Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
52Ö 578, országos ülés 191$ május 6-án, csütörtökön. a sajtóról a sajtó-törvény megalkotása után a háború átalakító hatása alatt ? T. ház, ha megváltozott ezekről a véleménye és ha saját maga itt a házban kijelentette, hogy itt mindenki teljesítette kötelességét, sőt sokan kötelességükön felül is cselekedtek, ennek nem az a konzekvencziája, hogy az általános választói jog nemzeti szerencsétlenség. (Igaz I ügy van ! haljelöl.) Ennek a konzekvencziája az, hogy ezt a nemzetet jogokkal kell felruházni. Ezt a nemzetet, amelv a megpróbáltatások idejében megállotta hely ét, amely lyel lehet háborús szessziót tartani a monarchiának ebben a felében és lehet vitákat folytatni és lehet a lélek mélyén megmaradt szenvedély és keserűség daczára pártatlan harczokat folytatni az egység megbontása nélkül. Mert megértjük egymást, mert a villámlás ma csak a látóhatár szélén való felvillanás és a dörgés csak tompa morajló kritika. Ezt a nemzetet a háború éretté tette, mert amint vannak emberek, akik komoly gondok hatása alatt megőszülnek, ez a nemzet, ha nem lett volna érett eddig, a háború alatt minden kötelességtudó fiában megőszült és éretté vált. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nem látja-e a ministerelnök ur magában a hadseregben a demokráczia igazságának legteljesebb érvényesülését; a hadseregben, amelynek szervezetébe beállítva minden ember, a legutolsó is, a nagy egésznek részesévé válik közös vezetés alatt és mindegyik nélkülözhetlen része a nagy organizmusnak, az egésznek. És nem a harczmező teszi-e igazi katonává a katonát és várható-e, hogy itthon igazi polgárrá lehessen valaki másképen, mint a politikai harcz mezején, ha jogokkal felruházva érvényesítheti szavát és meggyőződését ? Képzelhető-e az, hogy a háború utáni választólistáknál visszautasítsuk azokat, akik a háborúban részt vettek, ott sebeket kaptak, vagy akik egzisztencziájukat veszítették el ? Képzelhető-e, hogy a listák készítésénél legyen lelke valakinek, aki a névjegyzékek összeállítására hivatott és aki előtt megjelennek azok, akik a háborúban életüket tették koczkára és a listában való felvételüket I követelik, hogy ezt megtagadja tőlük. (Taps balfelől.) Ez még nem boldogság, t. képviselőház, a választói jog csupán szimbólum, csupán közjogi Ígérvény, mert azzal, ha valakinek választói jogot adtam, még boldog emberré nem tettem, csak a páriák sorából emeltem ki, csak Ígérvényt adtam neki; a sors egyéb kedvezései, a sors egyéb különbségei azért megmaradnak közöttünk továbbra is. T. ház ! A t. ministerelnök ur a legnagyobb dicsérettel adózott katonáinknak, amikor azt mondta, hogy ők az objektív analízis alapján teljesitik kötelességüket. Nem akarok frivol lenni, de nagjron nagy dicsérettel adózott a ministerelnök ur, mert én magamat csak ritkán találom abban az állapotban, hogy az objektív analizisre képes volnék, legtöbbször csak szubjektív analízisre vagyok képes. De ha ily analitikusoknak találja katonáinkat, hogy ők objektív analízist képesek gyakorolni, akkor róluk a komoly érettség legfényesebb bizonyítványát állította ki s akkor ebből is le kell vonni a konklúziókat, mert aki objevtiv analizisre képes, az arra a nagy funkczióra, amelyet az eddigi czenzusos választók oly dicsőén és sokfelé, oly szép pénzügyi eredménynyel folytattak, valóban képes. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) T. ház! Azt mondta továbbá a ministerelnök ur, hogy véletlen kérdése, hogy valaki a harcztéren van, vagy nincs a hareztéren. Hát véletlen kérdése, de e kellemetlen véletlen következtében, hogy én itt állok, más meg a lövészárokban áll : én életben maradok, az pedig meghal, vagy életét koczkára veti. Véletlen az egész, de vájjon ez az egyedüli véletlen % Ha véletlenekről beszélünk, akkor kezdjük mindjárt Pulszky Ferencz mondásának kibővítésével, aki azt mondotta, hogy a politikai pártállás csak topográfiai kérdés, az a kérdés, hogy a jobb vagy baloldalon ülünk-e. Kiterjeszthetjük ezt az igazságot : minden topográfiai kérdés. Hogy egy pinczelakásba születtem-e bele, vagy egy palotába : ez is topográfiai kérdés. De ezek a véletlenek döntik el életünket és az a véletlen, hogy valaki egy véres, koczkázatos kötelesség teljesítésére hivatott, érdemessé teszi őt arra, hogy hazatérve, e nemzet sorsának intézésében résztvegyen. (Igaz ! Vgy van I a baloldalon.) T. ház ! Azt mondotta továbbá a ministerelnök ur, hogy nem jutalomról, hanem közjogi megbízatásról van szó. Elméletben igaza van, gyakorlatban nincs igaza. Az elméleti politika közjogi megbízatásnak mondja a választói jogot, gyakorlatilag a dolog ugy áll, hogy a választói jog a jogokkal felruházott uralkodó társadalmak szervezkedésének egyik része. Az uralkodó társadalom, mint politikai egyesülés, jogokat ad tagjainak. Kooptáczió utján felvesz ebbe az egyesülésbe uj elemeket. Nem közjogi megbízást ad, hanem az uralomban részesít uj elemeket. A néphadseregnek pedig az a következménye, hogy szűnjön meg minden különbség az alkotmányban politikai nemzet és nemzet, nép és alkotmány között, a jogok és kötelességek szoros egybeforrásával szülessék meg az igazi hazaszeretet, szülessék meg az igazi demokratikus alkotmány. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Csodálatos, t. ház, még oly logikus fő, mint gróf Esterházy t. képviselőtársam is, beletévedt a szelekcziónak ezen hínárjába és még ő is egy szép metaforával azt mondja: igenis, én is a szelekczió álláspontján vagyok, mert amint nem állitanám bele a lövészárokba azt, aki a puskával nem tud bánni, nem állítom az alkotmány sánczaira azt, aki az alkotmányos fegyverek viselésére érdemetlen. Nagyon szép metafora, költői, csak igazság nincs benne. Mert azt a csekélységet elfelejti t. képviselőtársam, hogy máskép sorozzuk a katonát és máskéj) sorozzuk a választót. A katonát személyenként sorozzuk és személyenként vizsgáljuk meg, hogy vájjon hivatott-e arra, hogy katona legyen.
