Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

5őS. országos ülés l9ii életbe fognak lépni, s amely törvénynek életbelé­pése elmaradt ugyan, de sohasem azzal az in­tenczióval, hogy örökre elmaradjon, hanem csak, hogy egy bizonyos ideig elhalasztassék. De másodszor nem tartom indokoltnak azt az aggályt sem, hogy ilyen rendkívüli viszonyok között nagy reformokat, nagy, kivételes intéz­kedéseket foganatosítani nem lehet. Ellenkezőleg t. ház, én azt hiszem, hogy ha a történelem lapjait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a legtöbb nagy elhatározásra a nemzetek, igenis, a kivé­teles viszonyok között jöttek, (Igaz! Ugy van! jobb felől.) és kivételes viszonyok között létesültek olyan intézmények, amelyek azután későbbi évek hosszú sorának békés viszonyai között is teljesen megállották a helyüket. Hiszen a kivételes viszo­nyok között a kedélyek tulajdonképen sok tekin­tetben fogékonyabbak az újítások iránt; sok tekintetben nagyobb a hajlandóság bizonyos olyan szempontoknak a respektálására,amely szem­pontok respektálása különösen egy jövedelmi adó behozatalánál nagyon fontos, és én igenis, nem taktikából csináltam, hanem e javaslat egyik előnyének tartom azt, amire Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur czélzott, hogy az a momentum, hogy az ezen törvényből befolyó jövedelem a háború által sújtott szegény polgártársainknak javára fog szolgálni és az a felemelkedett világnézlet, amelyben hála Istennek most mindannyian vagyunk, igenis, azt hiszem, közre fog hatni arra hogy olyan megfelelő vallomásokat és a tényleges jövedelmet annyira megközelítő adó­kivetéseket fogunk elérhetni, aminőket békés időben talán soha, vagy mindenesetre csak évek hosszú során át érhettünk volna el. Ezek után méltóztassék megengedni, t. ház> hogy röviden foglalkozzam a javaslat ellen fel­merült aggályokkal, amelyek közül a legfonto­sabb, sőt azt merném mondani, az egyetlen, amelylyel tulajdonképen foglalkoznom kell, az a kérdés, hogy ez az adó a részvénytársaságokra is kiterjesztessék-e. Azt tartom, hogy ez az a kérdés, amelylyel tulajdonképen foglalkoznom kell, mert hiszem a többi kívánalmak az előadó ur javaslatai által, ugy hiszem, teljes mértékben megoldásra fognak találni. Én, t. ház, tudatosan nem terjesztettem ki ezt a törvényjavaslatot a részvénytársaságokra, habár tudatában voltam annak is, hogy ez lesz az a pont, amelyen ez a javaslat a legnagyobb ellenzésre fog találni és a legnagyobb kritikát fogja kihívni. Tudatosan nem terjesztettem ki azért, mert elsősorban meggyőződésem az, hogy a jövedelmi adó a részvénytársaságokra és a részvénytársaságokkal egy tekintet alá eső egyéb kereskedelmi társaságokra — rövidség szem­pontjából ezentúl mindig részvénytársaságokat fogok mondani — egyáltalában nem terjesz­tendő ki. Nem terjesztendő ki pedig azért, mert magában véve contradictio in adjecto részvény­társaságokra jövedelmi adót kiterjeszteni. november 3Ö-án, hétfőn. 258 A jövedelem fogalma, t. ház, egy nagyon epinózus és nagyon kényes fogalom. Kétségtelen azonban, ugyebár, hogy a jövedelemnek szükség­kéjieni korolláriuma az egyén, egyén nélkül jövedelem nincs. A jövedelem, ugyebár, a va­gyonnak egy bizonyos szaporulata, amelynek deíinicziója igen nehéz, amely az illető egyénnek rendelkezésére áll, ugy hogy ő azt igénybe veheti anélkül, hogy ezen vagyonszaporulatnak a fel­emésztésével az ő vagyonállaga csorbát szen­vedjen. Szükségképen összefügg tehát a jöve­delem fogalma az egyén fogalmával. Ennek következménye az, hogy az adórendszerek egy része, amely jövedelmi adót ismer, nem ter­jeszti ki ezen jövedelmi adót a részvénytársa­ságokra. Ilyen példaképen felhozom Ausztriát. Kétségtelenül vannak más államok, ahol a jövedelemadó ki van terjesztve a részvénytársa­ságokra is; ilyenek Szászország, Poroszország, Bajorország. Azonban ezekben az államokban nem létezik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, szóval, a jövedelem­adó nem mint jövedelemadó és nem mint olyan, hanem mint a részvénytársaságok kereseti adó­jának pótléka van kiterjesztve a részvénytársa­ságokra. Nézzük már most, hogy e tekintetben mit csinál az 1909-iki reform ? Abban teljesen iga­zat adok Polónyi Géza képviselő urnak, hogy ugy, ahogy azok a reformtörvények ma szólanak, nem voltak ugy kontemjdálva teljes mértékük­ben ; azonban azt hiszem, én sem vétek az igaz­ság ellen, ha azt mondom, hogy az 1909. évi törvényhozás, amikor megadóztatta a részvény­társaságokat jövedelemadóval, akkor a pénz­intézeteken könnyített azáltal, hogy a betétadót 10%-ról 5°/o-ra leszállította. Ez történeti tény. És nagy kérdés, hogy ha ez nem történt volna, akkor a törvényhozás kiterjesztette volna-e ezt az adót; kérdés, miután ez egy kompromisz­szumnak a szüleménye volt akkor. Már most arra, amit méltóztatott különö­sen Polónyi Géza képviselő ur mondani, hogy miért kímélem én a részvénytársaságokat, ami­kor nem kímélem a magánegyéneket s ha azok­tól beszedem a jövedelemadót, miért nem sze­dem be a részvénytársaságoktól is, pedig a magánegyének ezentúl fognak fizetni még álta­lános jövedelmi pótadót is, tehát miért kímélem jobban a részvénytársaságokat: megfelelek egy­szerűen azzal, hogyha az 1909-es adótörvény életbeléptetése esetén a részvénytársaságok csak annyival sujttattak volna több adóval, mintha most reájuk kiterjesztjük a jövedelemadót, vagyis mint amennyivel sújtatnak a magán­személyek, akik t. i. a jövedelemadót és a jöve­delmi pótadót is fizetik, akkor az ellenvetés helyes volna. De itt nagy különbség az, hogy a részvénytársaságok akkor sokkal jobban sújtat­nának, mert ami a pénzintézeteket illeti, elesnek ma az 5%-os betétadótól, ami pedig az ipari részvénytársaságokat illeti, azok ma fizetnek

Next

/
Thumbnails
Contents