Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

565. országos ülés l%lh november 3Ö-án, hétfőn. 221 Elnök: Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Én igen fontosaknak tartom azokat az észrevétele­ket, amelyeket Huszár Károly és Szabó István t. képviselőtársaim erre a segélyezési ügyre tettek és azt hiszem, hogy est moclus in rebus: lehetne a dolgon segíteni. Társadalmi utón ugyanis megalakult a háború kitörése után mindjárt a »Hadbavonultak Családtagjainak Segélyezéséi-e Alakult Bizottság«, amely most a nagy »Hadsegélyző Bizottság« egyik albizott­sága. Mikor a bizottság megalakult, talán, az én felfogásom szerint, bizonyos hibája volt, hogy túlságos hivatalos színezettel alakult meg, ami­nek azonban most lehetne hasznát venni. A fő­ispánok ugyanis mind utasíttattak, hogy gon­doskodjanak arról, hogy megyéjük minden köz­ségében vagy minden körjegyzőségében segélyzö­bizottságok alakuljanak. Természetesen ezek csak társadalmi fakto­rok és így az ő beleszólásuknak elfogadása az illető tényezők jóakaratától vagy kevesebb jó­akaratától függött, de az apparátus, amint sze­mélyesen volt alkalmam meggyőződni, több me­gyében megvolt. Nem állok jót, hogy minden megyében megvan. Azt hiszem, hogy vagy a törvényjavaslatban, vagy a törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás utján rendeleti utón lehetne intézményes jelleget adni annak, ami társadalmi utón amúgy is legnagyobb részben megtörtént. Ezeknek a bizottságoknak, amelyeket a főispá­nok és főszolgabírók alakítottak meg és ame­lyek a hivatalos stampigliával úgyis el vannak látva és bizalmatlanságot nem kelthetnek, intéz­ményesen beleszólási és ellenőrzési jogot kellene adni. r Én azt hiszem, hogy itt van tényleg egy apparátus, amelyet csak, hogy ugy mondjam, bele kellene illeszteni, — ami rendeleti utón is történhetik — hogy ne csak véleményező testü­letek legyenek, de olyan véleményező testü­letek, amelyeknek meghallgatása kötelezővé téte­tik. Ez, gondolom, igen sok aggodalomnak elejét veheti. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Szojka Kálmán jegyző: Tüdős János! Tüdős János: T. ház! Ehhez a szakaszhoz bátorkodom egy pár szóból álló pótlást benyúj­tani. Nevezetesen elismerem annak az intéz­kedésnek a helyes intenczióját, hogy a járások­ban a főszolgabíró legyen az intézkedő hatóság a segélyigény megállapításánál, mindamellett hogy a törvényhatósági joggal felruházott váro­sokban a polgármester hatalmaztatik fel erre, akivel pedig a megyében az alispán van egy sorban. Tapasztalatból tudom azonban, hogy néha kisközségekben vagy falvakban előfordul, hogy a mindenható jegyző egyik vagy másik család iránt nem viseltetik kellő jóindulattal. Tudok konkrét esetről, hogy egy nagy­családu szegény asszony, akinek férje hónapokkal ezelőtt hadbavonult és minden keresetforrás nélkül igazán szükölködésnek volt kitéve egész családjával együtt, hadsegélyt kért, a jegyző azonban, aki ellensége volt e családnak, fel sem vette a kérelmet. A szegény asszony erre a fő­szolgabíróhoz fordult, a főszolgabíró a jegyzőtől kért informácziót; természetesen olyant kapott, amelynek alapján nem adták meg neki a segélyt. Én irtam ebben az ügyben egy bizalmas levelet az alispánhoz, — Biharmegyében történt a dolog — hogy nézzen ennek utána. Hogy mi­csoda intézkedést tett ő, arról ez ideig nincs tudomásom. De éjien ilyen visszaéléseknek vagy anomáliáknak a megakadályozása végett bátor­kodom a szakasz első bekezdéséhez a második sorban egy rövid pótlást ajánlani. Nevezetesen, ahol az illetékes hatóságok vannak felsorolva, »járásokban a főszolgabiró« szavak után a zár­jel elébe ezt a betoldást (olvassa): »a segély megtagadása esetén« — tehát csak a megtaga­dása esetén — »az alispán*. Ezzel, azt hiszem, ki lennének zárva ezek az anomáliák, amelyek előfordulhatnak a jegyző esetleges rosszakarata, vagy a főszolgabíró — nem akarok erős kifejezést használni — felüle­tessége miatt. Mindenesetre, ha az alispán elé kerül egy ilyen ügy, ő már csak azért is, hogy megállapítsa, mi a tényállás, bizonyára meg fogja vizsgáltatni a dolgot, és ilyen anomáliák, visszaélések nem történnek. Ajánlom ezt a pót­lást elfogadásra. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselő­ház ! Eu azt gondolom, hogy már csak azért is czélszerü volna változatlanul hagyni a tör­vényjavaslatnak idevágó rendelkezéseit, mert ez az a jDroczedura, amely mellett megindult a dolog, amely mellett a munka legnagyobb része elkészült, amelyet ugy a hatóság, mint a közön­ség megszokott és azt hiszem, hogy több hát­ránya, mint előnye volna annak, ha ezen vál­toztatást tennénk. A most felszólalt képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék bizonyos bizalmatlansággal fogadni a panaszkodó feleknek ilyen egyoldalú nyilatkozatait. Én biztosithatom róla, hogy nagyon sok panaszt kaptam és utána jártam a dolognak lehető alapossággal — hiszen ilyen kérdésben, mint az illetők vagyoni viszonyai, pozitív alapon lehet a tényállást konstatálni — és az esetek nagy többségében a rjanasz teljesen alaptalannak bizonyult. Másrészről, ami a bizottságok közreműkö­dését illeti, erre nézve a mód eddig is megvolt; azt hiszem nagyon helyes lesz, hogyha a had­segélyezési bizottságok során igyekezni fogunk odahatni, hogy ezen bizottságok tényleg mííköd­29*

Next

/
Thumbnails
Contents