Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-561
184 562. országos ülés 19V+ július 2b-én, pénteken. pedig az utolsó bekezdést az eredeti szövegben elfogadni ? (Felkiáltások : Az eredetit!) A ház az eredeti szöveget hagyta meg Bakonyi Samu képviselő ur indítványa értelmében. Harmadsorban kérdem a t. házat, méltóztatik-e az előadó ur által javasolt második módosítást, amely a második és részben harmadik bekezdésre vonatkozik, hogy t. i. »ha kereskedők és iparosok feltételesen illetékmentes levelezéseit a polgári bíróság előtt bizonyítás czéljából használják, az illető levél csak a per vagy az eljárás (ha mellékkérdésről van szó, a mellékkérdés) tárgyának értéke után esik a levélben foglalt jogügylet minőségének megfelelő illeték alá«, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a szakaszt az előadó ur által javasolt és most felolvasott módositásokkal fogadja el. Most kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most elfogadott 86. §. után uj 87. §. gyanánt felvenni a javaslatba Szász Pál képviselő urnak azt a módosítását, hogy (olvassa): »A jelen törvény alkalmazása szempontjából egyéb birói eljárások alatt a polgári perrendtartással nem szabályozott polgári bírósági eljárásokat kell érteni«, igen vagy nem? (Igen!) A ház a javasolt módosítást elfogadja és azt uj 87. §-ként a törvényjavaslatba felveszi. Végül kérdem a t. házat, méltóztatik-e felvenni a javaslatba Almássy László képviselő urnak ezt a módosítását (olvassa): »Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a jelen törvény értelmében bélyegjegyekben lerovandó jelentékenyebb összegű illetékek készpénzben való leróhatása tekintetében rendeletileg intézkedhessék«, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a módosítást elfogadja és ehhez képest az imént felolvasott szöveget uj 88. §. gyanánt a törvényjavaslatba iktatja. Következik a javaslat eredeti 87., most már 89-ikké válandó szakasza a kapcsolatos fejezetczimmel. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa a régi 87., most már 89. §-t). Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. ház! A javaslatnak életbeléptetési rendelkezésénél nem zárkózom el annak elismerése elől, hogy minden gyökeres változtatás a dolog természeténél fogva bizonyos érdességeket, méltatlanságokat, mondjuk őszintén, igazságtalanságokat von maga után. Azt hiszem azonban, a törvényhozásnak gyökeres változtatások életbeléptetése körül feladata gondoskodni arról, hogy azok a zökkenések, amelyek természetszerűleg bekövetkeznek a változtatások mélyreható voltánál fogva, lehetőleg enyhittessenek. Ujabban, sajnos, rendszerré kezdett válni a törvényeknek visszaható erővel való meghozatala, ami tulajdonképen ellenkezik a helyes törvényhozási metódussal. Nem akarok most rekriminálni, csak rá akarok mutatni, hogy ennek a rendszernek, elismerem, kincstári érdekből érthető alkalmazása micsoda inkonveniencziákkal és érzékeny károsodással jár a jogkereső közönségre nézve, amely annak tudatában indított pert, hogy az az előtte ismert terhekkel fog lefolyni. Most már belátom azt, hogy kiküszöbölni ezeket az igazságtalanságokat teljesen nem lehet, de azt hiszem, helyes felismerni azt a kötelességünket, hogy ha van mód rá, enyhítsük ezeket az igazságtalanságokat. Ezek meggyőződésem szerint leginkább a határozati illetékeknek visszaható erővel való életbeléptetése körül fognak előtérbe lépni. Ne méltóztassék azt hinni rólam, hogy mesterségesen, valami groteszk beállítással akarom illusztrálni ennek a helyzetnek következményeit. De méltóztassék megengedni, hogy ezt a kérdést a gyakorlatból vett példával megvilágítsam. Van tudomásom pl. egy perről, amely milliókra megy, — teszem fel hat millióra, gondolom, Springer Ferencz t. barátom is czélzott már erre — amelyet egy külföldi nagy czég indít magyar alperes ellen. Természetszerűleg felvilágosítást kér, hogy miféle költségekkel fog rá nézve járni a per vitele pernyertesség, részleges elutasítás vagy pervesztés esetén. Azt a feleletet kapja, hogy az 1894 : XXVI. t.-cz. rendelkezésének megfelelően teljes elutasítás esetén — most ezt az eshetőséget tartom szem előtt — 50 K az a maximális határozati illeték, amelyet viselnie kell. Most már az ítéleti illeték értékfokozatainak elfogadott megállapításánál fogva, ahol 200.000 K-án túl — gondolom — 1'6% lesz az ítéleti illeték, tekintet nélkül arra, hogy mi a per sorsa, elutasitás-e, vagy marasztalás, neki ezt az 1'6%-os kincstári ítéleti illetéket kell majd megfizetnie, tehát a konkrét példa esetén a mai jogállapot szerinti 50 K maximális illeték helyett' 96.000 K-át. Méltóztassék ezt a két pólust egymással szembeállítani és elképzelni annak a külföldi felperesnek felfogását a magyar jogállapotokról és arról, hogy mi véleménye lesz annnak az informácziónak megbízhatóságáról, amelyet neki az a jogi képviselő, akihez teljes bizalommal fordult, a magyar jogviszonyról adott. Azt hiszem, hogy ezt be nem látni, ez elől elzárkózni lehetetlenség és lehetetlen nem látni ennek következtében az úgyszólván elviselhetetlen inkonveniencziákat. Én tehát, akármennyire is akarnék közeledni a kincstári érdekek megvédelmezéséhez, kénytelen vagyok ennek a szakasznak a tárgyalásánál kérni a t. képviselőházat, méltóztassék elhárítani a külföldnek a magyar jogszolgáltatásba vetett hitről kialakulható kedvezőtlen és természetesen igen érthető véleményét. Ezért tisztelettel bátor vagyok legjobb meggyőződésemből kiindulva, ajánlani a következő módosítás elfogadását. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek.
