Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

563. országos ülés Í91h november 30-án, hétfőn. 22ő bizva e nagyon kényes, sok tapintatot, nagy körültekintést, óriási emberismeretet igénylő kérdés elintézése. A legnagyobb elővigyázatosság és a legnagyobb jóindulat mellett, a legmélységesebb és igazságos szocziális érzés mellett is meg fog történni minden községben, hogy lesznek panaszok és elő fognak fordulni hibák. De hogyne volna ok a panaszra és hogyne volna ok a nép egyes részeiben jogos panaszra, amikor a régi módszer szerint semmiféle jogorvoslatnak helye nincs, az embert egyszerűen elutasitották és vége volt, bele kellett nyugodni az esetbe. A hadjárat sikere érdekében van, hogy ebben a kérdésben is legyen jogorvoslatnak helye és ne egy ember önkényétől, tudatlanságától, vagy nem kellő informáltságától, egyéni rosszakaratátül függjön, hogy ne kapjon segélyt az a szegény asszony, aki kereső ura nélkül maradt, vagy azok a szegény gyermekek, akiknek kenyérkereső apjuk nincs otthon; ne ilyenektől függjön, hogy a rászorultak hozzájussanak a segélyhez, amelyet a magyar állam, a magyar nemzet jó szívvel törvényes alapon megadott és meg kivan adni. Kérem a t. kormányt, szíveskedjék módot találni, hogy az ilyen segélyre szorultak, akiknek férje hadba vonult, módot találjanak, hogyha rájuk nézve sérelmes intézkedést, határozatot hozott a szolgabiró, vagy a községházánál ilyen határozat hozatott, egy megfelelő másik formához appellálhassanak. Nagyon czélszerü, életrevaló dolog az, amelyet a népet jól ismerő Szabó István t. képviselőtársam mondott, hogy ugyanis sokkal jobb volna, ha nemcsak a jegyzőre, nemcsak a birőra volna bizva ez a dolog, hanem minden községben, minden járásban volna egy szükebbkörii bizottság, öt-hat ember, aki ezt elvégezné. így a közigazgatás fejéről levennék a sok átkot, amelyet talán méltatlanul kap. A jegyző mentesítve volna a közvéleménynyel szemben és a nép jobban megnyugodnék az öt-hat ember erkölcsi felelőssége mellett hozott Ítéletben. Nem volna erre nézve nagy nehézség; minden községben, járásban akad öt-hat hazafias gondolkozású ember, aki a népet ismeri, akiben van szocziális érzék és igazságszeretet és aki intézkedni fogna. Bátor vagyok még felemlíteni azt, hogy sürgősen kellene gondoskodnia az államnak és a törvényhozásnak arról, hogy azokon a vidékeken, amelyek a betörések által szenvednek, a nép a legrövidebb utón kártalanittassék. Mert ép ugy, amint a hadbavonultak családjainak adunk segélyt és a köz viseli e terheket, nem lehet az, hogy a túlnyomó nagy károkat, amelyek a határvidékeken lakó népet érték, egyedül az illetők szenvedjék. Ezeket is teljes mértékben kártalanítani kell az anyagi károkért. T. ház! Abban a hiszemben, hogy az általam előadottak tekintetében módot talál a kormány, hogy saját hatáskörében vizsgálat indíttassák és abban a meggyőződésben, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. amennyiben ezek az anomáliák tényleg előfordulnak, azokat ezekben a kritikus időkben kellő eréíylyel és szigorúsággal orvosolni fogják, mondom, remélve ezeknek az anomáliáknak a megszüntetését, semmiféle konkrét indítványt nem teszek, de nagy örömmel elfogadom a javaslatot, amely a t. ház előtt van. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Laehne Hugó! Laehne Hugó: T. ház! Csak egészen röviden kívánok felszólalni a képviselőház ez oldalán ülő képviselőtársaim megbízásából is. Azt hiszem, e javaslatnál kell szóvá tennem, hogy ujabban ugy északon, mint délen többszörösen betörtek hazánkba és Magyarország e területének lakossága bizonyos mértékben nagy anyagi károknak tétetett ki és akaratlanul is nagv áldozatokat hoz a háborúnak e szinterén. (Halljuk! Halljuk! a bál- és a szélsobalóldalon.) Gondolom nagyon is jogos, hogy e lakosság a háború befejezésével kártalanittassék. Amint erre nézve a porosz Landtagban látunk egy példát, ahol 600 millió márka szavaztatott meg a kelet-poroszországi orosz betörések által okozott károk megtérítésére, épugy kellene nálunk is ezen károkat megbecsülteim és annak idején törvényhozási utón gondoskodni arról, hogy ezen súlyosan szenvedő és sújtott lakosság kártalanittassék. Ezt akarom a t. kormánynak ügyeimébe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Minthogy szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egész röviden tegyek egy pár észrevételt a felhozottakra. (Halljuk! Halljuk!) Szabó István t. képviselő ur azt a kívánságát fejezte ki, hogy a segélyek megállapítása ugy a községekben, mint a főszolgabírónál, ne a jegyző, illetőleg főszolgabíró által, hanam bizottságilag történjék. Annak előnyei elől nem zárkózhatom el, hogy a községben a munka többeknek közreműködésével végeztessék, másrészről azonban bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy a közönségnek óriási érdeke fűződött a munkálatnak mentől gyorsabb előkészítéséhez is. A két szempontot akként véltük összeegyeztethetni, hogy tulajdonképen hatáskört a javaslat összeállítására csakis a jegyző és a főszolgabíró nyert; de a községben, ott, ahol hadsegélyezési czélokra helyi bizottságok szervezve voltak, ezeknek a helyi bizottságoknak közreműködése előtt mindenütt nyitva állott az ut s ezek tényleg igen becses munkát végeztek abban a tekintetben, hogy alaposabbá, gondosabbá, jobbá tegyék a munkálatot. A főszolgahiróságnál a bizottsági munkálatnak — az igazat megvallva — nem.sok gyakorlati 29