Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-575

424 575. országos ülés 1915 májas 3-án, hétfőn állam pedig viszont azt mondja a társadalomnak: »társaclalom. ez a te dolgod, tedd meg kötelességedet«. T. ház! Az állam, az állami hatalom tulajdonképen kitevője, megbízottja a társadalomnak; e kettő között szoros összefüggésnek kell lennie; a társadalomból kell jönnie annak a mozgató' erőnek, amely az állam gépezetét mozgásba hozza. Ha a gépezetben van baj, akkor a legnagyobb társadalmi mozgalom mellett sem jön létre igazi hatás. Ha pedig a társadalomban nincs meg az igazi energia és érzék, akkor sem fog a gépezet jól működhetni, mert a legjobb gépezet sem ér semmit, ha nincs meg benne a gőzerő energiája és a legjobb gőz sem fog munkát végezhetni, mihelyt az egy rossz gép rekeszeibe kerül, ahol legfeljebb magát a gépet törheti össze. Azért én igenis azt kívánom, hogy ez a bizottság az állam és a társadalom kölcsönös tevékenységét mozdítsa elő és tegye lehetővé. Mert, t. ház, manapság már nem lehet tisztán csak rokkantak házával elintézni és szanálni a rokkant-ügyet. Ha a XVII. században a nagy franczia király egy palotaszerű Hotel des invalides-t emelt, amelyben 400 rokkant nyert ellátást, ez a mai viszonyok között csak egy csepp volna a tengerben. (Ugy van! bal felöl.) Látjuk, hogy Bécsben az Invalidenhausra fel van irva az a szép mondás: »Patria laeso müiti«. Ha Magyarország »Patria laeso militi Hungariae« felirattal sebesült-palotát akar létesíteni, annak sokkal többnek kell lennie, annak nem egy diszpalotának kell lennie, hanem annak egy jó szívből eredő szocziális érzékkel megalkotott intézménynek kell lennie. (Helyeslés balfelöl.) Mi lehetőleg nem akarunk rokkantzárdákat létesíteni; (Helyeslés balfelöl.) mi nem akarjuk a rokkantakat az aggok házába hozni, (Helyeslés balfelöl.) hanem lehetőleg azt akarjuk, hos;y a saját régi miliőjükban fejleszthessék ki képességeiket és erejüket, és e tekintetben nekünk nagy gazdaságpolitikai körültekintésre is van szükségünk. E gazdaságpolitikai szempontok figyelembevételét nemcsak a rokkantak, hanem a mi gazdasági állapotaink is javasolják. Mert mindhiába, t. ház. ha a mi marháink megfogyatkoztak is, azért még mindig megvan az a szükségletünk, hogy húst együnk. Igenis el lehetünk készülve és el kell készülve lennünk arra, hogy a jövőben egy kissé jobban kell böjtölnünk, azaz meg kell elégednünk kehesebb r húsétellel, vagyis a táplálkozás más nemeivel. És ez nem is iesz baj. Legfeljebb talán kevesebb ember fog Magyarországból Karlsbadba menni, mint idáig. Nekünk arra kell gondolnunk, hogy a táplálkozásnak más nemei könnyebben, jobban és olcsóbban hozzáférhetők legyenek. Arról kell gondoskodnunk, hogy különösen a kertészet jobban fejlődjék és ennek a kérdésnek igenis nagy összefüggése van a rokkantügygyei. Az a rokkant, aki rendes mezei munkát nem képes végezni, kellő oktatás és kiképzés mellett igen jó kertész lehet, különösen akkor, ha családja is van, amely neki ebben a munkakörében segíthet. De ennek a kérdésnek a megoldását alaposan tudományossággal kell keresztülvinni és meg kell adni a módot és a lehetőséget mindazoknak, akiket illet, hogy ilyen, a saját métier-jükből, a saját foglalkozásukból történő áthelyezkedések lehetségesekké legyenek. Ez, t. ház, egyszersmind a mi jelenlegi és jövő közélelmezésünknek is nagy előnyére válik. Es ime, ebből látható az is, hogy kellő körültekintés mellett még bizonyos bajokból is jó dolog válhatik; még a bajok is a nemzetgazdaság előmozdítására szolgálhatnak. Mindez természetesen szükségessé tenné az államnak és a társadalomnak együttműködését. Az ipari munkásokra vonatkozólag pedig nagyfontosságú lenne a munkaközvetítés intézményének tökéletesebb megvalósítása is, mert ha ez nincs meg, akkor két veszedelemnek vagyunk kitéve. Először annak, hogy az ilyen kiképzett rokkant, akit a maga szakmájában fogyatékossága daczára erejének kihasználására kioktattak, mégj sem tud foglalkozáshoz jutni, másrészről pedig fennforog annak a lehetősége is, hogy azt a rokkantat épen arra fogják felhasználni, hogy más munkások bérének lenyomására szolgáljon segédeszközül. Ezek voltak azok a gondolatok, amelyeket fel akartam vetni, midőn a jelen törvényjavaslat analízisébe bocsátkoztam és én nem tehetek mást, mint hogy megerősítem mindazt, amit Esterházy gróf ur kifejtett, én nem járulhatok hozzá egy olyan törvényjavaslathoz, amely, hogy ugy fejezzem ki magamat, szegénységi bizonyítványt állit ki Magyarország részére, mert sehol a világon ily szegényesen, ilyen alamizsnaszerüen nem fizették volna ki a háborúban megsebesült rokkantakat. (Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, ha a törvényjavaslat, amint azt nevezetesen Esterházy gróf t. képviselő ur is hangsúlyozta beszédében, visszakerül ide a méltányossági szempontok figyelembevétele után, akkor, t. ház, én is határozati javaslatokat vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, amelyek arra szolgálnának, hogy a mi rokkantügyünk igazán szocziálpolitikai szempontok szerint legyen megfejtve és igy vitessék előre. Először is, épen abból a szempontból, hogy az állam és társadalom közötti összefüggés, e kettőnek működése mintegy törvényhozásilag is kodifikálva legyen, bátor vagyok a következő javaslatot előterjeszteni, amelyre nézve nem tudom, jól értettem-e a ministerelnök urat, de abban a véleményben vagyok, mintha az imént emiitett országos bizottság eszméjével találkoznék. (Olvassa): Utasítsa a ház a kormányt, hogy a kivándorlási tanács mintájára a rokkantügyi tanácsot sürgősen alkossa meg. E tanácsba a törvényhozás két házának választott tagjain