Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
514 577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. T. ház! Igen röviden csak annyit akarok válaszolni az interpelláló t. képviselő urnak ujabb felszólalására, hogy az ellenőrzésre felhívattak az illető közigazgatási hatóságok. Ez a Belügyi Közlönyben közhírré lett téve és ennek folytán az illető hatóságok kellő ellenőrzést gyakorolhattak. De ismét csak ki kell jelentenem, hogy amennyiben nincs panaszos, természetesen nincs módunkban eljárni. (Helyeslés jobbról.) Egy dologban azonban még ki kell egészíteni előbbi válaszomat, t. i. arra a kérdésre, hogy hajlandó-e a kormány a vámőrlő malmokban a vámszedést szabályozni? Erre a kérdésre röviden azt felelem, hogy nem tarthatom helyénvalónak a külön intézkedést, mert minden ily intézkedéssel esetleg bajt is idéznénk fel. De annál kevésbbé van erre szükség, inert Magyarországon legtöbb helyen ma már ott tartunk, hogy megvan a lehetőség arra, hogy több malom közt választhassanak az érdekeltek. Ha tehát, az egyik inalom túlságosan nagy vámot szed, akkor módjában áll az őröltetőnek egy másikhoz menni. (Helyeslés.) Látjuk is, hogy az egyes vidékeken meglehetősen nivellálódik a dolog. De azért sem szándékozom rendeletileg az egész országra kiterjedőleg szabályozni ezt a dolgot, mert igen különbözők a viszonyok és egyik helyen lényegesen olcsóbban őrölhetnek, például a vizi malmokban, mint más helyen, ahol drága szénnel dolgoznak, vagy például nyersolajjal, amikor most oly rendkívül felszökött a nyersolaj ára. Tehát vagy nagyon magasan kellene meghatározni az őröltetési dijat, illetőleg a hányadot, vagy pedig az lenne az általános szabályozásnak a következménye, hogy egyes malmok vesztességgel dolgoznának és ennek folytán elállnának az üzemtől. (Helyeslés.) Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván a t- képviselő ur újból nyilatkozni ? A képviselő ur nem kivan nyilatkozni. Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a t. ház a kereskedelemügyi minister urnak az összministerium nevében Bikádi Antal képviselő urnak interpellácziójára adott válaszát igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Bikádi Antal képviselő ur interpellácziója a harctéren megsebesült katonák ájjolása tárgyában, az összministeriumhoz. Bikádi Antal: Talán majd a következőt terjeszteném most elő. Elnök: Gondolom a t. háznak nincs kifogása az ellen, hogy a sorrendet megváltoztassa a kéj^viselő ur és most a kukoriczának hizlalásra való felhasználása tárgyában az összministeriumhoz intézett interjselláczióját tegye meg. (Helyeslés.) Bikádi Antal: T. képviselőház! Már az imént is emiitettem, hogy a kukoricza makszimális árának elrendelése folytán a legnagyobb zavarok állottak elő, de különösen a kukoricza összeírása és rekvirálása a magánforgalmat teljesen megszüntette, ami még nagyobb zavarokat okozott, különösen a kisemberek körében. Nevezetesen bizonyos vidékeken, igy az Alföldön el van terjedve az, hogy a kis egzisztencziák, amelyek serege állami, vármegyei, községi kisebb hivatalnokokból, iparosokból, napszámosokból rekrutálődik, akiknek szama igen nagy, rendesen beszereznek egykét sertést, hizlalgatják és ezáltal kicsi keresményüket, mely sokszor a megélhetésre sem elegendő, ily módon gyarapítják, mert az az egy-két sertés valóságos takarékpénztár, melybe az illetők megtakarított filléreiket elhelyezik; a sertést háziételhulladékkal táplálják és lesz belőle értékes jószág, amelyet azután vagy saját házi szükségletükre használnak fel, vagy eladnak. Talán mosolyogni való, hogy nekem most eszembe jutnak ezek a szegény emberek, de méltóztassék elhinni, nagyon komoly kérdés ez, mert ezek az emberek semmi úton-módon nem juthatnak kukoriczához és kénytelenek eladni kis jószágaikat, melyeket oly nagy örömmel szereztek be és oly igazi élvezettel gondoztak és dédelgettek. Tudom, hogy a kukoricza rekvirálása zavarokat okozott másoknál is, nagyon hiányosan és rendszertelenül ment végbe a rekvirálás és megtörtént, hogy az egyik termelőnél a gazdasági szükségletre meghagyták a kukoriczát, a másiknál nem. A nagyobb sertéshizlalók is tele vannak panaszszal, hogy nem tudnak kukoriczához jutni, azonban ezek erősebb emberek, megtalálják a nyitját annak, hogy kukoriczaszükségletüket végre is beszerezzék, a szegény emberek azonban nem kapnak semmi árért. Az én interpelláczióm tehát arra irányul, hogy a kormány hatósági utón gondoskodjék arról, hogy azokon a vidékeken, ahol az ilyen hizlalás szokásban van, legyen elegendő kukoricza és oszszák azt szét a szegény emberek között. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »A rekviráczió folytán a kukoriczával való kereskedés teljesen megszűnt, ugy hogy annak a magánforgalomban való adás-vevéséről szó sem lehet, s a fogyasztó közönség kukoriczához semmi árért sem juthat.« »Hajlandó-e ennek folytán a kormány sürgősen gondoskodni arról, hogy azon vidékeken, ahol a sertéshizlalás általánosan el van terjedve, a sertéshizlaláshoz szükséges kukoricza hatósági utón szereztessék be s adassék át a makszimális áron az arra e czélból reáutaltaknak.« Elnök : A kormány nevében a földmivelésügyi minister ur kivan válaszolni. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! Bármennyire méltánylom is mindazon fontos gazdasági érdekeket, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatosak, mindazonáltal válaszul kénytelen vagyok a t. képviselő urnak kijelenteni azt, hogy mindaddig, amig a közélelmezés részére szükséges tengerimennyiség a
