Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-576

470 576*. országos ülés Í915 május 4-én, kedden. hiszem, ezt pártom nevében is tehetem, amikor kijelentem, hogy a kisebb tisztviselőknek a XI., X. és IX. rangosztályban tartozóknak valami módon segítséget nyújtsunk. Mondom, mi is hajlandók volnánk ezt megszavazni és örömmel látnók megvalósítását, mert a nyomasztó meg­élhetési viszonyok azt igazolják és indokolják, hogy a szegény kisemberek megélhetését e drága élelmiszerviiágban biztosítsuk. Ettől eltekintve örömmel üdvözlöm Ra­kovszky István t. barátom indítványát is és örömmel járul, ami természetszerű is, egész pár­tom ahhoz, hogy adassék meg a választójog a harcztéren levőknek. Hiszen sivár dolog, hogy amikor az emberek mindenüket, a legdrágábbat, a legbecsesebbet, feltárják és odaadják a haza védelmére, amikor mámorban úszunk a győ­zelmi hírek hallatára, akkor szűkkeblűén elsom­fordálunk, mikor arról van szó, hogy úgyszól­ván egy semmit, egy jogot adjunk oda. (Ugy van! a bal- és a szélsöbdlóldalon.) A jogot, amelyre nézve Rakovszky István t. barátom indítványt tett, magam is kiterjesz­teném és hozzájárulnék ahhoz is, amit S'zterényi József és gróf Esterházy t. képviselőtársaim fej­tegettek, hogy ne alamizsnát, hanem megélhe­tési módot adjunk a harczból hazatért szeren­csétlen rokkantaknak és betegeknek. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy egy nagyhorderejű kérdésre térjek át, amelyről ma már két szónok beszélt, akik rámutattak a viszás és érthetetlen állapotra, amely a czen­zura terén nálunk uralkodik. A czenzurät az 1912 : LXIII. t.-cz.-ben a ház megszavazta. Megszavazta azzal, hogy ez minden oly cselek­ményre vonatkozik, amely a harczászat érdekeit érinti. Később, amikor a kivételes intézkedések életbelépték, ministeri rendelet jelent meg, amely eltiltotta a fegyveres erő állásaira, mozdulataira, az erődök fegyvereire, hadiszerek, élelmiszerek, municziók hollétére, szállítására vonatkozó köz­leményeket. Ez ellen nincs is senkinek kifogása, bár bizonyos esetekben viszásságot látunk, mert azt hiába mondja valaki, hogyha a tábori posta helye megjelöltetik, amint a német hadseregnél megjelölhető és közölhető volt, hogy ebből nagy baj származhatik és a hadállás megtudható. Ez nem igen valószínű, de elszenvedtük, hisz a fő a lényeges az volt, hogy hozzátartozóinktól helylyel-közzel hirt halljunk, vagy mi hírt ad­junk nekik. De megjelent egy másik ministeri rendelet is, amely már kiterjesztette ezt a törvényben gyökerező elvi megállapítást. Ez a ministeri rendelet már kimondja, hogy minden oly hírnek közlése, amely a lakosság körében nyugtalan­ságot vagy izgalmat kelthet, hátrányos befolyás­sal lehet a monarchia katonai helyzetére és a hadviselés érdekeit is veszélyezteti, az ilyen hírek csak akkor közölhetők, ha azok hivatalos forrásból erednek, vagy közlésükhöz a magyar -j királyi ministerelnök sajtóirodája, vagy a nyom­tatvány megjelenési helyén illetékes kormány­biztos kifejezetten hozzájárul. (Mozgás.) Néhány péld át óhajtok felhozni abból a szempontból, hogy a gyakorlati életben hogyan kezeltetett ez, hogy ez a szabály betartatott-e és hogy nem áll-e az, amire beszédem végén rá fogok térni, hogy itt igazán önkényesen egy láthatatlan kéz intézi a dolgokat, amely hol eltakar, hol kitakar, hol oly dolgokat akadályoz, amelyekre nézve igazán nem lehet azt mondani, hogy izgalomba ejtenek embereket, népeket, kedé­lyeket, de ha ejtenek, akkor sem egyformán kezeli az érdekelteket. Elsősorban rámutathatok arra, hogy nem tudom, tendenczia-e, szándékosság-e, nem akarom feltételezni, de sokszor ugy tűnik fel, mintha a sajtóirodában volnának ellenzék-ellenes egyének, akik ebbeli szimpátiájuk és antipatiájuk szerint kezelnék a dolgokat. Rakovszky István : Barátok ! Zboray Miklós: Engedje meg a t. ház, de Wekerle Sándor volt ministerelnököt, az ország egyik díszét, nem tekinthetjük olyannak, aki a levegőbe beszél, akinek a szava kis egyénecskék által esetleg ott a sajtóirodában czenzurázható legyen. Az ő nagy kvalitásai felül állnak azon, hogy kiskaliberű czenzor intézkedhessek arra nézve, hogy, mit és hogyan közölhessenek az ő szavaiból. Es íme, megjelent egy bizalmas érte­sítés, amikor Wekerle felolvasást tartott köz­gazdasági állapotainkról és azt mondja: »A had­felügyeleti bizottság albizottsága kéri a szer­kesztőséget, hogy Wekerle beszédét csak a táv­irati irodában megjelent szöveg alapján közölje, kivonatot is csak abból a szövegből adjon, vala­mint a beszédet kommentárral is csak a szöveg alapján illesse. Budapest, 1915 február 16.« (Mozgás.) Nem hiszem, hogy a házban lenne ko­molyan gondolkozó képviselőtársam, aki hozzá­járulhatna ahhoz, hogy a nagykaliberü, kiváló hazafinak, Wekerle Sándornak beszédét ily módon lehessen czenzurázni. (Mozgás.) Tovább megyek. Gróf Andrássy Gyula volt az, aki, hogy parlagi kifejezést használjak mind­nyájunk érzelmeit tolmácsolta, amikor azt mondta, hogy e háború vetette fel a magyarság elhatá­rozásának, lelkesedésének önfeláldozásának oly díszes szimptomáit, hogy büszke, hogy kétsze­resen büszke, mert magyarnak vallhatja magát. Elmondhatjuk mi is, hogy ez a háború mutatta meg, hogy Andrássy Gyulának mily nagy tudása ékesszólása s hogy egyénisége oly kiváló, hogy büszkék lehetünk mi is, miszerint olyan kiváló emberünk van. (Éljenzés a hal- és a szélső­baloldalon.) Es amikor minden kicsinyes mellék­tekintetet félre téve, Take Joneskuval nagy­konezepcziőju szellemi csatát vivott a magyarság érdekében, akkor jött egy utasítás, hogy a czik­keknek csak egy részét lehet közölni, de min­denütt ki kellett hagyni, hogy ezt Andrássy-

Next

/
Thumbnails
Contents