Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. m jegyeztettek a tőzsdén. És most mi történik? Alakul egy konzorczium, amely Krausz Simon és Bettelheim "urálinak, kommisszionáriusoknak a vezetése alatt elkezdi ezeket a részvényeket vásárolni. Természetesen kifejlődik egy rettenetes azsiotázs, mert, amint kisült, nekik fix árfolyamon való átvételt biztosítottak. Bár ennek a konzorcziumnak az állott volna érdekében, hogy mentől olcsóbban vásárolhassa össze a részvényeket, amelyeket a fővárosnak elad, csakhogy a börzén ez nem megy olyan könnyen és ez a 250 K-án jegyzett részvény a főváros által megvétetett 420 K-ért. Vagyis mikor a polgármester ur az opcziót magának biztosította, akkor ő az akkoriban 250 K-án álló részvényre kijelentette, hogy ő azt 420 K-án fogja átvenni. Hogy ennek aztán mi lett a vége, azt mindjárt ki fogom fejteni. De előbb csak egy pillanatra megállok annál a kérdésnél, hogy hajlandó-e a t. belügyminister ur utána nézni annak, hány árva és hány özvegy sir ez után az üzlet után, az ő elvesztett fillérei után. Mert itt az a czifra dolog törtónt, hogy akik abba a konzorcziumba beleestek, amely 420 K-án offerálta a városnak azokat a fele részvényeket, azok mindnyájan nyertek és jaedig milliókat; ez attól fügött, hogy milyen árfolyamon szerezték meg maguknak a 250 és 420 K-ás árfolyam között az illető részvényeket. Ellenben azok a szegény emberek, akik a börzén keresztülvitt ezen illegitim azsiotázs után vásárolták a részvényeket, akkor, amidőn azok árát felhajtották, de akik nem estek abba a kategóriába, amelynek részvényeit a város átvette, azok póruljártak, mert a bekövetkezett rohamos árveszteségnek egész súlyát ők viselték és nem kevés ember volt olyan, aki a vagyonát tökéletesen elvesztette. Az a külömbség pedig, amelyet a főváros ezeken a részvényeken igy elveszített, nettó 15 millió korona. Hogy pedig ez annyi, arra nézve a hivatalos adatot fogom a t. belügyminister urnak rendelkezésére bocsátani, amely szerint, mint a költségvetésnek ide vonatkozó tétele mutatja, ez a 15 millió korona már tényleg le is íratott. Az 1915. évi költségvetés mellékleteiben a XVIII. fejezetben »cselekvő tőkék osztaléka és kamatteher apasztása« czim alatt az 576. oldalon ezen részvények értékét összesen 12,700.000 K-val tünteti fel. Tehát 15,650.000 K veszteségi leírást eszközöl a főváros ezen részvények után, mert az a 68,150 részvény a fővárosnak 29 millió és néhány százezer koronájába került. Szóval ez a differenczia, t. ház, 15 millió korona árveszteség, amelyet most majd leszünk szerencsések községi pótadőval, de uj adókkal is fedezni. De még nincs kimerítve ez a gyönyörű üzlet. Béla Henrik: Kégen volt! Nagyon régen volt! Miért csak most méltóztatik ezekkel előállni? Polónyi Géza: Én nem tudom, miért nem nyújtotta be ön már régen ezt a javaslatot, mert én a Budapesti Hírlap, vagy egyéb lap kívánságára előbb is elmondhattam volna ezeket a dolgokat. (Mozgás.) Amely körülményre nézve egyébiránt csak azt akarom megjegyezni, hogy a mai napig nem publikálták ezeket az adatokat. Hát előállhattam-e volna a Budapesti Hírlap kedvéért már 1910-ben azzal, hogy a főváros kénytelen lesz 1915-ik budgetjében e villamos vasúti részvények beszerzési árából 15 milliót leírni ? (Mozgás a középen.) Béla Henrik: Ez egy külön hadjárat a főváros ellen! Polónyi Géza: Nem erről van szó, hanem megmondom, hogy milyen hadjáratról van szó és jó, hogy figyelmeztetett a t. képviselő ur. Arról a hadjáratról van szó, hogy hosszú ideig annak a 100.000 K rendelkezési alapnak, amelyről még beszélnünk kell, meg volt a maga hatása és a közvélemény is el volt altatva. (Mozgás a baloldaon.) Béla Henrik: Gyanúsítás! Elejétől végig tele van gyanúsítással! (Mozgás balfelöl. Halljuk ! Halljuk!) Polónyi Géza: A most lefolyt igazgatóválság alkalmával megállapittatott, hogy az eddigi igazgatóságnak vezérigazgatója 140,000 K jövedelmet húzott ' és azonkívül rendelkezett 100.000 K rendelkezési alappal. Ez pubhkálva van. Én nem állok meg már a 140.000 K-nál, mert ez utóvégre a részvénytársaság dolga és a főváros dolga, hogy vájjon ő hozzájárul-e ilyen nagy fizetéshez, igen vagy nem? De a 100.000 K-hoz van szavam. Én meg vagyok győződve róla, hogy a t. képviselő urak is ép ugy kárhoztatják ezt, mint mi. Hiszen van rá adatom, el is hoztam, különben Pető Sándor képviselő ur maga is felvetette már ezeket a kérdéseket. Hát kérem: rendelkezési alap 100.000 K egy részvénytársaság igazgatójának, aki nem is ministerelnök! Százezer koronás rendelkezési alap! Hát mire kell 100.000 K rendelkezési alap ? Én ezt nem tudtam még ezelőtt, t. képviselőtársam, de most tudom, (Halljuk! Halljuk!) mert a lapok maguk publikálták, hogy mily czélra fordíttatott ez az egyszázezer korona. Azonban nekem kérdésem, hogy miután 1911 óta ez a villamos vasút meg van váltva, illetőleg a részvények többsége a főváros tulajdonában van és miután a főváros már 1911 óta ingerencziát gyakorolt ennek a társulatnak az ügyeire, szabad-e ezt a 100.000 K-át mint rendelkezési alapot elvonni a közvagyontól? Szabad-e a főváros törvényhatóságánál léteznie olyan részvénytársaságnak . . . Vázsonyi Vilmos: Nem szabad és meg is szüntették! Polónyi Géza: Kérem, meg is szüntették; mindjárt szólok erről, csak nem követelték vissza négy esztendőre a 100.000 K-át.