Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

565. országos ülés 1914 november SO-án, hétfőn. 245 zetesnek tartanám nagyon sok kisérő intézkedés nélkül e javaslatnak igy további törvényerőre emelésének perpetuálását. Különösen figyelmébe kell ajánlanom a t. pénzügyminister urnak, hogy amidőn kimondatik, hogy a jövedelmi adó semmiféle községi, törvényhatósági pótlék alá nem bocsátható, és mikor igy tulajdonképen a többi adó petrifikálása fog bekövetkezni, a jövedelmi adó lesz az, amely fejlődik, izmosodik. A külföldi jövedelmi adóstatisztika bizonyítéka annak, hogy ez igy van, hogy a többi adó elsorvad s a többi adóval szemben a jövedelmi adó fejlődik, duzzad és mind több és több eredményt mutat fel. Es akkor a városok, a községek háztartását egészen uj alapra kell fektetni, mert akkor az államnak van egy adóneme, amely egyre fejlődik és megadja a pótlékokon élősködő városoknak és községeknek is azokat az adókat, amelyek egyáltalán nem fejlődnek. Azért volna tehát kár e javaslatot annak tekinteni, hogy ez a jövedelmi adó meggyökereztetése, hogy ez már végleges javaslat és hogy ezt az esztendők további folyamán is fenn lehet tartani. Egészen röviden akarok még rámutatni arra, amire az igen t. előadó ur már rámutatott, — különben sokszor mondotta azt el — hogy a Mária Terézia korából származó harminczados eljárás és a jelenlegi jövedéki kihágás fentartásával teljesen lehetetlen bevalláson alapuló adóreformot csinálni, hogy a jövedéki eljárásnak sürgős és részleges reformja elodázhatatlan, kapcsolatban a jövedelmi adó életbeléptetésével. Itt tulajdonképen nincs is valami igen nagy munkálatokra szükség, mert elég, ha csak a pénzügyi bíráskodás terén tesszük meg azt, egészen röviden néhány szakaszban, hogy a pénzügyi bíráskodási eljárásában megszüntetjük azt az anomáliát, hogy a királyi törvényszékek előtt folyó eljárásokban is a fél nem kap ja meg a vádiratot, csak a törvényszék; a félnek az első fokon nincs semmiféle beavatkozási joga, nincs semmi beleszólása, zárt tanácsülésben intézik el a legnagyobb anyagi, becsületbeli érdekeltséget jelentő jövedéki kihágási ügyeket és a fél tulajdonképen csak akkor jut szóhoz, mikor a kir. törvényszéknek elsőfokú ítélete s határozata után a végső fokon ítélő kir. táblához fellebbez, ahol ismét teljesen írásbeli és teljesen zárt a tárgyalás. Azt hiszem, a szóbeliséget és közvetlenséget a kir. törvényszéknél ós a kir. táblánál egy tollvonással néhány szakaszban meg lehet csinálni. Egyéb nehézségeket, amelyek a pénzügyi kihágási eljárás során a nyomozás szabályai körül még felmerülnek, más időre lehet hagyni; ezt azonban egy tollvonással a legkönnyebben meg lehet csinálni. Nagyon kérem a pénzügyminister urat és igazságügyminister urat, járuljanak azzal is hozzá a kedélyek megnyugtatásához, hogy ez a jövedelmi adó csakis a jövedéki kihágási eljárásnak ezen részleges reformjával kapcsolatban fog életbe lépni. Ismétlem azonban, hogy én a magam részéről elhibázottnak tartom az egészet, de megnyugszom benne azért, mert t. képviselőtársaimmal együtt azon az állásponton vagyok, hogy akadályokat ezen törvény megszavazása elé nem gördítünk. A jövendőben igenis szükségünk lesz egy ép oly nagy erőfeszítésre, aminő erőfeszítést tett a Nemetbirodalom akkor, amikor a háború előtt 1909-ben vagy 1908-ban — nem tudom, pontosan emlékezem-e — öt évre felosztva megcsinálta az egy milliárdot kitevő Wehrbeitragját, hadifelszereléseinek pénzügyi fedezésére, még pedig szerintem egyedül helyesen a vagyoni és jövedelmi adónak kombinálásával. Mert a hadiadó elsősorban vagyoni adó kell hogy legyen; hiszen a meglevő vagyonokat fegyveresen védelmezi meg a hadsereg. Biztosítási díjnak tekintem ezt, amelyet a meglévő vagyonoknak kell szerény perczentuáczióban fizetniök azért, hogy megóvatnak. Az egyoldalú vagyoni adó, ha csak ezt hozzuk be, azt jelentené, hogy ezzel prémiumot adunk az ingó vagyonnak, amelynek eltitkolása könnyen megtörténhetik, mig az ingatlan vagyon teljes egészében kontrollálható. Azért kell a kettőt kombinálni: az ingó vagyont és az uj vagyont a jövedelmi adónál, az ingatlan vagyont pedig a vagyoni adónál megadóztatni. Ennek a kettőnek kombinácziója hozza azután ki azt az igazságot, hogy sem az ingatlan, sem az ingó vagyon nem vonhatja ki magát olyan adóztatás alól, amely adóztatás teljesítése ebben az esetben nemzeti kötelesség. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Felszólalok, mert bizonyos tekintetekben előttem szólott t. képviselőtársaimnak konklúzióival nem érthetek egyet. Ertem ezalatt különösen Csermák Ernő és Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársaimnak álláspontját. En t. i. ragaszkodom ahhoz az állásponthoz, amelyet gróf Károlyi Mihály képviselőtársam a mai napon itt kifejtett, hogy mi nem gátoljuk a szőnyegen lévő javaslatokat, csupán azoknak technikai keresztülvitele tekintetében teszszük meg észrevételeinket. Már most én más konkluzumra jutok, mint Csermák t. barátom, akinek álláspontját egyébként nagyrabecsülöm. Ha felteszem magamban a kérdést, miről van szó, akkor a törvényjavaslatból azt a feleletet kapom, hogy a hadbavonultaknak, gyámnélkülmaracltaknak segélyezéséről van szó. Mikor egy ilyen javaslat minden politikai vonatkozást kizár, akkor én magamnak más ítéletet adhi nem tudok, mint hogy én a magam részéről — üljek bármely padon — ilyen segélyhez való hozzájárulásomat meg nem tagadhatom, sőt a magam részéről azt tőlem telhetőleg támogatni vagyok köteles.