Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-561

1G4 561. országos ülés 191b Julius 24~én, pénteken. kasz utolsó bekezdésébe, a másik módositvány pedig, a Bakonyi Samu t. képviselő uré, amely három részből áll, első része az első két bekezdés kihagyása mellett külön bekezdést javasol, második része a skálát állapítja meg a választott bírósági eljárás után fizetendő illetékekre nézve, harmadik része pedig ugyanazt indítványozza, amit az előadó ur is javasolt és amit az ő indítványa kapcsán már ismertettem. Mivel pedig Bakonyi Samu képviselő ur indítványának harmadik része és az előadó ur ezzel azonos indítványa áll a szöveghez legközelebb, amennyiben az eredeti szöveg nem fogadtatnék el, elsősorban ezeket az indítványokat fogom szavazásra feltenni. (Helyeslés.) Amennyiben ezek a módosítások elfogadtatnának, természetesen Bakonyi Samu képviselő ur indítványának első és második része elejtettnek lenne tekintendő. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 70. §-t eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem!) Az eredeti szöveg nem fogadtatván el, kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a 70. §-t a bizottság által javasolt szövegezésben, azon pótlással, amelyet Bakonyi Samu képviselő ur indítványának harmadik része és az előadó ur javaslata kivan, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelöl: Igen !) J\. íl Í.ÍZ Oi javaslatot az előadó ur és Bakonyi Samu képviselő ur pótlásával fogadja el, és igy Bakonyi Samu képviselő ur indítványának első ós második részét elvetettnek jelentem ki. Következik a 71. §. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa a 71. §-t). Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: Köszönöm, nem élek a szólás jogával. Elnök: Feljegyezve senki sincsen. Kíván még valaki szólni? (Senkisem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A meg nem támadott szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 72. §. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa a 72. §-t). Elnök: Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! Ez a 72. §. megérdemli, hogy néhány pillanatig bővebben foglalkozzunk vele. A 70. §. megállapítja, hogy a felek a választott bírósági ítéletet bemutatják a bíróságnak, a 72. §. első pontja pedig a biróság kötelességévé teszi, hogy ezen választott bírósági ítéletnek vagy egyességnek hiteles másolatát, illetékkiszabás végett áttegye az illetékes pénzügyi hatósághoz. Ami már most érdekes ebben a szakaszban, az a második, harmadik és negyedik pontokban foglalt rendelkezés, amely szerint amennyiben a biróság a választott bíróságnak ítéletét vagy egyességet az illetékkiszabási hivatalba áttette, abban az esetben az illeték kiszabásával megbízott hivatal jogosítva van az érdekelt felektől annak igazolását követelni, vájjon a peres jogügyletről állitottak-e ki okiratot; vájjon az ezután járó szabályszerű illetéket lerótták-e ós végül, hogy ha a jogügylet olyan, melytől a jogügyleti illeték okirat kiállítása nélkül is jár: vájjon azt az illeték kiszabása végett bemutatták-e ? En elismerem, hogy ez a régi illetékszabályokban is benfoglaltatik, de nem a szabályok között, hanem jegyzetben. Tudom és ismerem ezt, azonban a javaslatnak ezt az intézkedését mégis már az általános vita folyamán kifogásoltam, mint egy inkvizoritórius intézkedést, amely szerintem a törvényben helyet nem foglalhat. Álljunk már most itt meg egy pillanatig és méltóztassanak tisztába jönni azzal, hogy ezen elvnek a törvénybe való bevitele mit jelenthet a jövőben, — nem a gyakorlat kialakulására, hanem esetleg a törvényhozás további intézkedéseinek a tartalmára nézve. Mit mond ez a szakasz? Azt mondja, hogy az illetékkiszabási hivatal jogosítva van kutatni, hogy azokban a perekben, amelyekben ítélet hozatott, a jogügyletek után lerovatott-e illeték, igen, vagy nem. Ezt az elvet egyelőre egyedül és kizárólag csak a választott bíróságra applikálják. Ámde kérdezem, ha ezt az elvet itt applikálják nem fogják-e ugyanezt az elvet applikálni a jogi élet egész mezején ? Hát járásbíróságnál, törvényszéknél nem jogügyletből folyó perek vannak-e ?. Nem kölcsönökből, adás-vételi szerződésekből, bérleti jogviszonyokból folyó perek tárgyaltatnak-e ott? Es vájjon majd nem következik-e be az, hogy az a fináncz ugyancsak érdeklődni fog, hogy vájjon minden kölcsön iránt indított perben, minden bérleti ügy iránt indított perben van-e okirat és ha van okirat, vájjon az fel van-e bélyegezve? Méltóztassék ennek konzekvencziáival tisztába jönni, hogy hova vezethez ez. Viszont fordítsuk meg a kérdést: ha ez ma még a jogéletnek egyéb terein bevezetve nincs, ha ez sem a járásbirósági, sem a törvénykezési eljárásban, sem a birói eljárás egyéb terein eddig nem applikáltatott és a javaslat sem kívánja applikálni, kérdem, miért kell ezt specziálisan fentartani a választott biróságnak? Hogy miért kell egy ilyen elvet belevinni egy törvénybe, annak ráczióját és indokát megérteni egyáltalában nem tudom. Nem tudom különösen a gyakorlati érték szempontjából. Mert hogy áll ez a kérdés? TJgy áll a kérdés, hogy ha a felek egy jogügyletről okiratot nem állítottak ki, egy olyan jogügyletről, amelyről nem kell kiállitani okiratot, akkor a választott biróság ítélete tekintetik jogügyletnek és ebben az esetben a választott biróság által megállapított jogügylet után kell leróni a megfelelő illetéket. Viszont kimondja a