Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

344 572. országos ülés 1915 visszaélést nem követtek, mint a törvénynek ezzel a paragrafusával. (Halljuk! Halljuk!) Miután t. i. az irni-olvasni tudás feltétele és a jelentkezés volt szükséges a választáshoz, mit csináltak ? Azt mondották, hogy meghatalmazással csináljuk a választásokat, mert aki meghatalmazást alá tud irni, az ugyebár irni-olvasni • tud ? (Derültség balfelöl.) És miután a törvény a személyes jelentkezést nem irta elő, következtek a klikkszerüen gyártott meghatalmazások. Valóságos meghatalmazásgyárak voltak a fővárosban, ahol embereket, akik meghaltak stb. szerepeltettek irott meghatalmazásokkal. S azután az a czifra dolog, hogy ez egy bizonyos zálog volt a szavazás lekötése tekintetében. T. i. megkímélték az illető választót attól, hogy ő maga menjen aláírni azt a meghatalmazást és maga mutassa be a komissziónak. Ok ezt tárgyszerüleg kezelték. (Mozgás balfelöl.) Ne méltóztassék ezt egyes pártokra vonatkoztatni, ez kivétel nélkül uzus volt ugy az egyik párton mint a másikon, tehát félreértés ne legyen, ez a meghatározásom nem vonatkozik egyes klikkekre, vagy pártokra. Természetes, t. ház — én ezt már egyszer el is mondtam —, hogy akárhány ily meghatalmazás szerepelt, abból semmi baj az illetőre nem származott a büntetőjog szerint; mert ez csak akkor okirathamisitás, ha az illetőre abból kár származik. Ezek pedig azt mondták, hogy kérem, mi az urnak hasznot szereztünk, szavazatot szereztünk, tehát nem forgott fenn a kár momemtuma, (Derültség a baloldalon.) ugy hogy büntetőjogilag sem lehetett üldözni. T. ház! Nemcsak a jelenre, de a jövendőre is igen fontos lesz, ha én egyet tudok érteni a t. belügyminister úrral aziránt, hogy abban a jövendő javaslatban, amelyhez álláspontomat kötöm, gondoskodás történik egyrészt aziránt, hogy a törvény igenis kijátszható ne legyen, másrészt, hogy választói jogától senki meg ne fosztassák. Már most az a kérdés merül fel — hogy ezzel röviden végezzek — s azt hallom, hogy az egyik áramlat az 1915-iki lista alapján akarja ezt a törvényt módosítani, t. i. azt akarja, hogy a t. belügyminister ur módosítsa ugy, hogy ne az 1914-re érvényes, hanem az 1915-re érvényes lista szerint választhassanak; a másik áramlat pedig, gondolom, azt czélozza, hogy a választások a békekötéstől számított három hónap múlva hajtassanak végre, (Mozgás balfelöl.) addig pedig prolongáltatik a mostani bizottságnak a mandátuma. Ami az 1915-re szóló listát illeti, nem szándékozom hosszasan immorálni ennél a kérdésnél, mert, fájdalom, sok mondanivalóm van és mindenesetre sokkal értékesebb lesz, amit mondok, minthogyha ezzel sokkal tovább foglalkoznám. Az 1915-iki listára vonatkozólag nagyon helyeslem, amit most hallok, hogy a t. belügyminister ur nem fogadta el ezen álláspontot. Megerősítem őt ezen meggyőződésének április 27-én, kedden. helyességében, mert ha majd méltóztatik látni az előadandókból, hogy ez a mostani fennálló törvény az uj törvény nélkül és megfelelő intézkedések nélkül kerül még' egyszer alkalmazásra a választásnál, akkor Budapest székesfővárosa elúszik a végtelenségig, ugy hogy azon már senki többé segíteni nem fog. Majd kimutatom aktaszerüleg. Tehát helyes volna-e az, hogy azért, hogy az 1915-iki lista legyen érvényes, szavazata legyen Budapest székesfőváros községi életének területén p. o. olyan embernek, ki itt soha életében nem lakott, nem lakik és itt soha életében egy fillér községi pótadót nem fizetett ? (Mozgás balfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Azt nem vettük fel!) Hát én nem tudom, mit vettek fel, én arról beszélek, amit hallok. (Derültség balfelöl.) Itt az 1915-re felvett választói névjegyzék szerint ez nagyon simán lehetséges. Hogy egyebet ne mondjak, a tisztviselőkre nézve az uj választási törvény azt a kivételes helyzetet statuálja, hogy ezek két helyen vehetők fel: ott is ahol laknak, ott is ahol, -a hivataluk van. Tehát az a tisztviselő, ha a hivatala itt van Budapesten, lakhatik már nem tudom én Tótmegyeren vagy Pócsmegyeren, Bián stb., de azért itt is választó. Még czifrább a dolog, — méltóztassék meghallgatni, más alkalommal talán az adótörvénynél részletesen fogok ezzel foglalkozni, — még czifrább, hogy Budapesten és általában nálunk az a helyzet, hogy a t. tisztviselő urak egyáltalán fel vannak mentve a községi pótadó alól. Azelőtt a vasutasok fizettek községi pótadót, de Hegedüs Sándor volt kereskedelemügyi minister külön törvényben mondotta ki, hogy a vasutasok közhivatalnokok, csak azért, hogy községi pótadót ne fizessenek. Budapesten ez idő szerint, amint autentikusan, hivatalos adatok alapján mondhatom, 66000 ily adóalany van, aki állami adót fizet, de községi pótadót nem fizet. Furcsa, hogy egy községi életben akárcsak aktiv szavazati joga is legyen valakinek, aki ott nem lakik, abszolúte semmi adót nem fizet és egyéb érdekeltsége nincs, mint hogy bejár oda hivatalba. De itt talán az értelmiség tenne valami különbséget. Csakhogy a műhely is elég, (Derültség) legalább igy magyarázták az összeírok: a műhely alapján is két helyen vették fel az illetőket szavazóknak és a műhely alapján felvettek olyanokat, akik soha nem laktak Budapesten, azt sem tudják, mi a főváros. De minek untassam tovább önöket ezzel. Ily módon a községi életet kezelni alkotmányos utón talán mégsem helyes. Már most szó van a másik módosításról, arról, hogy »három hónappal a békekötés után«. A sok rossz közt ez talán még a legjobb. Az én álláspontom az, be fogom bizonyítani és nem maradok adós egyetlen állításra sem a bizonyítással, hogyha valahol, ugy Budapesten szörnyen sürgős, hogy más képviselőtestület