Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

15 május 5-én, szerdán. 505 577. országos ülés 19 feladataival foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Foglalkozzam pedig azért, mert az igen t. ministerelnök ur, sőt a kormány egyetlen tagja mindezideig ide vonatkozólag a legkisebb tájékoztatást sem adta. Szó volt arról, hogy mi történjék a jövő évi terméssel. Egyesek felfogása és ez a sajtóban is megnyilatkozott, az, hogy a jövő évi termést Julius hó első napjaitól kezdve szabaddá, vagyis a szabad forgalom tárgyává kell tenni. Én tudom, illetőleg gondolom, hogy ez nem a minister ur álláspontja. IsTem hallgathatom el azonban nézeteméi;, hogy magam részéről ebben a felfogásban semmi körülmények közt sem osztozoin. (Helyeslés a bal- és a széísobaloldalon.) És igen nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha a kormány ezt az állásjiontot elfogadná, mert ez annyit jelentene, hogy a gazdaközönség, különösen a nem kellően tájékoztatott, vagy nehéz anyagi viszonyok közt élő gazdaközönség a maga áruját kénytelen volna gyorsan szabad forgalom tárgyává tenni és az oly kezekbe kerülne, amelyek ez árukat nem értékesítenék, hanem visszatartanák; vagyis az a czél, amit a szabad forgalommal el akarunk érni, hogy az áru a termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz jusson, nemcsak hogy nem éretnék el, de ellenkezőleg megnehezittetnék. (Ugy van! bálfelöl.) A második lehetőség az, hogy az állam az összes készleteket rekvirálná. Más kiutat, igazán megvallva, nem tudok. De ha az állam rekvirál, itt két dolog lényeges. Egyik a rekvirálási ár, másik a rekvirálásnál való eljárási mód. Ami az elsőt illeti, t. i. a rekvirálási árt, nem tudom, hogy elkerülte-e a t. minister ur figyelmét az a még a magyar sajtóban egyáltalán nem tárgyalt dolog, hogy Ausztriában az u. n. Kriegs-Getreide-Gesellschaft egyik igen tekintélyes tagja, most — és erre méltóztassék figyelni mert ez igazán nagyon érdekel minden termelőt Magyarországon, — most, amikor még abszolút senki nem tudhatja a jó istenen kivül, hogy milyen termése lesz Magyarországnak, most tett egy indítványt, amely el is fogadtatott, hogy felkéri az osztrák kormányt, hogy a rekvirálási árak mérsékeltessenek. Ma, amikor még a termés betakarásától két hónap választ el, amely idő alatt, ne adja Isten, de különböző csapások is érhetik a monarchia termelési területét; olyan időpontban, amikor az kétség tárgya sem lehet, hogy Ausztriának két legtermékenyebb vidéke, t. i. Galiczia és Bukovina nem lesz abban a helyzetben, hogy egyáltalán bármiféle terményt is forgalomba hozzon a monarchia piaczán; akkor, amikor KeletPoroszország tekintélyes része el van pusztítva és bevetve nincsen; amikor Magyarország déli részein is vannak egyes vidékek, ahol az őszi vetést igen fontos okok miatt keresztülvinni nem sikerült; ilyen időpontban, amikor annak lehetősége is nagyon közel van, hogy Ausztria-Magyarország termelési területe quasi Hinterlandja KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. lehet a német fogyasztásnak és nekünk feleslegeinkkel alimentálnunk fog kelleni azokat, akik nekünk ebben a rettenetes küzdelemben szövetségeseink: bocsánatot kérek, ilyen időpontban, ilyen előzmények mellett az az agitáczió, amely azon indul meg, hogy a rekvirálási árakat már most«leszállítsák, olyan kísérlet, amelylyel szemben a magyar kormánynak, tudva a magyar gazdatársadalom teljes támogatását, a leghatározottabban, szembe kell szállania. (Helyeslés balfelől.) Én nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy a t. kormánynak tanácsokat adjak. De én azt képzelem, hogyha a t. kormány el akarja érni azt a czélt, amely valóban nagyon fontos, hogy t. i. a termény, az áru lehetőleg gyorsan jusson a termelőtől a fogyasztóhoz, akkor én egy prémiumot képzelek, amelyet adni kellene a termelőnek arra a czélra, hogy a maga termését gyorsan learassa, kicsépeltesse és minél előbb juttassa a fogyasztó kezeihez. (Mozgás és zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, én tudom, hogy öt órára interpellácziók vannak kitűzve, de azt hiszem, ezek a kérdések annyira fontosak, (Ugy van! a baloldalon.) hogy nem veheti talán rossz néven a t. ház, ha néhány perczczel tovább megyek az öt órai terminuson. Ha tehát a kormány rekvirálni fogja a készleteket és pedig, amint én képzelem, júliusban és augusztusban nyújtott bizonyos prémiumok segítségével, akkor arra kellene megfelelő megoldást keresni és találni, hogy azok a mizériák, amelyek a mostani rekvirálásnál letagadhatatlanul fennállanak s amelyek a forgalom gyors lebonyolítását úgyszólván lehetetlenné teszik, meg ne ismétlődjenek akkor, amikor milliónyi és milliónyi kvantumok gyors elszállításáról és a fogyasztó kezéhez való juttatásáról lesz szó. Én tehát ugy képzelem a dolgot — megjegyzem, ez tisztán és kizáróan egyéni álláspontom — hogy a t. fölclmivelésügyi minister ur foglalja le, de fizesse is ki (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mindazt a szükségletet, amely a hadseregnek feltótlenül kell. Viszont a hadsereg is legyen önmagával tisztában, hogy mi az a szükséglet, amely neki kell; mert az, hogy a hadsereg ma ezt a számot mondja, egy hónap múlva nagyobbat, két hónap múlva még nagyobbat, teljesen tarthatatlan lielyzet, hiszen így nem rendezkedhetik be sem a monarchia, sem a vámkülföld a fogyasztási igények esetleges mérséklésére. Ami pedig azt illeti, hogy fizessék is ki, amit lefoglaltak a hadsereg számára, ennek megvan a maga logikus magyarázata. Gróf Tisza István ministerelnök ur egy elszólásával ami szerencsétlen közjogi helyzetünkkel okolta meg azt . . . Förster Aurél : Igaza volt! Mezőssy Béla : ... Persze hogy igaza volt... Ezzel okolta meg azt, hogy a magyar gazdák 64