Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-573
368 573. országos ütés 1915 április 28-án, szerdán. tónus igazságokkal való küzdelmet. A t. minister ur is ezt a módszert választotta, hogy deklamáczióval felelt, ahol adatokkal kellett volna felelnie. Én a minister ur mai nyilatkozatából leszűröm azt a megnyugtatást, hogy egyetlen egy adatomat sem volt képes megczáfolni. (Felkiáltások a jobboldalon : Most nincs itt annak az ideje !) Jó, kérem, épen azért, mert ebben az egy pontban magam is szivesen hozzájárulok az urak felfogásához, tartózkodom annak a bizonyításától, hogy mennyire szükség volna ma is ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. De ebben szivesen deferálok a többség ilyen közbeszólásának és tartózkodom tőle; csupán két pontra nézve legyen szabad rövid megjegyzést tennem. A belügyminister ur azt mondja, hogy e felelősséget vállalja. Azt a törvény rendeli, azzal nem igért semmit. De legyen olyan kegyes engem megnyugtatni aziránt, hogy micsoda hibát követtem el én akkor, amikor a minister úrtól azt kérdeztem, hogy miként menthető az, hogy egy fővárosnak az élén álljon egy polgármester, aki egy személyben főpolgármester és azonkivül egy városi villamos vasútnak a feje is, tehát három olyan állást tölt be, amelyeknek mindegyike egész embert kivan. Már most én ennek a dolognak a gyakorlati részével foglalkozni nem kivánok, de a t. minister ur elfelejti, vagy nem figyelt oda, amikor én törvényerejű szabályrendeletet olvastam fel, annak 10. §-át, amely egyenesen kifejezett, törvényerejű tilalmat tartalmaz erre nézve, megmondván, hogy a főváros tényleges szolgálatában álló összes személyzet bármelyik tagja sem pénzintézetnél, sem egyéb másnemű vállalatnál elnöki, igazgatói, választmányi vagy egyéb ilyen minőségű állást nem foglalhat el. Tőlem ne méltóztassék tehát zokon venni azt, ha jogom van ezek után is azt mondani, hogy nagyon szép dolog a felelősségnek deklamáczióval való fedezése, de mit ér ez, ha a törvény végre nem hajtatik és ha ezt szóvá teszem, akkor még, mondjuk, szidást kapok 1 (Derültség.) Nekem, mint ellenzéki képviselőnek legszentebb kötelességem a törvény végrehajtását ellenőrizni és mikor ezt teszem, akkor ilyen módon felel a t. minister ur ! Ennek megítélését én az ország közvéleményére bizom. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Annak más gondja van l Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza : A második dolog pedig az, hogy ugyebár, tényként hoztam elő, hogy egy vasutmegváltás történt, amelynek nyomán kisült, hogy annak a vasútnak vezérigazgatója 140.000 korona fizetést kapott és 100.000 korona rendelkezési alapja volt. Már most általános az a meggyőződés, hogy ez turpis causa, meg nem engedhető dolog. Közvagyonból ilyen rendelkezési alapot adni nem lehet és mégis, bár tudomásom szerint a főváros közegeinek az összes szerződésekbe betekintési joguk volt és van, s bár azokat revideálni lettek volna kötelesek, mert hiszen a bruttó-bevételekből bizonyos részek szerződésileg a fővárost illetik, az illető közegek mégsem éltek ezzel a betekintési joggal, vagy, ha éltek vele és megtudták, hogy van egy ilyen rendelkezési alap, mégsem gondoskodtak arról, hogy az megszüntettessék. Vázsonyi Vilmos: Hogyan? Polónyi Géza : Ugy, hogy az a szerződés nem lehet érvényes, mert nézetem szerint turpis causa esete forgott fenn. Ha pedig azért nem szüntették meg, mert nem tudtak róla, akkor nyilvánvalóan mulasztást követtek el. Ezeknek érintése után azonban nem szándékozom a kérdéssel tovább foglalkozni. Nyugodtan bizom az ország közvéleményére az egész dolog megitélését és nyugodt a lelkiismeretem abban a tekintetben is, hogy a kellő időben és olyan dolgokkal állottam a képviselőház elé, amelyeket egy ellenzéki képviselőnek, ha tudomást szerez azokról, kötelessége a ház elé hozni. Ami már most a módosításokat illeti, ha jól értettem azokat, akkor sajnálatomra nem járulhatok hozzájuk, illetőleg legalább is kérnem kell a t. belügyminister urat, tegye konszideráczió tárgyává, vájjon nem lesz-e feltétlenül szükséges valami pótlás ? Most mindjárt megjegyzem azonban azt is, hogy, amennyiben a t. minister ur esetleg kötve érzi magát, nekem abszolúte nincsen szándékomban őt ezen obligó tekintetében feszélyezni. Módjában áll a t. elnök urnak az ülés felfüggesztésével e kérdés bizalmas megbeszélésére alkalmat adni, de ha ezt nem méltóztatnak szükségesnek látni, akkor én ismét csak nyugodt lelkiismerettel konstatálhatom, hogy rájöttem újból egy dologra, a mely igy nem maradhat. (Zaj jobbfelől.) A módositások kezdete az, hogy az 1872. évi XXXVI. t.-cz. rendelkezései épségben maradnak. T. képviselőház ! Ez az egész eddigi általános vita keretével ellenkezőleg azt jelenti, hogy akkor az 1872. évi XXXVI. t.-cz. 22. és 23. §-ai is érvényben maradnak, amelyek pedig a két évi ottlakást, az irni-olvasni tudást és a jelentkezést is tartalmazzák. Vázsonyi Vilmos: Ki van zárva! Springer Ferencz : Természetesen. Ezt nem igy kell érteni. Polónyi Géza : De a módositás ugy szól, hogy az 1872 : XXXVI. t.-cz. érvényben marad és épen ez az, amit kérdezek, hogy honnan értsem ezt % Vázsonyi Vilmos : A 2. szakasz ezt megczáíolja ! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, igy nem lehet egy parlamentben tárgyalni, ha a t. képviselő urak minden szavamra közbeszólnak, mert akkor egészen mást mondok, mint amit elmondani akarok. (Derültség jobbfelől.) Részben, de csak részben én is helyesnek tartom, hogy a minister ur ezeket a rendelkezéseket érvényben hagyja. Helyesnek tartom, pl. nem az irni-olvasásra tudásra vonatkozólag, hanem főként a kétévi ottlakást illetőleg. Ezt feltétlenül szükségesnek tartom és helyeslem.
