Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
518 578. országos illés 1915 megjegyeznem, hogy ha nem is eszközöltünk a háború alatt olyan nagymérvű munkálatokat, mint pl. Németország, mégis 1914 augusztus elsejétől 1915 márczius harminczegyedikéig épitési beruházásokra az államvasutaknál 41.800.000 K-át fordítottunk, illetőleg kifizettünk. Ne méltóztassék ezen mosolyogni, mert ha tekintetbe méltóztatik venni, hogy mindezeket a beruházási munkálatokat a forgalom korlátozása nélkül, sőt bizonyos vonatkozásokban az egyes vonalak fokozottabb igénybevétele mellett kellett eszközölnünk, akkor el kell ismernünk, hogy ez a fenti beruházási öszszeg igen tekintélyes. Szterényi József : Mennyi esett ebből a dalmát vasutakra ? B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Forgalmi eszközökre 20,100.000 K-át költöttünk, az 1915/16. évi költségvetés első felére már igénybe vettük a rendes hitelt 10 és egynéhány millió erejéig. , Áttérek itt mindjárt a t. képviselő urnak a polgári közlekedés ellen emelt kifogásaira, amelyekről talán leginkább mondhatom, hogy igen szigorúak voltak. A t. képviselő ur összehasonlítja a mi teljesítményünket Németország teljesítményével és azt mondja — bocsánatot kérek, hogy nem szószerint idézek, de hiszen akkor kifogynék az időből — hogy még Ausztriában is sokkal nagyobb mértékben tudtak megfelelni a polgári forgalom igényeinek, mint nálunk. Ne méltóztassék szem elől téveszteni ezen tény elbirásánál egy körülményt, ez az, hogy mi két hadiszintér közelében vagyunk. Emellett ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy mi, kevés kivétellel, egyvágányú pályákkal rendelkezünk. Magyarországon kerekszámban 1200 kilométer hosszú kétvágányú pálya van, mig a porosz kir. államvasutakon az 1912. év végével — azóta tudtommal még növekedett a többvágányu pályák száma — ezeknek a pályáknak hossza 17.400 kilométert tett ki. Laehne Hugó : Itt ment keresztül az a porosz áru Romániába. (Zaj, Halljuk ! Halljuk!) B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Ha méltóztatik hangosabban tenni a megjegyzést, szívesen kitérek rá, de igy nem hallom. (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Tekintetbe veendő e kérdésnél még az is, hogy nem volt módunkban Galicziában felhasználni a nyugatról keletre vivő kétvágányú vasutvonalat és igy a máv. állomásaira a várhatónál nagyobb teljesítmény hárult. A tekintetbe jövő állomások nem voltak arra berendezve, hogy nag} r számu vonatot ki lehessen rakni; azok mind átmeneti forgalomra rendeztettek be hadászati szempontból. Hogy azután Galiezia keleti részét elvesztettük és a Kárpátok alján kellett uj védelmi vonalunkat felállítani és mindezeket a csapatmozgósitásokat ezeknek a nem erre berendezett állomásoknak segítségével lebonyolítanunk, csak természetes, hogy ha ott a kirakási idő miatt az egyes vonatok késtek, ez az egész polgári forgamájus 6-án, csütörtökön. lomra az ország belsejében is kihatással volt. (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Ha tehát mindezeket figyelembe vesszük, azt hiszem, csak a legnagyobb elismeréssel lehetünk a magyar államvasút teljesítményei iránt, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) Ezt nyugodtan mondhatom, mert magamnak e téren nem vindikálok érdemet, legfeljebb egyet tettem és ezzel teljesítettem kötelességemet, hogy iparkodtam minden melléktekintettől, minden protekoziótól menten kellő embert tenni a kellő helyre. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt az aksziómát iparkodom keresztülvinni mindig és azt hiszem, hogy a M. Á. V.-nak a mostani háború alatt kifejtett működése és teljesítménye és a személyzetnek buzgó és kiváló szolgálattétele is bizonyítékul szolgálhat arra, hogy e téren ez az eljárásom már eddig is meghozta az eredményt, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) Igen t. képviselőtársam kifogásolta, hogy miért nem hoztunk be, ugy mint Németországban történt, Notstands-tarifákat stb. Bátor vagyok megjegyezni, hogy ez az elmúlt évadban érvényesült magas árak mellett alig éreztette volna hatását. De nem is volt ez annyira indokolt nálunk, mint Németországban, ahol ezzel az importot akarták növelni. Szabadjon e helyen kitérnem Gedeon igen t. képviselőtársamnak felszólalására, ö panaszkodik amiatt, hogy a vonatok nagyobb késéssel érkeznek stb. Ha ez a panasz pl. különösen oly vidékekre vonatkozólag hangzik el, mint Máramarossziget, Munkács, akkor ezt a már elmondottak után indokolnom azt hiszem felesleges. Amint már előbb is kifejtettem, egyes szűk állomásokon katonavonatok kirakása folytán órákra menő késések állottak be, amelyekkel nem lehet már előzetesen számolni és ez visszahatást gyakorol az ország belsejében is. Természetes tehát, hogy késések fordulnak elő. Abban azonban téved a t. képviselő ur, ha azt mondja, hogy a közönséget nem figyelmeztettük, mert minden menetrend-hirdetményen rajta van a figyelmeztetés, hogy a vonatok csak feltételesen, visszavonásig közlekednek, elmaradásukért és késésükért tehát a vasút nem vonható felelősségre. Legszigorúbban kritizálta Szterényi József t. képviselőtársam az ipari téren kifejtett működésemet, illetőleg azt, hogy a hadi szállítások terén nem tudtunk magunknak elég befolyást biztosítani és nem tudtuk a magyar iparnak megszerezni mindazt, ami számára érdekeik kellő képviselete mellett biztositható lett volna. E téren mint tipikus példát czitálja a magyar gyáriparosok lapjának egy czikkét. Bátor vagyok mindjárt megjegyezni, hogy nem Szterényi t. képviselőtársamat teszem felelőssé, ha itten meglehetős túlzás . . . Szterényi József: Nekem semmi vonatkozásom a gyáriparosokkal ! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Tudom, de ezt mint tipikus példát méltóztatott czitálni. Én mindjárt egész lojálisán hozzáteszem,
