Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

488 , -577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. óriási gazdasági nélkülözéseket hárít mindenkire. I Nem az az eset itten, amely előáll akkor, ha egy­szerűen drágaságról van szó, amely drágaság sok­szor épen a gazdasági fellendülés mellékjelensége; ha csak drágaságról lenne szó, ez természetesen elsősorban a fix fizetéssel, fix jövedelemmel biró társadalmi osztályokra hárulna és szükségessé tenné tehát, hogy ezen társadalmi osztályokról az állam külön igyekezzék gondoskodni. A habomnak gazdasági hátrányai különböző mértékben, különböző módon kiterjednek az egész magyar társadalomra (Igaz ! ügy van !) és talán sok tekintetben súlyosabban a produktív mun­kában élő társadalmi osztályokra vagy a szabad foglalkozást űzőkre, mint a tisztviselőkre. Méltóz­tassanak végiggondolni: a kiskereskedő, a kis­iparos] az ügyvéd, a mérnök, a magánhivatalnok sokkal súlyosabb helyzetbe jut, mint az az állami tisztviselő, aki ha küzd is a drágaság csapásai­val, legalább a maga jövedelmét biztosítva érzi. (Igaz! Ugy van I) Ennek folytán ebben a hely­zetben nem látom lehetőségét annak, hogy az ál­lam a tisztviselői osztályt különös megítélésben, különös elbánásban részesitse akkor, mikor a há­ború gazdasági bajai a társadalom összes osztá­lyaira egész súlyukkal nehezednek. Amint az már annyiszor mondatott — és ebben igen nagy igaz­ság van — a háborúnak erőfeszítései nemcsak a harcztéren nyilvánulnak; a háború önmegtaga­dást, önfeláldozást, hősiességet, energiát kivan mindenkitől, az itthonmaradottaktól csakúgy, mint a hadba vonultaktól. Ezeknek a hadierények­nek nyilvánulniuk kell a gazdasági életben is, ezeknek a hadierényeknek kell a magyar nemzet minden tagját, minden társadalmi rétegét átse­gíteni a háborúval kapcsolatos gazdasági meg­próbáltatásokon. (Helyeslés.) Amit az állam tehet, t. uraim, azt szívesen megteszi. Hogy egyebet ne említsek, utasítást adtunk ki, amelynél fogva a háborúnak tarta­mára felfüggesztettük a fizetési előlegek levonását, ugy hogy azok a tisztviselők, akik fizetési előlegeket vettek fel, a háború alatt megkapják egész fizeté­süket és az előleg levonása csak a béke he'yre­álltával fog újra megkezdődni. Ez talán egy sze­iény jele annak, hogy a kormány a maga hatás­körében megtesz mindent a tisztviselői kar érde­kében ; de méltóztassanak megengedni, mikor az egész magyar társada'om együtt szenvedi át a jáboru gazdasági bajait, ebből a szenvedésből, ebből a küzdelemből, ebből az erőfeszítésből min­denkinek ki kell venni a maga részét. (Helyeslés jóbbfelől.) T. ház ! Ezek után egész röviden kérem a t. házat, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni és abba a helyzetbe juttatni a kor­mányt, hogy a háború nagy czéljainak továbbra is rendelkezésre bocsáthassa a nemzet egész erejét. T. ház ! Talán másként fogjuk fel azokat a vonatkozásokat, amelyekben a magyar nemzetnek a háborúban kifejtett óriási erőfeszítései, a háború­ban tanúsított óriási tulajdonságai és erényei meg fogják teremni a maguk áldásos gyümölcsét. Most ne menjünk bele ebbe a polémiába. Én nem közjogi téren, én más téren keresem a magyar nemzet gya­korlati, hatalmi érvényesülése terén, az élet összes vonatkozásaiban keresem azt a megérdemelt jutal­mat, amely a magyar nemzetre ennek a háborúnak erőfeszítéseiből vár. (Élénk helyeslés és taps a jobb­oldalon.) En most csak azt kérem, hogy maradjunk abban egyek, amiben egyetértünk mindnyájan ; én csak azt kérem, hogy ennek a háborúnak még előttünk álló összes megpróbáltatásain, fordula­tain és viszontagságain, valamint dicsőségén és fé­nyén keresztül a magyar nemzet mutassa magát annak, ami eddig volt a háborúban : egységesnek, keménynek, bátornak, önfeláldozónak! Ennek a magatartásnak eredményei élő értéket, élő kincset fognak képezni, amelyet senki a magyar nemzettől el nem vehet! (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Benedek János! Szterényi József: (Szólásra emelkedik.) Elnök : Milyen czimen kivan szólni a képvi­selő ur ? Szterényi József: Félreértett szavaim helyre­igazítása czimén kérek szót. Elnök: Szterényi József képviselő ur félre­értett szavai helyreigazítása czimén kért szót. Méltóztatnak az engedélyt megadni ? (Igen.) Tessék ! Csendet kérek, képviselő urak. Szterényi József: Mélyen tisztelt képviselő­ház ! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérem a t. ház kegyes engedelmét, hogy egy kérdést intézhessek a t. ministerelnök úrhoz imént elhang­zott beszédének egyik részére nézve. A t. minis­terelnök ur az élelmezés kérdésére vonatkozó fej­tegetésében azt méltóztatott mondani — termé­szetesen nem idézhetem szó szerint, de körül­belül — hogy óvakodjunk nyilatkozattételeink­ben itt, mert ha akaratlanul is, elejthetünk egyes kijelentéseket, amelyek fegyvert nyújthatnak el­lenségeinknek ellenünk és félreértésre vezethetnek Ausztriában, ami természetszerűleg kerülendő. Ha véletlenül ma egy napilapban nem jelent volna meg egy közlemény, amely a munkapárti kör hangulatát jellemezve, azt mondta, hogy a munkapártban súlyos elitélő hangok hangzottak beszédemmel szemben abból a szempontból, hogy beszédem alkalmas volt Ausztriában ellenünk való hangulatkeltésre, ugy talán ezt a kérdést sem intéz­ném a t. ministerelnök úrhoz, amelyet most bátor­kodom hozzá intézni. De miután összefügg ez a közlés a ministerelnök ur mostani figyelmeztetésé­vel, legyen szabad azt a kérdést intéznem hozzá, reám méltóztatott-e ezt a figyelmeztetést vonatkoz­tatni és ha igen: beszédem melyik részére ? Mert, t. ház, merem állítani, hogy beszédemen végig épen az ellenkező tendenczia mutatkozott, hogy t. i. hibáztattam, hogy az intézkedések részben elmaradtak részben későn történtek meg, még

Next

/
Thumbnails
Contents