Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. 509 kek kongruensek, a hadvezetőség és magam is ennek a kérdésnek fontosságát szem előtt tartottuk, az egész ügyet rendszerbe hoztuk s megtettük azt, ami hála Istennek sikerült, hogy tömegesen szabadságoltattak a szántás-vetési munkálatokra az emberek. Hogy bizonyos körülmények között panaszra lehet ok, azt kétségtelenül elismerem. Hiszen 50—60 vagy 80—100 ember intézkedik itt és megtörténhetik az is, hogy az egyik protekeziót kap s ennek következtében hosszabb időt tölt szabadságon, a másik pedig, mert egyik vagy másik esetleg haragszik rá, kevesebb szabadságot kap. De megtörténhetik az is, hogy az egyik jóviseletü ember ennek következtében neki jutalomként adnak szabadságot. (Helyeslés) a másik pedig rosszul viselkedik és nem kap semmit. Hozzám panaszok nem érkeztek, de ha érkeznek, legyen a t. képviselő ur meggyőződve, hogy én azokat igazságosan fogom megítélni és ott ahol baj van, azt orvosolni fogom. (Helyeslés.) Ha már felszólaltam, bátorkodom bejelenteni azt is, hogy nemcsak a szántás-vetési munkálatokra, hanem a legközelebbi jövőre is a háború folyamán ugy a kaszálási, valamint a cséplési és aratási munkálatokra is nagyobb arányú szabadságot fogok engedélyezni (Általános élénk helyeslés.) és ez alkalommal itt a ház szine előtt azt is bejelentem, hogy amennyiben nagy fontosságú kérdés az, hogy a gépészek ott legyenek a cséplési munkálatoknál, összeköttetésben léptem a hadügyminister úrral és ő is készségesen hozzájárult ahhoz, hogy azt, amit e téren tehetünk, meg is tegyük. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur válaszolni ? Szabó István (nagyatádi) Igen! (Felkiáltások a jobboldalon: Felesleges!) Lehet, hogy t. képviselőtársamnak felesleges, nekem nem felesleges. Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőurak. A képviselő urnak joga van válaszolni. (Helyeslés.) Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház! Igazán csodálkozom rajta, akárhányszor megtörtént velem, hogy teljes jóindulattal felszólaltam ebben a képviselőházban, j)edig hét esztendeje, hogy tagja vagyok s azt tapasztaltam, hogy a t. túloldal felszólalásomat feleslegesnek találta. (Zaj.) Tessék magukat bírálni, nem engem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Szabó István (nagyatádi): Nem támadni és vádaskodni akartam interpelláczióm megtételekor, mert a legnagyobb elismeréssel viseltetem az intézkedések iránt, de a dolog ugy van, hogy, amint a honvédelmi minister ur mondotta is, lehetetlenség ezt egyöntetűen intézni és az egyik kevesebb szabadságot kapott, a másik többet, tehát panaszt tettek. Az ő megnyugtatásukra akárhány levelet irhatok, az nem elégséges, de elégséges, ha a minister urnak a képviselőházban mondott szavát meghallják és általános megelégedést inkább hoz a minister ur válasza, mint az én elhallgatásom. Bakonyi Samu: TJgy-e, hogy nem felesleges! Nóvák János : Az a nyilatkozat, hogy jövőre is készséggel megadja, lélekemelő kinn a csatatéren is! Szabó István (nagyatádi): Mondom, elismerem az intézkedés helyességét és jóvoltát. Nem dicsekvésből mondom, magam jártam a vetegetés előtt személyesen a t. földmivelésügyi minister urnái, kerestem a honvédelmi minister urat is, de nagyon el volt foglalva és csak Karácsony államtitkár úrral beszélhettem, kértem őtet, hogyha lehetséges, ha a hadiszolgálat megengedi, szabadságolják a vetegetési időre legalább azokat a gazdaembereket, akiknek családjánál egyetlen férfitag sem maradt. A legnagyobb jóindulattal fogadták kérésemet, meg is ígérték a teljesítését. Hogy az nem következett be, azért nem vádoltam a minister urakat, mert meggyőződtem, hogy nem rajtuk múlt. Nagy örömömre szolgál, hogy most a tavaszi időben minden további kérés és szorgalmazás nélkül az igen t. kormány engedélyezte ezeket a szabadságolásokat a tavaszi munkálatokra. T. ház! Nagy megnyugtatásomra szolgál az igen t. honvédelmi minister urnak most adott válasza. Ezt a választ mindenesetre örömmel tudomásul veszem. Egy kérésem még van, nevezetesen az, hogy, ha lehetséges, szabadságolják azokra a munkákra kirendelt egyéneket, különösen azokat a kisgazdákat, akik minden munkájukat maguk végzik és akiknek a családjában, mint emiitettem, egyetlen férfitagot sem hagytak, de nem katonai vagy fegyveres szolgálatra, hanem katonai munkálatokra vezényelték ki őket. Ezek már régóta oda vannak és a legtöbb községben, legalább az én vidékemen, a községnek módjában állna, hogy azokat kicserélje olyan családok tagjaival, ahol még két-három férfi-családtag vari. Nézetem szerint a leghelyesebb lenne, ha a községi elöljáróságok az ilyen felterjesztéseket bizonyitványnyal kisérnék, hogy ki az illető, csakugyan nagy szükség van-e rá és hogy van-e a községben olyan, akivel ki lehet cserélni. Én nem vagyok abban a nézetben, hogy a községi elöljáróság vagy a jegyző megbízhatatlan lenne. Lehetnek egyes kivételek, de általánosságban tartom olyan lelkiismereteseknek a községi jegyzőket és bírákat, hogy ezek a községi bizonyítványok a valóságot mutatják, ugy hogy ezek alapján a kormánynak és a hadyezetőségnek módjában lesz a kicseréléseket eszközölni, amivel nagy szolgálatokat tesznek nemcsak azoknak a családoknak és kisembereknek, hanem az egész országnak. Én tehát köszönettel veszem a honvédelmi minister urnak a jövőre tett igéretét és válaszát örömmel veszem tudomásul. (Helyeslés.)
