Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

490 577. országos ülés 1915 májas 5-én, szerdán. szava és a közmondás is nem ugy szólna, hogy amely ember tudna jót cselekedni és nem cselekszik, az bűnös ember. (Ugy van ! baljelöl.) Mi is ellenzéki képviselők, bűnt követnénk el hazafiságunk és nemzeti társadalmunk ellen, ha személyes tapasztalásainkat, amiknek feltárására a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat alkalmat nyújt, nem hoznánk a kormány tudomására, mert ha valaki nem tud valamit és ezért esik hiba, az nem olyan vétkes abban, mintha tud valamiről, segíthetne valamiben, de nem mer, vagy nem akar segíteni. (Ugy van! balfelöl.) Mielőtt észrevételeimet megtenném, felhivom a kormány figyelmét arra, hogy ezekben a nagy időkben, amikor pár hónap lefolyása alatt jobban megismerte a világ ezt a nemzetet, mint 3—4 száz esztendőn keresztül ezelőtt, amikor dúló csaták tüzében mutatja meg a magyar nép a maga erejét és hősiességét, egy nagy világháború közepette : a kormánynak erkölcsi kötelessége, hogy a magyar nemzetnek ezért a vitézségeért a kötelességtelj esités és hazafiság elismerése mellett, jogokat is adjon. (Ugy van! báljelöl.) Ebben a teremben hangozott el, nem is olyan régen, három esztendeje lesz majd az őszszel, amikor a választási törvényjavaslat volt a szőnyegen, hogy az a nép, amely pedig ma csodákat mivel a magyar nemzet dicsőségére,ez a nép megbizhatatlan, nem lehet kezébe adni az ország sorsának intézését. (Ellentmondások jobbjelől.) Azt hiszem, az idők megtanították a kormányt arra, hogy tévedésben volt, hogy ez a nép igenis megbízható s mindenkor bátran rábízhatjuk a haza sorsát. (Ugy van! baljelöl.) Elnök : (csenget) : A képviselő ur olyanformán nyilatkozott, mintha a kormány megbízhatatlannak mondta volna a magyar népet. Kernelem, hogy a képviselő ur ezt nem akarta mondani, hanem csak rosszul fejezte ki magát. Novák János : Nem akarok a t. elnök úrral rjolémiába bocsátkozni, de ki kell jelentenem, hogy én a kormányelnök ur kijelentéseit czitáltam. (Ugy van ! Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ismétlem, nem hiszem, hogy a kormány a jövőben elzárkóznék a jogok kiterjesztése elől. Az a törvényjavaslat, .amely a választói jogosultságra vonatkozólag legutóbb hozatott, inkább jogelvonást mint jogkiterjesztést tartalmaz s a kormány bizonyosan keresni fogja az alkalmat, hogy a nemzet megelégedésére kireparálja ezt a javaslatot. A legsúlyosabban vannak sértve a kisbirtokosok és a kisiparosok. Minden más elem jobban ki van elégítve, csak ez a két társadalmi osztály az, — bár az állam legnagyobb részét alkotja és országunk mozgatókereke —, amely az alkotmányos jogok gyakorlatától meg van fosztva. Pedig épen e háború folyamán emlékezett meg dicsérő elismeréssel Boroevics tábornok erről a két osztályról, amelyet parasztnak nevez ugyan, de amelyről azt mondja, hogy csak most tanulta megismerni ezt a népet és ugy ismerte meg, mint dicső hőst, mint nemzetszerető és nemzetfentartó elemet, mint a monarchiában a létért küzdő erőknek legj avat, amely mindent félretéve, halált megvető bátorsággal harczol, nemzete dicsőségét fokozza s azt a háromszáz éven át elhalványulóban volt csillagot, amely nemzetünk hősiességét tárta egykor a világ elé, most újra ragyogtatja. Azt mondja, hogy ez a nemzet minden dicséretre méltó és az érett nemzetek sorában kell hogy helyet foglaljon. (Ugy van! balfelöl.) Ezeknek a jogoknak a megadását azonban hagyjuk arra az időre, amikor helyreáll a béke és amikor lesz bő alkalom arra, hogy itt a törvényhozás termében megvitassuk e kérdéseket. Rátérek most röviden arra, hogy azzal is vádolnak bennünket, mintha az élelmiszerek drágaságának mi volnánk az okozói. En itt nem Írásból, nem lapokból szedem az adataimat, hanem meggyőződésből mondom és bármikor bizonyítom is, hogy az árak emelkedésének előidézője nem a termelő osztály, hanem, magyarán megmondva, féktelen kapzsiságuk folytán az u. n. kenyérdrágaság okozói, a malmok voltak. (Igaz! Ugy van! baljelől.) Tudvalevő dolog, hogy nemcsak a kis-, hanem a nagygazdák is jó előre, már júliusban, sőt vannak gazdaságok, amelyek júniusban értékesitik gabonájukat. Ez ép ugy történt a múltban, mint 1914-ben, hogy a nagy gazdaságok, sőt a kisebb gazdaságok is eladták gabonakészletüket 21—22—23 koronás árakon. Most megtörtént, t. ház, hogy ezek a malmok, amelyek a termelőkkel a szerződéseket megkötötték, mihelyt a háborúnak neszét vették, rögtön felmondták az általuk kötött amaz üzletet, t. i. a 23 koronás búzából származó lisztre vonatkozó kötéseket, mig a termelőkkel szemben azokat a kötéseket, amelyben 21—22—23 koronás árak voltak megállapítva, fentartották és a termelőket a leszállításra kényszeritették, ezt követelték. Mikor azután azok a kereskedők, akik szerződéseket kötöttek a lisztre vonatkozólag, nem tudták kiszolgálni a közönséget és feljajdultak a szerződés felbontása miatt, akkor mit tettek a malmok ? összegyűltek az igazgatók és a kereskedőket, akik ezen olcsó lisztre vonatkozó szerződést kötötték, 30 koronás árfolyammal kárpótolták, de október havában, amikor már a búzának 20—22 forintra volt felhajtva az ára. Ne méltóztassék tehát a kormánynak rossz néven venni, t. ház,ha ezen a téren egy kis mulasztás következett be. Ezt én annak a számlájára irom, hogy ily nagy idők következtek, aminőkre a történelemben eddig példa nincs. De hát a gyakorlat szüli a mestert. Ezen a téren a kormány sem birt teljes jártassággal, nem volt kellő gyakorlata és ezért nem tudta mindjárt ellensúlyozni ezeket a visszaéléseket és nem bocsáthatta ki azokat a rendeleteket, amelyek ezen mizériákat megszüntetni lettek volna hivatva. Hogy csak egy példára hivatkozzam, később, midőn a kormánjr már belátta az ezen I visszaélések által okozott nehézségeket, akkor