Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-565
208 565. országos ülés Í91h november 30-án, hétfőn. az ország határán túl csakis a magyar országgyűlés beleegyezésével szabad kirendelni. Az 1886 : XX. t.-cz. 5. §-a ugyanezt rendeli el a népfelkelésre vonatkozólag is. Abban az esetben, ha az elrendelés időpontjában a képviselőház nincs együtt, a törvény rendelkezése szerint a magyar királyi kormány összfelelössége mellett 0 felsége ezt elrendelheti, de tartozik a kormány az elrendelést a képviselőház legközelebbi ülése alkalmával bejelenteni. Ezen kötelességének tesz eleget a ministerelnök ur akkor, mikor az 1914. augusztus 3-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározást most az országgyűlésnek bejelenti. T. képviselőház! A világtörténelmi nagy események közepette, azt hiszem, felmentve érezhetem magam az alól, hogy ezen legfelsőbb elhatározás szükségességét bővebben indokoljam. Elég rámutatnom arra, hogy évtizedek szeretetteljes és gondos munkájával honvédségünket olyan fokra emeltük, amelyen az ma áll s aminek folytán az a közös hadsereggel teljesen egyenértékű és annak kiegészítő részét képező hatalmas hadsereggé fejlődött. Néjrfelkelósünk felhívásának impozáns sikere pedig a jelen világháborúnak a hires 42 czöntiméteres ágyuk sikerei mellé méltán sorakozó második szenzácziója. (Igás! Ugy van!) Aki látta és végigélte a mozgósítás napjainak első izgalmait és aki végignézte a Budapest utczáin hömpölygő százezreknek egetverő lelkesedését, az már előre tisztában volt azzal, hogy vitéz honvédségünknek és hős népfelkelőinknek a Kárpátok nem fognak határt szabni és hogy mindenhol, álio.1 ádáz ellenség ellen kell küzdeni, honvédségünk és népfelkelésünk vitéz közös hadseregünknek mindenkor nemes vetélytársa lesz. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! Ezen feltevésünkben nem is csalódtunk, mert ugy északról, mint délről jövő hivatalos jelentések és a szájról-szájra járó röpke hirek mindenkor csak honvédségünk és népfelkelésünk dicső haditetteiről tesznek tanúbizonyságot, (ügy van! Ugy van!) Mindenesetre a közös hadsereg szereplése elsősorban jön figyelembe, de honvédségünk és népfelkelésünk ^belső értékének megbecsülését mutatja, hogy 0 felsége elrendelte, hogy a honvédség és a népfelkelés a közös hadsereggel egy sorba •állítva, az ország határain kivül is hazánk védelmére sikraszállhasson. Láttunk sok ezer embert felbokrétázva, dalolva, vígan a harczba menni, láttunk viszont sokakat súlyos sebekből vérezve, a csatatér sarától piszkosan visszatérni, de egyben közösek voltak a csatába menők és az onnan visszatérők: a hazaszeretet nemes érzelmében, (ügy van! Ugy van!) Ezen nemes érzelmek vezették honvédségünket és népfelkelésünket, és azt hiszem, büszkén indítványozhatom, hogy miután honvédségünk és népfelkelésünk az ország határán túl is csak dicsőséget szerez a magyar fegyverek ősi vitézségének és a magyar lobogónak, a ministerelnök ur jelentését egyhangú lelkesedéssel vegyük tudomásul. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Ugy érzem, hogy most a ház érdemleges tanácskozásainak kezdetén kötelességem egy pár szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) Csakis egy pár szót t. ház, mert hiszen elsősorban, nekünk, akik felelősség mellett intézzük ezidőszerint az ország ügyeit, kivált a jelen időkben nem beszélni, hanem cselekedni kell. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Akkor, amidőn elnapoltattak a t. ház tanácskozásai, a háborús események előre vetették már árnyékukat. Kevés nappal a ház elnapolása után tényleg kitört a háború, amely rövid vártatva talán soha nem látott világháború dimenzióit öltötte. (Ugy van! Ugy van!) T. ház. Ma, az utolsó hónapok tapasztalatai után és azok után, amik egyes nagyhatalmak politikájára vonatkozólag napvilágot láttak, az hiszem, senki sem lehet kétségben az iránt, hogy ez a háború elkerülhetetlen szükségesség volt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Elkerülhetetlen szükségességé tette ezt az a .körülmény, hogy egyes nagyhatalmak az Európa közepén fennálló békés szövetség egyik államának nagyarányú gazdasági fejlődését megirigyelték, (Igaz! Ugy van!) másik államának békeszeretetét pedig gyengeségnek tekintették. (Ugy van! Ugy van!) Azóta bekövetkezett a monarchia állásfoglalása, bekövetkezett a mozgósítás, bekövetkeztek a monarchia hadbaindult népeinek és ezek között a hadbavonult magyar nemzetnek hadi tényei, (Igaz ! Ugy van!) amelyek, azt hiszem, fényesen ráczáfoltak arra a feltevésre (Igaz! Ugy van!) amely gyengeséget, tehetetlenséget, elaggottságot keresett ott, ahol nem lett volna szabad egyebet keresnie, mint e monarchia összes tényezőinek és ezek között mindenekfelett a világ legbékeszeretőbb fejedelmének békeszeretetét. (Igaz! Ugy van! Altalános éljenzés.) T. ház! A mi hadseregünk haditényeiről csak a bámulat, a büszkeség, a bizalom és a hála érzelmeivel szólhatok (Igaz! Ugy van.' Általános éljenzés és taps.) s a bámulat és a bizalom érzelmeit váltják azok ki szövetségeseinkből is. (Altalános éljenzés.) Nekem csak rövid idővel ezelőtt volt közvetlenül alkalmam benyomásokat szerezni ebben a tekintetben és tanúbizonyságot tehetek arról az elismerésről és arról a bizalomról, amely a velünk vállvetve küzdő nagy német nemzet irányadó tényezői részéről fordul hadseregünk felé. (Általános éljenzés.) A képviselőház üléseinek megnyitása napján pedig átvettem a mi hadseregünk főparancsnokának izenetét, amelyben O cs. és kir. fensége egyenesen utasít ós
