Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

238 ä€S, országos ülés Í9U november 30-án, hétfőn. és mindnyájan tudjuk azt is, hogy óriási kiadások vannak, amelyeket fedezni kell. Ha tehát bizonyos forrásokra a pénzügyminister ur rámutat, mi pedig ezekkel szemben aggályunkat fejezzük ki, akkor mindenesetre súlyosabban terhel bennünket az indokolási kötelezettség, és meg kell mondanunk, mi az oka annak, hogy ezeket az aggályainkat kifejtjük. T. képviselőház! Kiindulok abból, hogy az én nézetem szerint ez a törvényjavaslat a jövő megalapozása. Ez a javaslat behozza azt az általános jövedelmi adót, amely, ha egyszer életbe lesz léptetve, kétségtelenül bizonyosnak érzem, hogy a következő esztendőkben is meg lesz hosszabbitva, egyszóval, ennek áldásait vagy hátrányait továbbra is élvezni vagy szenvedni fogjuk. Ebből indulok ki, amikor ezt a javaslatot birálat tárgyává teszem. Első sorban meg kell állapitanom, t. képviselőház, hogy ez a javaslat életbeléptetvén részlegesen egy adórendszert, voltaképen az adórendszereket áttöri és az összetört részeket akarja egymáshoz illeszteni. Van nekünk egy adórendszerünk, amelyről a törvényhozás már évekkel ezelőtt megállapította, hogy helytelen, hogy egy másikat kell behozni helyette. És most mit tesz ebben a javaslatban a t. pénzügyminister ur? Elénk terjeszti ezt a javaslatot s azt mondja, hogy a nagyobb tételekre nézve életbelépteteni a jövedelmi,adót, a többiekre nézve pedig teljes egészében fentartom azt a régi adórendszert, amelyről már megállapítottuk, hogy nem helyes, hogy azt nem lehet továbbra fentartani. T. képviselőház ! Ilyen körülmények között, ha már erről az aggályról van szó, vizsgálnunk kell azt is, milyen időpontban történik ennek az adórendszernek életbeléptetése ? Láttuk, hogy közönséges, normális körülmények között is, amidőn Magyarországon a mostani hadiállapothoz képest rendes viszonyok voltak, a közönség . igen élesen felszisszent arra a hirre, arra a törekvésre, hogy ezt az adóreformot életbe akarják léptetni. Azóta a helyzet megváltozott annyiban, hogy háborús állapotban élünk, a viszonyok tehát ma még rosszabbak, mint aminők voltak, a tekintetben, hogy ilyen javaslatot, ilyen törvényeket életbeléptethessünk. Méltóztattak az előbb megszavazni egy olyan törvényjavaslatot, amely javaslat maga és indokolása is azt mondja, hogy nem tartaná helyesnek ezekben a háborús időkben a tisztviselők választását, mert az felizgatná a kedélyeket. En, t. képviselőház, az ilyen adókivetési eljárásokat is elég izgatóknak tartom, vannak olyan izgatók, mint a törvényhatósági választások. (Derültség jobbfelöl.) Emellett figyelembe kell venni a dolog technikai részét. Egy egészen uj dologgal állunk itt szemben. A tisztviselők ezzel a kérdéssel ilyen formában még nem foglalkoztak, de különben is azoknak a tisztviselőknek nagyrésze a harcztéren van, csak azok vannak idehaza, akik közérdekből feltétlenül szükséges, hogy idehaza legyenek. Most elsősorban ezek terheltetnek ilyen különleges munkával, amely különleges .tanulmánygyakorlatot igényel, amely gyakorlattal ezidőszerint nem is rendelkezhetnek. A kérdés másik része pedig maguknak az adózóknak a szempontjából fontos. Nem tudom, hogyan méltóztatnak ezt a kérdést a gyakorlatban megoldani; hogy vájjon azok az adózók, akik a harcztéren vannak, szabadságot kapnak-e majd az adókivetés idejére, vagy avégből, hogy vallomásaikat megtehessék? Mert hiszen mindennek meg kell történnie, és nem lehet azt mondani, különösen mikor az előadó ur is rámutatott arra a jövedéki kihágási eljárásra, amely nálunk érvényben van, hogy nem fontos az adónak bevallása és hogy egyáltalában nem volna fontos a kivetésre vonatkozó egész eljárás. Magának az adóval terhelt félnek j>edig feltétlenül joga, sőt sok esetben igazán kiváló érdeke, hogy az adótárgyaláson megjelenjék. Igaz, t. ház, hogy ma még a hadköteleseknek csak egy része vonult be, más része még idehaza van, de a bevonultak száma folytonosan szaporodik. Most következnek azok a szemlék, amelyeknek eredményeképen azoknak az adóköteleseknek legnagyobb része, akikről itt szó van, hadba fog vonulni. Nem tartom méltányosnak és helyesnek, hogy ilyen körülmények között ilyen javaslatot tárgyaljunk és ilyen adókivetések történjenek. De magát az összeget sem tartom megfelelőnek arra, hogy annak érdekében a közönséget felizgassuk és ilyen tárgyalások történjenek. A t. előadó ur és a pénzügyminister ur indokolásai között bizonyos különbség van. Vitáznak az összegről; az egyik 12, a másik 15 milliót mond, mint amennyit ettől az adójavaslattól remélnek. Akármelyiket veszem azonban figyelembe, semmi esetre sem oly magas összeg az, amelynek kedvéért ilyen eljárást követni czélszerü és helyes volna. Megjegyzem, hogy én igen nagy tisztelettel vagyok a pénzügyminister ur összegei iránt, azonban azt tapasztaltam, hogy ő igen szerény 'az összegezésben és mondhatom, hogy ha a t. pénzügyminister ur sokkal többet mondott volna a 15 millió korona helyett, én azt is elhittem volna. De hát maradjunk a 15 millió korona mellett. Kétségtelen dolog, hogy ez a 15 millió korona nem indokolja azt, hogy háborús viszonyok között ilyen lényegreható adóreform életbeléptessék, illetőleg, hogy ilyent megszavazzunk. Erre a kérdésre vonatkozólag tehát az lett volna az első kívánságunk, hogy ez a javaslat egészben vétessék le a napirendről és jobb időkben, amikor az országnak a háború utáni pénzügyi helyzetét is ismerjük s amikor nemcsak erről a pénzforrásról, hanem egyebekről is kell esetleg gondoskodni, azoknak az