Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

372 573. országos ülés 19Í5 nak keresztelt el, amennyiben az a főváros vezetőségének és tisztikarának elismerésül szólt, ahhoz én a legteljesebb mértékben hozzájárulok. (Helyeslés.) Sőt miután neveket is nevezett meg a minister ur, sajnálom, hogy nem nevezte meg azt a férfiút is, aki az egészségügyet vezeti a legnagyobb önfeláldozással és hála a magyarok Istenének, kiváló sikerrel; Magyarevics Mladent értem. Mert hiszen ha elismerésről van szó háborús időkben, akkor elismerés illeti azt, aki hozzáértéssel és fáradhatatlan buzgalommal megóvja a fővárost járványoktól. Es azt hiszem, hogy ez a legnagyobb érdem. Ami a kérdést magát illeti, sajnálom, hogy a t. belügyminister ur összevonta a választási terminus idejét a vármegyei törvényhatóságokat és a főváros törvényhatóságát illetőleg. Előbbi felszólalásában maga a t. belügyminister ur is jelezte, hogy a fővárosban más viszonyok vannak, mint a vidéken és ő a maga részéről azt hitte, hogy meg lehet tartani a törvényhatósági választásokat. Magát azt a tényt, hogy a választás idejét eltolják, a legnagyobb hálával fogadom, mert én is képtelenségnek tartottam volna, hogy a háború ideje alatt választások legyenek a fővárosban, amikor ezek igen nagy hevességgel és harczi zajjal szoktak lefolyni. Semmiképen sem fogadhatom el azonban a javaslatnak azt az intézkedését, amely]yel az 1914. évi listát veszik alapul, sőt ezt a magam részéről némiképen visszaélésnek tartom azokkal szemben, akik most a lövészárokban harczolnak és majd visszatérvén, abban a hitbén lesznek, hogy fel lévén véve az 1915-ik évi képviselőválasztói névjegyzékbe, fővárosi választók lesznek, ezzel szemben pedig látni fogják, hogy nem választók, mert ez a javaslat az 1914. évi listát veszi alapul. Aki ismeri a fővárosi választások struktúráját és tudja azt, hogy a virilisták választása milyen módon történik és hogy másrészt a választók összeírásának mikéntje milyen visszaélésekre ad alkalmat a fővárosban, az valóban retrográd lépésnek fogja tekinteni az 1914. évi lista fentartását. A főváros maga is régi idő óta kivánja a fővárosi törvény revizióját és biztosi tani akarja a virilizmus eltörlése mellett az általános, egyenlő és titkos választói jogot, ezt évtizedeken át kérelmezte, most pedig, amikor valahára az 1915. évi listában mégis tízezrekkel többen vannak felvéve, mint az azelőttibe és uj elemek kerülnek a választók közé, amelyek, igaz, hogy nem tetszenek Polónyi Géza t. képviselő urnak, de nekem tetszenek, mert ezek az ország dolgozó munkásai. . . Polónyi Géza: De micsoda beszéd az, hogy nekem nem tetszenek ! Sümegi Vilmos: ... én igenis kivánom, hogy az a dolgos, munkáselem . . . Polónyi Géza: Hát én nem ? Sümegi Vilmos : ... bekerüljön a községi választók névjegyzékébe. Mert méltóztassék megnézni, hogy kik vannak az 1914. évi jegyzékben és hányan vannak ezzel szemben az 1915. éviben. Polónyi Géza: A harmincz évesek! április 28-áä, szerdáit. Sümegi Vilmos : A legtöbbje a fiatalok közül való, akik most a hareztéren küzdenek. Ha nem volna a világháború, talán nem tartanám nagy szerencsétlenségnek a régebbi lista fentartását, bár évtizedek óta vagyok hive a választói jog kiterjesztésének, most azonban igazán illiberálisnak tartom, hogy azokat a tizezreket, akik végrevalahára bejutottak a listába, kidobják. Ez homlokegyenest ellenkezik a demokráczia eszméjével, ellentétben áll azzal is, hogy honoráljuk azokat, akik életüket és vérüket áldozzák a hazáért. Sajnálom, hogy a t. belügyminister ur összefoglalja az első és a második paragrafust és nem tesz különbséget a vármegyei és városi törvényhatóságok között és a főváros között. Nem akarok azonban bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, melyről órákszámra lehetne beszélni, csupán kijelentem, hogy kivánom és óhajtom, hogy ne az 1914. évi, hanem az 1915. évi választói névjegyzék legyen érvényes a fővárosi törvényhatósági választásoknál. Elnök: Ki a következő szónok ? Szepesházy Imre jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. képviselőház! A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom a belügyminister ur módositásával. Egy kedvező momentumot mindenesetre látok e módositásban a fővárosi törvényt illetőleg, mert legalább ebben a kivételes időben kivételes rendelkezéssel szakit egy nagyon elkopott és nagyon rossz hagyománynyal, mely ólomsulyként nehezedett mindig a fővárosi választásokra, az összeírás tekintetében. Nagyon örülök ugyanis, hogy mint kivételes intézkedéssel találkozom azzal a rendelkezéssel, hogy annak, aki községi választó akar lenni, nem kell külön utánajárás, nem kell az összeirás czéljából való jelentkezés. Igaz ugyan, hogy ez az összeirás tényezője volt annak az elismerésnek, hogy valaki két év óta lakik a fővárosban, de elvégre ez az országgyűlési választói névjegyzékből is kitűnik. Bátor vagyok azonban a t. belügyminister ur és a t. ház figyelmét felhivni arra, hogy nagy igazságtalanság az, hogy a javaslat az 1914. évi névjegyzékben összeirt választóknak ad községi választói jogot és nem azoknak, akik az 1915. évi listában vannak felvéve. Méltóztatik ismerni azt a lényeges különbséget, a mely az 1914. és 1915. évi névjegyzék között van. Az utóbbi ugyanis már az uj törvény alapján van összeállítva. Anélkül, hogy szerelmes volnék ebbe az uj választói törvénybe, anélkül, hogy ezt kielégítőnek találnám, meg kell állapitanom, hogy számos uj elem, mely a régi törvény alapján választói joggal nem birt, az uj törvény alapján választói jogot szerzett. Ez természetesen vonatkozik a munkáselemekre. Már most, nem méltóztatik semmiféle indokolását adni annak, — de nem is lehet semmi indokolását találni — hogy miután a fővárosi törvény tételes alapgondolata az, hogy egyéb feltételek mellett községi választó az, aki országgyűlési választó, miért méltóztatik