy azok, akik visszatérnek a harcztérről elsősorban itt kipihenhessék magukat, másodsorban pedig a súlyos sebesültek mindennel elláthatók legyenek, harmadsorban pedig hogy a járványos betegek visszatartatván, megakadályoztassák a járványok behurczolása az ország területére. (Helyeslés.) Elsősorban igenis a kolerajárványnyal szemben történt ez és helyesen mondja a képviselő ur, hogy ötnapos megfigyelést kellett megállapítani, mert a kolera inkubácziós ideje tudvalevőleg öt nap. A koleraveszély kezdetben, mikor a megfigyelőállomásokat felállítottuk, igenis fenforgott és az állomások jó szolgálatot tettek e tekintetben, hála a tett óvintézkedéseknek, oltásoknak és gyógyításoknak. A koleraveszély elmúlt és megszűnt a harcztéren is, nem is hurczoltatott be nagyobb mértékben, hála Istennek, ugy, hogy mondhatjuk, hogy az ország területén számottevő kolerajárvány nincs. De nem szabad magunkat elbíznunk, mert melegebb időjárással és a még bekövetkezendő harczok következtében ismét felléphet. És ha el is múlt a koleraveszély, jött két másik járvány, amely nagyszámban szedte áldozatait. Az egyik a hastífusz, a másik még ennél is veszedelmesebb, a kiütéses tífusz. Ezeknél a betegségeknél ép annyira, sőt még inkább van szükség a megfigyelésre és szükséges a betegek alapos megtisztítása, a ruházatuk és felszerelések fertőtlenítése. A megfigyelőállomások tehát ma ép oly kitűnő szolgálatokat tesznek, csakhogy át lettek alakítva építés közben; nagyszabású fürdő- és deszinfektor-intézményekkel látták el őket, amelyek segítségével a visszatérő tífuszos és kiütéses katonák, illetőleg valamennyi katona és sebesült megfüröszthető, ruhájuk deszinficziálható volt. Itt az inkubácziós idő nem öt nap, hanem tulajdonképen 21 nap és ha hozzászámítjuk az útban töltött najjokat, 12—15 nap ez az idő. így tehát megtoldandó a megfigyelési idő, amit a kórházban kell töltenie a harcztérről visszatérő sebesültnek. A megfigyelőállomások ma ki vannak építve, oly nagyszabású fürdőintézményekkel vannak ellátva, hogy a harcztérről visszatérő katonákat ott egy pár óra alatt meg lehet füröszteni, meg lehet tisztítani, ruházatukat deszinficziálni, őket magukat tiszta ágyba elhelyezni és tiszta fehérneművel ellátni. Arra nézve, amit Ráth Endre t. képviselő ur arról mondott, hogy nem volna szabad a súlyos betegeket így a megfigyelőállomásokon elhelyezni, hanem külön kórházakat kellene építeni 'a határszéli városokban, megjegyzem, hogy megfigyelőállomás tulajdonképen az egész város,