Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

577. országos ütés 1915 május 5-én, szerdán. 507 ha az uraknak kell jó bor, legyenek szívesek megvenni, a bor ára 27 krajczár. Annyiért kínálták fel nekünk. Néhány napi idő eltelte után kaptak az intendaturától egy végzést, hogy miután a bort analizálták és a bor czukortartalma annyi, spirittartalma ennyi stb. vegyelemezve és a bor az ő normativumuk szerint 1 korona 20 fillér értéket képvisel, az összes felkínált mennyiséget 1 korona 20 fillérért megveszik, azt a bormennyiséget, amelyet felényi árban a mi intendanturánk nem vett át. (Mozgás balfelöl.) így mehetnék végig az összes élelmezési csikkeken. Egyik kéjwiselőtársam beszélte például, hogy neki a legjobb minőségű szénája volt, felkínálta a lókórháznak, amely ott volt közvetlenül az ő szomszédságában, de nem vették meg, hanem szállították a szénát 150—250 kilométer távolságból, rossz anyagot, ehetetlent, amelyet a beteg lovak nem ettek meg, mig végre ő kénytelen volt a lókórház szomszédságából elmenni egy tiszteletreméltó hadseregszállítóhoz, hogy eladja szénáját, amelyet ő aztán viszont a hadseregnek szállított. Ezek olyan hallatlan és lehetetlen állapotok, amelyekre a hadvezetőség ós a minister urak figyelmét felhívni elengedhetetlen kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én most ezeket a kérdéseket annyival is inkább fontosaknak tartom, mert ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy ha talán a magyar mezőgazdaság ezekben a nehéz időkben a maga terményeit jobban is tudja értékesíteni, mint azelőtt, a termelési költségek, a gazdálkodási viszonyok olyan égbekiáltóan nehezek, hogy semmiféle jogos indokot és jogczimet nem látok arra, hogy közvetítési nyereségek fizettessenek ott, (TJgy van! Ugy van! balfelől.) ahol a legkisebb akadálya sincs annak, hogy a termelővel a r fogyasztó közvetlen összeköttetésben legyen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloläalon.) Határozati javaslatom különben igy szól (olvassa): » Utasítja a ház a kormányt, hogy a legnyomatékosabban keresse meg ugy a legfőbb hadseregparancsnokságot, valamint a közös hadügyminister urat, hogy tekintettel azon igen sajnálatos visszaélésekre, amelyek a hadsereg szükségleteinek beszerzésénél előfordultak és amely visszaélések következtében nemcsak az ország teherviselési képessége vétetett túlzott mértékben igénybe, de sőt a hadsereg harczképessége is hátrányosan befolyásoltatott, a jövőben a hadsereg ugy ipari, mint mezőgazdasági szükségleteinek beszerzésénél az illetékes szakminiszterek közbenjöttével a termelőknek, illetőleg az előállítóknak ajánlatait vegye első sorban és feltétlenül figyelembe.« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloläalon.) Még csak néhány szót kívánok szólni Rakovszky István t. barátom benyújtott r határozati javaslatáról. (Halljuk! Halljuk!) Én ezt a határozati javaslatot elfogadom és mélyen sajnálom, hogy a ministerelnök ur nem emelkedett ebben a kérdésben arra a magaslatra, amely magaslatra emelkedve, azt hiszem, a háznak egyöntetű, hatalmas akaratnyilvánítását idézhette volna elő. (Ugy van! balfelöl.) Mert bocsánatot kérek, ha azt az érvet, amelyet a ministerelnök ur ezzel a javaslattal szemben felhozott, hogy t. i. a harczképesség, a hadi vitézség nem lehet jogczim a választói jog elnyerésére, a ministerelnök ur szigorúan alkalmazza, akkor nem lett volna szabad neki bizonyos levelekben megígérni a választói jog reformjának azt a részét, amely román kójsviselőtársaink által nehezményeztetett. Én ezt a kérdést bővebben fejtegetni nem ikarom. De nem akartam kitérni annak leghatározottabb kijelentése elől, hogy bármiként végződjék is a háború, én nem tudom elképzelni annak a lehetőségét, hogy azok, akik miérettünk véreztek, azok akik őrködtek ennek a nemzetnek a biztonsága fölött, azok akiknek én kívánom, hogy egy diadalmas csatát is vívjanak ki a mi hazánk dicsőségére és megerősítésére, hogy azok ne legyenek részesíthetők a választójogban. Ep ezért kijelentem, hogy Rakovszky indítványát elfogadom és az indemnitást nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivan szólni! B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház! Barabás Béla igen t. képviselő ur beszédénél nem voltam jelen, de bejőve a házba figyelmeztettek rá s a naplóból is meggyőződtem arról, hogy a t. képviselő ur azt jelentette ki, miszerint Ausztria sem a katonák kiállításában, sem j^edig a harczmezőn nem tette meg kellőképen kötelességét. Engedelmet kérek, t. képviselőház, de én, mint teljesen informált egyén kijelenthetem azt, hogy ugy Ausztria mint Magyarország, mind a két téren egyformán megtette kötelességét és egyiket sem érheti e tekintetben gáncs. (Élénk helyeslés a jobboldalon.). Elnök: T. ház! Miután a ház tegnapi határozata értelmében öt órakor az interpellácziók meghallgatására kellett volna áttérni s már öt óra elmúlt, ennélfogva a vitát mára félbeszakítjuk. Méltóztassék megengedni, hogy_ mindenekelőtt jelentsem a t. háznak, hogy O császári és apostoli királyi felsége a képviselőház részéről a tegnapi ülésben hozott határozatnak megfelelően alkotmányos gyakorlatunk szerint a ministerelnök ur utján hozzájuttatott hódolatteljes üdvözletre Bécsből a mai napon kelt s a ministerelnök úrhoz intézett következő táviratban méltóztatott a legkegyelmesebben válaszolni. (Halljuk! Halljuk! olvassa) : »A magyar országgyűlés képviselőházának galicziai győzelmes előnyomul ásunk alkalmából kifejezett hű érzelmeit élénk megelégedéssel fogadtam. Különös örömmel tölt el, hogy a 64*