Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

5t)S. országos ülés iQl'i november 30-án, hétfőn. 211 tekintetet, félretéve minden pártpolitikai jogos ellenzéki szempontot, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) teljes erővel támogat minden olyan ténykedést, a mely Magyarországot ebben az óriási harczában elősegíti. (Elénk helyeslés. Taps a baloldalon). Különösen kötelez is minden magyar embert az ilyen eljárásra az a hősiesség, amelyet hadseregünktől látunk. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Azt hiszem, hogy az egész hadsereg példás magatartást tanúsított, azt hiszem, hogy kérkedés nélkül mondhatjuk mindnyájan, hogy széles e világon jobb hadsereg nincs, mint a mienk. (Igazi Ugy van!) Lehet ilyen, de ennél jobb nincs. (Igaz! Ugy van!) A hadsereg a helyzet magaslatán áll minden részeiben. Bizalommal tekinthetünk a vezetőség felé is, amely sokszor nehéz perezekben megtalálta annak módját, hogy a hadsereget njból lábra állítsa és győzelmesen vezesse ki válságaiból. De azt hiszem, nem vagyok igazságtalan más fajok, más nemzetiségek irányában, ha különösen kiemelem, hogy lelki örömmel szemléltem mindig ezen háború alatt, hogy a magyar faj specziálisan (Ugy van! Ugy van!) milyen hősies magatartást tanúsított, (Ugy van! Ugy van! Elénk éljenzés és taps a bál- és szélsöbaloldalon.) példát adott, elől volt mindig a veszély perczeiben. (Ugy van!) Mondhatom, büszke vagyok arra most megint, hogy magyar vagyok. (Éljenzés.) Egész életemen át büszke voltam erre, de mondhatom, inkább a nemzet múltjáért, mint azért, amit a politikai életben kezdettől végig tapasztaltam; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) most azonban büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok azért, amit cselekszik a magyar nemzet a vérmezőkön, cselekszik naprólnapra, hősies kitartással, igazán csodálatos^ herosi tulajdonságokkal! (Igaz! Ugy van! Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen álláspontomból, amelyet az alkotmánypárt megbízásából kifejtettem, természetesen korántsem következik az, hogy ez a párt felelősséget vállalna azért a politikáért, amelylyel ez a háböru előkészíttetett, azokért a külpolitikai, katonai, belpolitikai cselekedetekért, amelyek a háborút megelőzték és amelyek a háború alatt történtek. (Ugy van! bal/elöl.) Ezekre befolyásunk nem volt, ezekért felelősek nem vagyunk. Fenntartjuk magunknak azt a jogot, sőt kötelességünknek fogjuk ismerni a háború után bírálattal illetni mindazokat, akik az ország sorsa felett ma döntenek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Addig azonban számithatnak lelkes, szívből jövő, hazafias támogatásunkra. (Elénk helyeslés.) Természetesen — ezzel végzem röviden szavaimat — ebből az álláspontból az sem következik, hogy ne vegyük szakszerű bírálat alá azokat a javaslatokat, amelyek felett döntenünk kell, mert az ellenzéknek természetesen kötelessége arra hatni, hogy ezek a javaslatok olyan jó formában oldassanak meg és fogadtassanak el a ház által, amint lelkiismerete azt megszabja. (Elénk helyeslés és éljenzés a balés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Az országgyűlési néppárt nevében van szerencsém kijelenteni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadjuk. A néppárt átérzi a nagy idők kötelességeit és ugyanazzal az egységes érzéssel, amelylyel a többi ellenzéki pártok hajlandók minden olyan akcziót támogatni, amely ezekben a súlyos időkben országunk javát czélozza, (Halljuk! Sálijuk!) nem fogunk semmiféle nehézséget gördíteni az országgyűlés akcziói elé, abban a hitben és abban a reményben, hogy ezt az egységre való törekvést, harmóniát nemcsak az ellenzéki pártok, hanem a nagy párt, a kormánypárt is épen olyan morális kötelességének fogja tartani. Hiszszük és érezzük is, hogy ennek nyomai megvannak, de ez a morális kötelesség mindnyájunk terhe. T. ház! Azok a nagy diadalok, amelyeket csapataink a harczmezőn a vérükkel szereztek, és az a morális erő, amelyet az országgyűlés egysége képvisel, arra a reményre biztatnak, hogy mindezek értékét a nagy harcz befejezése után az ország meg fogja kapni. Ebben a bizalomban félreteszünk ma minden kritikát a múltra vonatkozólag. Fentartjuk magunknak a jogot és a kötelességet, hogy a nagy, a nehéz idők elmultával pártunk köteles ellenőrzési jogát ismét gyakorolni fogja. Arra kérem a t. házat, hogy ha mi most a következő javaslatoknál szakszerű és lehető rövid kritikát gyakorlunk, ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezzel mi akadályt akarunk gördíteni azok elé; mi csupán óhajainkat fogjuk kifejezni anélkül, hogy javaslatainkat még csak szavazás alá is óhajtanok bocsátani. Tennünk "kell ezt különösen azért, mert ezen javaslatokra előzetesen semmi ingerencziánk nem volt. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Helyeslés.) Elnök: Szólásra nincs többé feljegyezve senki. Kérdem a t. házat, kiván-e még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom ós a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a ministerelnök ur jelentését a magyar honvédségnek és néjrfölkelőknek az ország határain kívül történt alkalmaztatásáról, igen, vagy nem? (Igen!) A ház a ministerelnök ur jelentését tudomásul veszi és így az alkotmányos tárgyalás végett átküldetik a főrendiháznak. Következik a napirend második pontja: a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912:LXIII. t.-cz. kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 1101. 1132.) 27*