Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. 361 Vázsonyi Vilmos:,De ahhoz Charlottenburgban is hozzájárul. (Elénk derültség.) Polónyi Géza: Nem áll! Vázsonyi Vilmos: Nagyon is áll! Méltóztatik tudni, hogy a német városokban már a Wertzuwachs-Steuer is megvan, az értékemelkedést adóztatják meg. Azok a közvetlen adókban az ügy felismerésével kissé tovább haladtak, mint mi. Nagyon is áll az összehasonlítás. És mivel az összes nagyobb városok ezekkel a kalamitásokkal küzdenek, a kommunizálás alapja épen az volt, hogy a pótadók emelését kívánták elkerülni és azért a magánvállalkozások jövedelmeit kommunizálva, ezzel szaporítsuk jövedelmeinket hogy ne kelljen a pótadó felemeléséhez nyúlni. Befektetéseinkről nem szólt a t. képviselő ur, pedig rendelkezésére álltak itt az adatok és láthatta volna, hogy népjóléti intézményekre 30 milliót költöttek . . . Polónyi Géza: Sárosfürdőre 12 milliót! Vázsonyi Vilmos: . . . . ott fürödni fog a t. képviselő ur. (Elénk derültség.) Polónyi Géza: Én nem, mert nem járok rituális fürdőbe! (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Én nem vagyok elragadtatva egyáltalán a Sárosfürdő dolgaitól, sohasem helyeseltem ezeket a túlköltekezéseket, azonban azt, hogy a Sárosfürdő meg fogja-e hozni kamatát vagy nem, addig amig nem kezdtünk ott fürödni, nem tudjuk eldönteni. Ebben a pillanatban tehát mindketten csak aggódhatunk, de az aggodalom tisztán csak a jóslás erejével bir. Ismétlem, népjóléti intézményekre költöttek 30 milliót, középitkezésekre 122 milliót, városszabályozásra 22 milliót és így továbbmennek ezek a beruházások. Ne méltóztassék tehát ugy tájékoztatni a képviselőházat, hogy itt csak hasznot nem hajtó beruházásokról van szó és hogy Budapestet egy könnyelmű Heidelbergi Diák kormányozza. Kibírja még ezt a főváros, de talán mégsem méltányos, hogy a főváros polgármesteréről ugy méltóztatik nyilatkozni, mintha őneki azon a könnyü-kezüségen kívül, amelyet soha rossz czélokra nem alkalmaz, hanem mindig csak jóléti, szocziális czélokra, még pedig a város szeretetéből, a fejlődés szeretetéből és a haladás szeretetéből kifolyólag, egyéb tulajdonságai nem volnának és mintha ő nem mutatta volna meg béke idejében és nem mutatta volna meg különösen háború idejében, hogy egész ember, értékes ember, (Taps.) aki megérdemli azt, hogy' necsak a főváros lakossága, hanem az egész ország népe elismeréssel legyen működése iránt. (Helyeslés.) Különben is kissé sajátszerű helyzetben van mindenki, aki a fővárosban működést fejt ki, mikor a háborús országgyűlés alatt nem arról hall, hogy a főváros mit tett a háború ideje alatt, mennyiben teljesítette kötelességét, mit tett kötelessége mértékén túl is, hanem ilyen témákat teregetünk ki, amelyeknek elintéKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. zésére még van időnk, mert hiszen én azt a háromhavi halasztást e téma letárgyalására a békekötés után igénybe veszem, elvégre akkor újból találkozhatunk és akkor befejezhetjük a vitát. Most azonban azt hiszem, hogy teljesen elég volt már ezekkel a tárgyakkal foglalkozni, most csak arra akarok rámutatni, hogy bármelyik minister ur, a kormány bármelyik tagja tanuja lehet annak, hogy a székesfőváros tisztikara a háború ideje alatt kötelességét a leghívebben és a legodaadóbb szorgalommal teljesítette, tanuja lehet annak, hogy a főváros segitő-bizottsága is emberfeletti munkát végez, hogy a moratóriumi rendeletekben ott van az ő működésének a nyoma. Az igazságügyminister urat hivom fel tanúnak, így van-e vagy nem, hogy mindazok a könnyítések, amelyek a lakosság érdekében a moratóriumi rendeletekbe bevétettek, a főváros felterjesztésére történtek, tehát nem a közgyűlés felterjesztésére. (Igaz! Ugy van!) Mindazt, amit a főváros a hadsegélyezós terén tett, továbbá a szegényebb néposztályoknak óriási módon való segítését olyannak tekinti a t. képviselő ur, hogy erről nem érdemes beszélni ? Azt hiszem, hogy az egész ország és a kormány tanuja annak, hogy a főváros segítőbizottsága, a főváros tanácsa és közgyűlése ezekben a najjokban teljes hazafisággal, kötelességtudással és munkabirással teljesítette nemcsak kötelességét a főváros lakossága érdekében, hanem teljesített gyakran olyan kötelességeket, amelyek országos feladatok voltak és amelyeknek elvégzésére a felsőbb forumok hívták fel a fővárost. Azt hiszem, ezekben a napokban, amikor még t. kéjrviselőtársam is letérhetne talán egy kissé a rekrudeszkunt álláspontjáról s elhalaszthatná a recrudescuntot arra a bizonyos három hónapra, mondom, ezekben a napokban talán mégis helyes, ha a főváros törvényhatóságának, a főváros adminisztrácziójának, polgármesterének, tanácsának munkakedvét és kötelességteljesitését nem azzal akarjuk fokozni, hogy itt órákon keresztül kiszedegetjük azt, hogy mivel bökdöshetiük meg őket, hanem azzal, hogy munkájuk egészének értékét és különösen azt a munkát, amelyet a háború idejében végeztek, elismerjük. (Élénk helyeslés.) Elnök: Több szónok feljegyezve nincs, kérdem tehát a t. házat, kíván-e még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügy minister ur kíván nyilatkozni. Sándor János belügyminister: T. ház! A vitában elhangzottakra pár szóval reflektálni óhajtanék, miután azonban az idő előrehaladott, kérem a t. ház engedelmét, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem kimondhatom, hogy a ház az engedélyhez hozzájárul. (Helyeslés.) A napirend tárgyalására szánt idő letelőben lévén, a tárgyalást ma megszakítjuk. Aház46