Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-575
410 575. országos ülés 1915 május 3-án, hétfőn. tette, ennek mégis volt valami oka. Tette ezt azért, mert hitte és bizott abban, hogy e nemzet politikai és gazdasági jogait, szocziális intézményeit ezután majd fel fogja tudni építeni, bizott abban, hogy ez a háború egy egészen uj Magyarországot fog teremteni, amelyben a tisztesség lesz az uralkodó (Igaz ! Ugy van ! Elénk Iielyeslés a bal- és a szélsőbahldalon.) amelyben az első tisztviselőtől az utolsóig, minden embert át fog hatni az a gondolat, hogy itt tisztességesnek kell lenni, nem szabad pénzt elfogadni, nem szabad a korrupcziót sem aktive, sem passzive megtűrni. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés bah felől.) És volt még egy ok, amely nemzetünket sorompóba állitotta. Ez az ok az, hogy a magyar nemzet azt hitte és azt remélte és joggal remélheti ma is, hogy végre valahára le fogja küzdeni azt a bizalmatlanságot, amellyel évtizedek óta minden téren találkozott. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) És befogja bizonyítani — amint már eddig be is bizonyitotta — hogy ennek a monarchiának legerősebb, leghatalmasabb támasza Magyarország, s hogy ezért épen ezzel az országgal szemben tovább is bizalmatlanságot tanúsítani bűn volna. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezek voltak azok az okok, amelyek miatt a magyar nemzet ilyen nagy erővel bocsátkozott bele ebbe a háborúba és ha mi most ezeknek az okoknok következéseiben csalódni lennénk kénytelenek, ha mindaz, amit mint várakozást felsoroltam, a nagy eszmék, a nagy princzipiumok, a nemes ideálok, meg nem valósulnának, ez végzetes csalódás lenne. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végzetes csalódás, mert az a nemzet, amely reményeiben ennyire csalatkozik, amelylyel szemben a bizalmatlanság ilyen erőfeszítések után is fennáll, az nem lesz hajlandó ugyanezt még egyszer megtenni, az nem fogja többé kifejteni azt az erőt, amelynek kifejtésére pedig képes. A legfőbb ok, amely miatt a magyar nemzet sorompóba állt, a nemzeti jogok elérése volt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Értem ezen azt az egész komplexust, amely egyebek mellett a hadsereg nemzeti mivoltát is magában foglalja. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Értem a függetlegségi programúinak azon sarkalatos pontjait, amelyek a magyar hadseregre, a magyar vezényszóra, a czimer- és jelvénykérdésre venatkoznak s amelyek valósulását ekként akarja biztosítani ez a nemzet. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindezekre a kérdésekre azonban most bővebben kitérni nem akarok. Pár nappal ezelőtt egy beszédemben ugy is volt alkalmam kifejezni, mennyire ragaszkodik pártom ezen programmjának megvalósításához és mennyire szükségesnek . tartja, hogy épen ennek a háborúnak a tanulságai következtében ezek a követelések teljesíttessenek. (Igaz! Ugy van! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezúttal a nemzeti aspiráczióknak, a nemzeti ideáloknak csupán azon részéről akarok beszélni, amelyeket együttvéve politikai jogoknak nevezünk, ezek között is elsősorban a választói jogról. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Szükségesnek tartjuk a választói jognak oly mértékben való kiterjesztését, amint az az egyesült ellenzék programmjából ismeretes. Emellett azonban, a háború tanulságai folytán, teljes mértékben hozzájárulunk Rakovszky István t. barátunk indítványához is •— votumunkat le is adtuk már reá —, mert az valóban, igaz hazafiasságtól áthatott indítvány volt. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek elfogadását szükségesnek tartjuk mi is, mert az a meggyőződésünk, hogy a háborúban küzdő katonáinknak a választói jogosultságot okvetlenül meg kell adni. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar : Ezt követeljük! Gr. Károlyi Mihály: Igen, ezt követeljük, mert látjuk, hogy akik a hazáért annyit küzdöttek, oly sokat szenvedtek . . . Rakovszky István : Ugy van! Gr. Károlyi Mihály : .. . azokkal a kormány továbbra is csak olyan mostohán bánik, mint eddig. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A világháborúban az egész magyar nemzet résztvesz. Ebben a háborúban azonban a hivatásos katonákat megillető rész sokkal csekélyebb, — számra nézve — mint a nem hivatásosaké. Az eredmények, amelyeket eddig elértünk, tulajdonképen nem annyira a hivatásos, mint inkább a nem hivatásos katonák teljesítményei, aminek hangoztatásával egyáltalán nem akarom a hivatásos katonákat támadni, bátorságukat és hazafiságukat kétségbevonni, csupán a számarány következtéből természetszerűleg előállott azt a tényt konstatálom, hogy a hivatásos katonák szerepe és teljesítménye kisebb, mint a nem hivatásosaké. (Igaz 1 Ugy van! balfelől.) Különösen ma, a háború tizedik hónapjában, bátran mondhatjuk, hogy a hivatásos katonák szerepe aránytalanul kisebb, mint amazoké. A hivatásos és nem hivatásos katonák azonban teljesen egybeforrottak, amint egy ma hazánk minden állampolgára is az állammal. A nemzet összes fiai a világtörténelem folyamán soha még ennyire nem voltak összeforrva a nemzettel s a nemzet soha ennyire nem volt ráutalva a maga polgárainak összességére. Ez az összeforrás teszi imperative szükségessé, hogy a választói jog kiterjesztessék mindazokra, akik ennek a hazának megvédésében résztvettek, mert erkölcsileg lehetetlen, hogy továbbra is fentartsuk a méneknek azt a rendszerét, amely szerint az egyik oldalon a herék, a kitartottak henyélnek, a másik oldalon pedig a kitartók dolgoznak. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Lehetetlen, hogy az egyik oldalon az állampolgárok nagyobb része csak mint ágyutöltelék szerepeljen, (Mozgás jóbbfelől.) kisebb része pedig a harcztérre küldje ezt az ágyutölteléket. (Ugy van ! balfelől!) Megszűntek már azok az idők, amikor csak