Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

370 575. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. vagy állammal állunk háborúban, hanem hábo­rúban állunk Francziaországgal, Angliával, Orosz­országgal és Szerbiával. Sümegi Vilmos: Montenegróval is! Polónyi Géza: Sőt Montenegróval! Sümegi Vilmos: Japánnal! Polónyi Géza : Azzal nem : azzal mi nem állunk háborúban. (Mozgás és derültség. Halljuk ! Hall­juk !) Elnök .* Csendet kérek, t. képviselő urak! Polónyi Géza: Én nem tudom, hogy a tien­csini settlement nem a mi birtokunk-e még ma is, mert eddig nem olvastam ez ellen japán expe­diczióról; ugy látszik, a japánok sokkal kisebbre becsülik, mint mi, mert tudtommal eddig ezt a settlementet nem támadták meg. De hát hadd legyen Japán is hadviselő ellenfelünk. Mikor lesz már most a béke megkötöttnek tekintendő ? Szerbiát ne felejtsük el. Az eshetősé­gek százféle lehetőségét kell magam elé képzelnem, ügy-e bár, hogyha mi megkötjük, mondjuk, Oroszországgal, Francziaországgal és Angliával a békét, és csak Szerbiával és Montenegróval vagy esetleg csak Szerbiával van leszámolásunk, ez minket abszolúte nem fogna akadályozni abban, hogy a választásokat kényelmesen végrehajtsuk ? Mig ellenben, ha megfordítva áll a dolog, ha t. i. Szerbiát, nem mondom, tisztán békekötés, hanem egyszerű elfoglalás által a mag}'-ar zászló uralma alá helyezzük, akkor, t. ház, ha még a többi álla­mokkal való Laborunk fenforog, nagyon is meg lennénk akadályozva abban, hogy választásokat csináljunk. De, t. ház, ezektől az eshetőségektől bátran eltekinthetünk, mert a községi választásokat ille­tőleg felmerül a következő kérdés és ez az, amit én tisztázni óhajtanék, mert ha igy szövegeztetik ez a javaslat, mint ahogy azt a t. belügyminister ur előterjesztette, akkor abszolúte nincs kizárva. — jogászilag értve és a lehetőségeket véve, nem a valószínűségeket — nincs kizárva az sem, hogy ez a választás esetleg csak két, három vagy négy esztendő múlva következhetik be, amennyiben a jogászi lehetőség fenforog arra is és a történe­lem mutat is reá példákat, hogy egy háború ennyi, sőt több ideig is tarthat. Ámde a fővárosi törvény akként rendelke­zik, hogy három évről három évre kell a községi választásokat eszközölni. Ha már most ezen szö­vegezés mellett a határidő, mondjuk, olyan hosz­szura nyúlnék Id, hogy a békekötés be nem követ­kezik addig, mig ez a hároméves mandátum le­jár, akkor bekövetkeznék az, hogy egyszerre kel­lene azután mind a hat évre szóló mandátumokat betölteni, ami ellenkeznék a fővárosi törvénynyel Az országgyűlési választásoknál van egy és pedig egy nagyon gyökeres korrektivum, az t. i., hogy Ö felségének a ház feloszlatásához joga lévén, semmiféle olyan inkonzekvenczia be nem követ­kezhetik, amely egy esztendőre vagy hosszabb időre szóló meghosszabbítást lehetővé tenne. Azon­ban a városi mandátummal szemben nincs felosz­latási jog, ott az a városi közgyűlés megmarad és megmarad három éven túl is. Ennek folytán jogi­lag miként áll a dolog ? En elfogadom azt a gon­dolatot, hogy a békekötés után történjék meg a választás, mert helyesnek tartom azt a kiindulási pontot, hogy a háború tartama alatt választás ne legyen. Mi már most az én kivánságom, illetőleg mit ajánlanék a t. belügyminister urnak szives figyel­mébe ? Azt, hogy tegyen ő az ő szövegéhez pótlásul egy rendelkezést, amely egy naptáiilag meghatáro­zott időpontot mint maximális időpontot vegyen figyelembe, t. i. mondja ki azt, hogy a békekötés tői számított három hónapig, de legkésőbb eddig és eddig. En nem proponálok napot, miért ? Mert én nem tudom, hogy a t. belügyminister urnak esetleg mi az intencziója. Akarja-e ő azt lehetővé tenni, hogy esetleg egész három esztendeig ezen törvény alapján legyen meghosszabbítva a fővárosi man­dátum, avagy pedig csak rövidebb ideig ? Nem tudom, hogy mi az intencziója, annak megfelelőleg tehát, miután azt hiszem, hogy a t. belügyminis­ter ur, ugy amint eredeti javaslatát benyújtotta, abban a feltevésben volt, — legalább azt kell hin­nem, — hogy 1915 október-novemberig, mire a községi választásokra kerül a sor, a béke valószínű­ség szerint meg lesz kötve, ugy látszik, azt gon­dolta, hogy ennek hosszabb határidő nem kell és hogy akkor a választásokat foganatosíthatja. Ha a t. belügyminister ur ebből az álláspont­ból indult ki, akkor elég lesz neki annyit mondani, hogy három hónapig, legkésőbb, mondjuk, 1916. évi február, márczius vagy májusig, szóval egy nap­tárilag meghatározott határidőig, nehogy hosszabb időre szóljon a mandátum, mint ahogy azt a t. ház czélozta. l i En azonban nem elégszem meg ezzel, és nagyon kérném a t. képviselőház figyelmét — hiszen egy dologra felelnem kell, mert egyenesen aposztrofálva lettem : (Halljuk !) miért nem méltóztatik gondos­kodni legalább arról, t. minister ur, hogy ennél az alkalomnál, ha az az uj választás meglesz, legalább az a gyűlöletes virilizmus szüntettessék meg és másodszor hogy biztosittassék a titkos választás. Mert, t. minister ur, az a virilista intézmény, ame­lyet voltam bátor tegnap fejtegetni, az egy furcsa mixtum kompozitum: hogy t. i. fele a bizottsági tagoknak a legmagasabb vagyoni qualifikáczióhoz van kötve, a másik pedig abszolúte semmiféle vagyoni qualifikáczióhoz kötve nincs. Már most azt kérdezte Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur, miért nem fejtettem ki bővebben, hogy mit értek va­gyoni qualifikáczió alatt. Ha vagyoni qualifiká­cziót állapit meg a törvény, feltétlenül gondos­kodni kell arról, hogy a vagyoni felelősség exequál­ható legyen. De legtávolabb áll tőlem esetleg fekvő vagyonhoz, vagy tőkevagyonhoz kötni a qualifi­kácziót. Igenis követelem, hogy a vagyoni felelős­ség alapján minden bizottsági tagon a törvénytelen határozatért a kártérítés exequálható legyen. De nem zárom ki, hogy a kereset is vagyon és a becsü­let is valami, és azért nem azt értem a vagyoni

Next

/
Thumbnails
Contents