Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-576

472 57ö. országos ülés 1915 május í-én kedden. (olvassa): »Az elnök dus szépségű mondatát le lehetne fordítani magyarra, de már késő, majd a háború után, egyelőre a másik stilusmonstrumot vezetjük elő szabadon, az elnök királyt és hadsereget üdvözlő javaslatát, amely igy recseg ékes bihari — itt jön egy szónyi üresség — »czigánynyelven«. Ezt a szót hogy »czigány«, a czenzor kitörölte. (Derültség a baloldalon.) Ez nem tetszett a czenzornak. Ugyané czikk végén megint egy üresség tátong. Kihagyta a czenzor a következő mondatot. (Olvassa); »Rójja le a kormány adóját nyelvünk tisztaságán és tanítsa meg beszélni azt, akiről az Isten igy elfeledkezett, mikor hivatalt adott neki«. (Derültség a baloldalon.) A czenzor ezt a passzust is kihagyja. Kérdem, melyik népréteget izgatja ez ? (Derültség a baloldalon.) A hadviselés érdeke háborodik fel az ellen, ha egy szerkesztő konstatálja, hogy az elnök ur stilisztikája gyenge? (Derültség a baloldalon.) De tovább megyek. Ugyanebben a számban — reklámot csinálok ennek a lapnak, mert megérdemli. (Derültség a baloldalon.) —• »A főváros festtet« czimmel leírja a lap, hogy háború van és ilyenkor a főváros Hűvös József, Márkus József arczképeit festteti meg. A czikkben innen kezdve nagy üresség következik. Érdemes lesz elolvasni, hogy mi az, amit a czenzor töröl. Ez a következő. (Olvassa:) »A kép igy képzelhető : zöld mezőben ott látható a liszt, amely nincs, ott látható a plakát, amely azt mondja hogy van, jobbfelél látható a drága hus, melynek hig a leve, s balfelől az olcsó hus, amely Berlinben van, — középen volna a villanyvasuti forgalom, mely megcsökkent, s mellette volna az. osztalék, amelynek nem szabad megcsölikeni, (Elénk derültség a baloldalon.) fent Spolarits a pékkávés, aki nullás lisztből süt kávéháza számára zsemlét és kiflit, mellette a tiszta kukoriczából a fővárosi kenyérgyárban készült dohos kenyér, a kenyéren afőváros czimere, egy behunyt szem, amely Spolarits és egy sereg más Spolaritsok felé fordul, az egész képen vörös fonalként vonulnának a makszimális árak, a lisztkeverési arány, a kofák disznóságait mérséklő rendszabályok, a költözködési fuvar makszimuma és a hatósági burgonya, hus, zöldség és zsireladás és az előtérben mindezeken torkaszakadtából röhögne egy kofa, egy pék, egy szatócs és egy speditőr. A kép hátterében, a tízmilliós deíiczit alapján állana a Yárosi Villamos, a Népopera, a Gellértfürdő, félig elmosódottan abban a füstben, amelyet a Hungária-fürdő termel díjtalanul, egész hátulról élelmiszer- és tejhamisitók mozgalmas csoportja fejezné be a kompozicziót s a kereten egy kis gyémánt táblán fel lehetne vésve a főváros jelmondata: »Hála Istennek, háború van, az az oka mindennek«. (Derültség balfelől.) Hát a hadviselés érdekét sérti, hogy Spolarits érdekéről beszól benne és panaszolkodik humorosan a czikkiró? Ez nem lehet komoly elbírálás. (Felkiáltások balfelől: Humoros!) Hantos Elemér: Ez nem humor, ez zagyvaság. (Zaj balfelől) En nem mulatok, szomorú vagyok az ilyen kabarén. (Zaj balfelől.) Zboray Miklós: Lehet, hogy nem tetszik t. képviselőtársamnak . . . Hantos Elemér: Kabaré! Zboray Miklós: Kabaré? Kabaré az, hogy a czenzorok ilyent kihúznak, kabaré az, hogy igy kezelik a törvényben gyökerező azt az elvet, hogy a háborús érdekeket érintő kérdésekben gyakorolhatnak csak czenzurát. Ugyebár, kabaré, hogy igy kezelik ezt a nagy kérdést, hogy a czenzura a szabad gondolatnak, a gondolat megnyilvánitásának megölője igy bánjék el a gondolattal? (ügy van! balfelől.) Janiga János: Ez gondolat? Zboray Miklós : Ha nem tetszik, rögtön szolgálok más ilyennel. (Derültség. Halljuk! Hall•j :>. k! balfelől. Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Elég ve a!) Ez nagyon fontos lesz. T. i. ugyanez az általam reklámozott lap leközölte egy tekintélyes iró tollából — mindenki tudja, kiről van szó, erdélyi és román kérdésekkel szokott foglalkozni — a Magyarországon megjelenő román lapoknak czikkeit és ismerteti azon álláspontokat, amelyeket azok elfoglalnak. A czenzura itt is kihagyott, illetőleg kihagyatott közleményeket. Kihagyatott a »E,omanul« közleményéből és kihagyatott más közleményeket, amelyek román nyelven a hazai román lapokban megjelentek. Ezek közül példa gyanánt egy passzust olvasok fel. Rakovszky István: Ez kabaré ? Zboray Miklós (olvassa): »Amint az elrabolt Besszarábiából, a szép Erdélyből, a Bánátból, a magyarországi részekből és végül Timók panaszos völgyéből száz és százezer román katona rekrutálódott, akik mindannyian ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanezen Isten előtt borulnak térdre, de nem ugyanazon zászló alatt...« Ezt nem engedték a magyar lapokban közölni, de a román lapokban megengedték. (Zaj balfelől.) Kérdem: miért ? Ez nem izgatja román testvéreinket? Es nekünk magyaroknak nem szabad tudomást venni arról, miként vélekednek, miként írnak román testvéreink ? Mindenki kívánja a békét román testvéreinkkel, szeretettel öleljük őket keblünkre, mint magyar állampolgárokat, mint ezeréves lakóit ennek a hazának. De a czenzura mérjen egyforma mértékkel és a czenzura ne engedje meg, hogy ilyeneket közöljenek ott, mikor nekünk ezeknek az ismertetését is eltiltják. (Helyeslés balfelől.) Humoros dolog, amit az előbb felolvastam. De ez szomorú és a legszomorúbb a dologban az, hogy béklyókba kötik már a gondolatot is nem látott alakok, nem látott szellemek, felelősség nélkül, felelősségre nem vonhatók. Mncs, akit előszólítson az ember, ha megfojtja a gondolatokat és megfojtja a közérdeki kérdések vita-