Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

248 565. országos ülés Í91k És csodálatos, t. képviselőház, hogy még az előadó ur is siránkozik azon, hogy valahogy be ne következzék az a szerencsétlenség Magyarországon, hogy ezentúl a jövedelmi adóvallomás alapján szabják ki a kereseti adót, mert az nagy baj volna. De a birtokososztályról senki sem gondolkozik. Pedig a birtokososztályt is fenyegeti ám az a veszély, t. előadó ur s igen t. ház, hogy ezentúl meglesz a jövedelmi adóra vonatkozó bevallások statisztikája, igaz, hogy benne van a törvényben, hogy ezt nem szabad a kereseti adónál figyelembe venni, de a statisztikában benne lesz, hogy annak a birtokosnak mi a valóságos jövedelme és nem tellik belé 2—3 esztendő, különösen háborús esztendő, hogy mindnyájan ide fogunk állani és azt fogjuk mondani, hogy »a valóságos jövedelem után tessék a földbirtokot is megadóztatni*. Ez ellen alig lehet majd védekezni. Én tehát nagyon kérném a t. pénzügyminister urat, hogy ezeknek figyelembevételével lenne oly kegyes engem felvilágosítani és ha lehet, megnyugtatni, — ha nem teszi meg, úgyis jó — (Derültség.) hogy vájjon ezeket a külföldi bankokat nem volna-e érdemes és helyes ez alól a kivétel alól kivenni. De van még egy észrevételem és ezt szeretném csak megsúgni, t. ház. Győződjék meg róla a t. pénzügyminister ur, hogy a nemzetiségi bankok milyen mértékben vettek részt az államnak és a társadalomnak eddigi akcziójában. (TJqy van! balfelöl.) Győződjék meg róla, milyen mértékben vettek részt a nemzeti kölcsön jegyzésében s vonja le belőle a konzekvencziát. Én csak azt mondom, t. ház, hogy prémiumot ne osztogassunk, mert ez nem jó vért fog szülni azok között, akik talán mélyebben nézik ezeket a dolgokat. Ami azt a 15 millió koronát illeti, én nem tudok statisztikailag utána nyomozni és nem tudom »kimunkálni« a származó jövedelmet, de nekem az az érzésem, és ezt a multak tapasztalataira alapítom, hogy a pénzügyminister ur még sohasem mondott többet, mint amennyi valósággal befolyt, hanem még mindig kevesebbet mondott. (Ugy van! bal felöl.) De, t. ház, vegye fontolóra, hogy napról-napra jobban szaporodik ez a szükséglet. Egyik t. tagja a többségnek maga is számításokat tett. Hiszen e tekintetben nagyon divergensek a vélemények. Az egyik 6 márkára, a másik 10 márkára teszi naponként és fejenként a hadiköltségeket. Emellett lehet egy latitude is. Gondolom, Hantos Elemér t. képviselőtársunk valahol 17 millióra számította ki a napiköltségeket, de lehet azt kereken 20 millióra számítani. De hiszen nem ez a kérdés; itt nem a hadiköltségről van szó, hanem látjuk dimenzióit különösen egy téli hadjárat geometriai arányokban pusztító hatásának. Én nem hiszem, t. ház, hogy ez a 15 millió korona több lenne, mint egy csöpp a tengerben s épen azért ilyenkor legalább azokat a forrásonovember 30-án, hétfőn. kat, amelyekhez hozzányúlni még szabad, helyes és jogos, ne méltóztassék kímélni. Értem megint a részvénytársaságokat, annál is inkább, mert hiszen a részvénytársaságoknak ezzel az adóval való megrovása, amint az itt már említtetett is, tulajdonképen mégis a részvényesek zsebére megy és a dividendának ezzel való csökkenését vonja maga után. Ezek után volna még egy megjegyzésem, hogy sokáig ne alkalmatlankodjam a t. képviselőháznak, és ez a IV. osztályú kereseti adó alá tartozó tisztviselők kivonására vonatkozik. Itt is egy kérdést intézek a t. pénzügyminister úrhoz. Előre is számitok arra, hogy igenleges választ kapok, de én az ügy érdekében tartom szükségesnek ezt nyilvánosan tisztázni, hogy legalább a közönség ne legyen téves véleményben az életbeléptetendő törvénynek effektusa tekintetében. A negyedik osztályú kereseti adó alá tartozó magántisztviselők, tehát bankok, pénzintézetek, biztosító társaságok stb. úgynevezett ügyvezető alkalmazott igazgatói tényleg a kivétel alá esnének ezen törvényjavaslat szerint — a módosítás után nem —, azonban a részvénytársaságoknak nem az ilyen ügyvezető igazgatói, hanem azok, akik a kereskedelmi törvény alapján a részvénytársaságok igazgatói, azok ezen javaslat szerint is az én feltevésem szerint nem esnek a kivételek alá, miután itt csak az intézet maga lenne diszpenzálva az adó alól, az egyes tantiemeket élvező igazgatók azonban az ő náluk összefutó jövedelmük erejéig természetesen ennek a törvénynek hatálya alá kell, hogy essenek. Legalább a magyarázat tekintetében legyen olyan kegyes pénzügyminister ur kontribuálni ahhoz, hogy itt a megnyugtatást valamennyire elérjük. Ami a tisztviselőkre vonatkozik, én szívesen tudomásul veszem azt, hogy legalább egy fokkal közeledik a t. kormány és az előadó ur ahhoz az állásponthoz, hogy nem egészen helyes dolog a humanitárius törvények alkalmazása szempontjából sem, ha a tisztviselői kar, amely fix jövedelemmel bir, különösen a mostani mostoha időkben egészen kivonatik ilyen társadalmi és jótékonysági teher alól. Azt hallom, hogy most már azok a tisztviselők, akik húszezer koronán felüli fizetést, élveznek, a módosítás folytán beleesnek a törvény hatálya alá. Nekem itt egy aggályom van, t. i. az, hogyha a húszezer koronán aluli fizetés egészen mentesittetik, vagyis kimondatik, hogy az nem adóalap ezen törvény szerint, akkor az öszefutó jövedelmeknél is az a tisztviselő, akinek 19.000 korona fizetése és 8 vagy 10.000 korona más vagyonból származó jövedelme van, ezen törvény hatálya alól kiesik. Kiesnék, ha ugy szövegeztetik a dolog, hogy a húszezer koronán aluli fizetés nem lesz adóalap. Ez talán nem volna igazságos dolog. Hogy igy van-e, nem-e, nem tudom, de ugy értettem