Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-573
392 573. országos ülés 1915 ködési terén az embereket és a viszonyokat, ezzel a denuncziálással szemben védelemben kell részesítenie azokat, akik merőben méltatlan gyanúnak áldozatai. (Ugy van! Ugy van!) Ebben a tekintetben rámutathatnék nagyon számos olyan esetre, ahol valóban eklatánsul a legnemtelenebb magánboszu áldozatává lett volna az illető. (Felkiáltások bálfelöl: Mi is tudunk!) Valószínű, hogy tudnak a képviselő urak is. Én mondhatom, hogy minden ilyen esetben, meglehetősen exponálva magamat és meglehetősen kitéve magamat annak a meg nem érdemelt vádnak, hogy nincs elég érzékem a katonai szempontok iránt, megtettem. ebben a tekintetben pártszempont, párttekintet nélkül mindenkivel szemben a kötelességemet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ami magát a Pásztori-féle konkrét ügyet illeti, ez az ügy ma még sokkal kevésbbé van megvizsgálva és megállapítva, semhogy ott illőnek találnám már ma nyilatkozni. Egyet azonban meg kell már ma jegyeznem. Semmi ok nincsen reá, hogy készpénznek, igazságnak vegyük azokat a hazaárulási ,vagy kémkedési vádakat, amelyekkel Pásztori Árkádot illették. Ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár pro, akár kontra nyilatkozhassam, de igenis állítom azt, hogy ezek a vádak sokkal ingatagabb alapon állanak ma még, sokkal kevesebb bizonyítékkal rendelkezünk, semhogy helyénvaló volna Pásztori Árkád személyiségére nézve bármily tekintetben Ítéletet mondani. Pásztori Árkád internáltatott és az ügy megvizsgálása, ami a kémkedési vádat illeti, elsősorban az illetékes katonai tényezőkhöz tereltetett. Ami az ő egész egyéniségének más vonatkozásaitilleti, a szattnármegyei légkör Pásztorira nézve mindenesetre egy vagy más irányban elfogult, megjegyzem, elsősorban azért, mert Pásztori mindenesetre nagyon markáns, nagyon sajátságos egyéniség, aki a környezetében élőket egy vagy más irányban a maga befolyása alá keríti és vagy ellenségeivé, vagy barátaivá teszi, (gondoskodás történik tehát róla, hogy Pásztori Árkádnak egész egyénisége, egész viselkedése minden irányban, teljesen elfogulatlan tényezők részéről alaposan megvizsgáltassák, és akkor lesz itt az ideje, hogy ítéletet mondjunk az ő egyénisége felől. Most azonban azt hiszem, búcsút vehetünk ettől a tárgytól és áttérhetünk a tulajdonképeni kérdésre: a szállítási visszaélésekre. (Halljuk! Halljuk!) Ami a konkrét kérdéseket illeti, a Huszár Károly t. képviselő ur által felhozott kérdések tulajdonképen három kategóriába csoportosithatók. Az első a Hitelbanknak az az eljárása, hogy bizonyos munka teljesítésért községi és körjegyzőknek díjazást ajánlott fel. Ami ezt a kérdést illeti, azt hiszem, az a beállítás, amelyet neki az interpelláló képviselő ur ad, nem egészen fedi a tényállást. A képviselő ur azt kérdi: helyeslik-e a belügyi- és földmivelésügyi minister április 28-án, szerdán. urak, hogy bankok hivatalos funkeziók teljesítéséért jutalékot fizessenek köztisztviselőknek ? Bocsánatot kérek, ezt természetszerűleg senki sem helyesli. A konkrét esetben azonban miről van szó ? Egy bank, amely a közélelmezési ügy rendezése körül megbízatást nyert a kormánytól, amely tehát itt bizonyos közügy természetével biró dologban eljár, olyan dologért, ami nem hivatalos funkezió teljesítése, hanem a rekvirált gabonák elszállításánál bizonyos kereskedői munkának elvégzése, külön díjazást ajánl fel a községi és körjegyzőnek, tehát olyan tisztviselőnek, akinek joga is van bizonyos nem hivatalos munkákat dijasás, viszontszolgáltatás ellenében teljesíteni. Azt hiszem, a felett a konkrét kérdés felett, hogy ez czélszerü vagy nem czélszerü megoldás-e, ítélkezhetünk így vagy amúgy. De tiltakoznunk kell az ellen, hogy ugy állíttassák be a dolog, mintha a magyar köztisztviselők hivatalos funkcziókért a pénzintézetektől províziót kapnának. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha bármikor erre fordulna elő konkrét eset, biztosithatom róla a képviselő urat, hogy a kormány minden tagja eljárna az ellen a köztisztviselő ellen, aki ilyen proviziót fogadna el. (Helyeslés jobbfelöl.) Szmrecsányi György: Hol lesz a határ? (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szmrecsányi György: A határt nem lehet megvonni! (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: A szatmármegyei kérdésekre nézve pedig tulajdonképen két dologról van szó: az egyik a Szatmár városi rendőrfőkapitány bűnös cselekedeteinek kérdése, a másik a Németh Elemér tartalékos hadnagy-féle lóvásárlási ügy. Tankóczy Szatmár városi főkapitány esete mindenesetre egyike azoknak a szomorú eseteknek, ahol kiviláglik az, hogy valaki részesült felebbvalóinak bizalmában, aki erre a bűncselekmények egész sorozata által érdemetlemiek mutatta magát. Biztosithatom a t. képviselőházat és a képviselő urat, hogy senkinek sem jutott eszébe őt ezekkel a bűncselekményekkel szemben védelemben részesíteni. Amint a konkrét vádak ellene beadattak, megindult ellene a vizsgálat, a nyomozás a legszigorúbban, már csak azon általános utasításnál fogva is, amelyre visszatérek, amelyet a kormánytól, illetve az arra hivatott igazságügyminister úrtól kaptak az ügyészek, s amelynek máris az az eredménye van, hogy az illető egy idő óta már letartóztatásban van. (Helyeslés.) Nemcsak hivatalától van tehát felfüggesztve, de letartóztatásban is van. Biztosithatom tehát a képviselőházat, hogy ami a kormányt és az ügyészséget illeti, mindent el fogunk követni, hogy az eljárás a legnagyobb alapossággal és szigorral menjen végbe. (Helyeslés.) A másik kérdés Németh Elemér szatmármegyei birtokosnak és tartalékos hadnagynak a lóvásárlások körüli eljárása. Ebben az ügyben
