Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-568
568. ORSZÁGOS ÜLÉS 1915. évi április hó 19-én, hétfőn, Beöthy Pál elnöklete alatt. Tárgyai : Legfelsőbb kir. leírat felolvasása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Sándor János, Teleszky János, Balogh Jenő, b. Hazai Samu, Harkányi János, Jankovich Béla, b. Ghillány Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 30 perczkor.) Beöthy Pál elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szepesházy Imre jegyző ur, a felszólalókat jegyzi Hoványi Géza és Kostyál Miklós jegyző ur. A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém egy legkegyelmesebb királyi leiratot átnyújtani. Tisztelettel kérem, hogy azt felolvastatni és a főrendiházhoz átküldeni méltóztassék. Elnök: A legkegyelmesebb királyi leirat fel fog olvastatni. Hoványi Géza jegyző (olvassa): »KeltBécsben, 1915 április hó 8-ik napján. Ferencz József s. k, gróf Tisza István s. k. Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, hű Magyarországunk és társországai zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az általunk 1910. évi június 21-ére Budapest székesfővárosunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket. Kedvelt híveink! Magyar ministeriumunk előterjesztésére az 1910—15. ,évi országgyűlés negyedik ülésszakának ülései Általunk az 1914. évi deczember hó 9-ik napján elnapoltatván, az országgyűlést ez évi április 19-ik napjára újból összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébként királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk.* Elnök : A legkegyelmesebb királyi leirat meghirdettetvén, hódoló tisztelettel tudomásul vétetik és hasonló czélból elküldetik a főrendiháznak. Néhány nap hiján kilencz hónapja, hogy hadseregünk a harcztéren áll. Egy perfid szomszédnak állami integritásunk ellen szőtt alattomos aknamunkája, mely trónunk várományosának orgyilkos kezek által végrehajtott elpusztításával pattant ki teljes egészében, késztetett bennünket arra, hogy védekezésből, területi épségünk és belső rendünk megóvása érdekében kihúzzuk hüvelyéből rég pihenő kardunkat. A létfentartás eme legelemibb jogával való élés az európai kulturállamok egész csoportját sorakoztatta ellenünk- s hű szövetségeseink ellen. Jogos önvédelmünket a gazdasági világuralom miatti féltékenykedés ürügyül használta fel, hogy megejtse a leszámolást a velünk szoros szövetségi és meghitt baráti viszonyban élő nagy nemzettel, melynek a benne rejlő értékek és erők természetes érvényrejutása folytán megindult nagyarányú fejlődése aggodalmat, féltékenységet, irigységet keltett fel azokban, akik hosszú időn keresztül tartották kezükben a világgazdaság feletti hegemóniát. Nyugatról és keletről, előre készített terv szerint támadtak szövetségeseink ellen és mi ellenünk, hogy letiporva bennünket, ártalmatlanná tegyék a vetélytársat. A mozgósításban megelőzve bennünket, jó előre e czélra határainkon felhalmozott hadi szerekkel, óriási, gyakorlatokon szinte állandóan fegyver alatt tartott hadsereggel indult ellenünk északi szomszédunk, hogy rajtunk ós szövetségeseinken átgázolva nyugati fegyverbarátai támogatására siessen és egyúttal védenczét, régi ellenfelünket segítse. Ezzel természetesen a déli konfliktus másodrendű jelentőségűvé vált és a vitás kérdések eldöntésének súlypontja az északi harcztéíre helyeződött át.