Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
10 559. országos ülés Í9ÍÍ július 22-én, szerdán. erről a kérdésről talán szabad korlátozás nélkül beszélnem. (Halljuk ! a haloldalon.) Ez a szakasz első pontjában nóvumot tartalmaz, amennyiben bélyegületék alá vonja a meghatalmazásoknak bármely nemét, amely bármely hatóság előtti ügyben felhasználtatik. Polgári ügyben, közigazgatási ügyben a meghatalmazások eddig is bélyegkötelesek voltak, ebben az általános kijelentésben tehát újítás nem foglaltatik. A bűnügyben kiállított meghatalmazások azonban ezideig bélyegmentesek voltak, ez az intézkedés tehát, amely a bűnügyben kiállitott meghatalmazásokat is bélyegkötelesekké teszi, ujitás és részben az ügyvédi karnak, de mindenesetre a jogkereső közönségnek ujabb jelentékeny megterhel tetését jelenti. Adóügyben kiállitott meghatalmazások eddig szintén bélyegmentesek voltak, a szakasznak abból a "kijelentéséből tehát, hogy bármely más ügyben vagy czélra kiállitott meghatalmazás is bélyegköteles, azt következtetem, hogy mindenféle adóügyben és a kincstárral szembenálló vitás kérdésben kiállitott meghatalmazás is bélyegköteles lesz. Hogy a bűnügyben kiállitott meghatalmazást most miért teszik bélyegkötelessé, erre nézve a javaslat indokolásában semmiféle elfogadható indokot nem találok. Mit mond a javaslat indokolása, amidőn ezt az intézkedést, a javaslat által kontemplált ezt az uj terhet kívánja indokolni ? Beismeri, hogy a bűnügyi, rendőrségi és adóügyekben a meghatalmazások eddig illetékmentesek voltak, ennek az illetékmentességnek fentartását azonban semmi fontos ok nem teszi szükségessé. Ez olyan általánosságban odavetett szólam, amelynek súlyt tulajdonítani egyáltalában nem lehet, ( ügy van ! baljelől.) Azt mondja továbbá az indokolás és ez lenne tulaj donképen ennek az uj intézkedésnek indokolása (olvassa): »Különben is magának a meghatalmazásnak a kiállítása ezeknek az eljárásoknak a keretén kivül eső ügyletet képez«. Az indokolás tehát ezt a meghatalmazást ügyletnek minősíti. Nem tudom, hogy milyen szempontból tekinti ezt külön ügyletnek, mikor a meghatalmazás kiállításánál csak arról van szó, hogy a fél maga helyett megbiz valakit érdekeinek képviseletével, vagyis itt egy egyszerű perjogi cselekményről van szó. Nem teszi ügyletté a meghatalmazást az a körülmény sem, hogy az ügyvéd ennek alapján a maga felével szemben bizonyos munkadíj és kiadásai tekintetében igényt támaszthat, mert hiszen az ügyvédnek ez a joga nem a meghatalmazás irásbafoglalásán, hanem magán az ügyvédi rendtartáson alapszik. Én tehát a szakasznak azt az intézkedését, hogy a bűnügyben kiállitott meghatalmazásokat is bélyegkötelesekké teszi, indokoltnak egyáltalán nem látom, hanem igenis meg kell állapitanom ebből azt, amit bővebben kifejtettem volna, ha az igen t. elnök ur ebben meg nem akadályoz, hogy ennek a javaslatnak tulaj donképen nincsen semmi más czélja, mint az államnak, a kincstárnak jövedelmeit minden. lehető és lehetetlen módon növelni, (ügy van/ ügy van l balfelől.) Pár szóval foglalkoznom kell azzal a kérdéssel is, hogy vájjon indokolható-e valamely elfogadható okkal az, hogy adó-ügyben és általában olyan ügyekben, ahol a fél a kincstárral áll szemben, azzal a kincstárral, amelynek közege, illetőleg közegének eljárása szolgáltat okot arra, hogy az érdekeiben sértett fél a maga igazságát a kincstárral szemben keresse, a bélyegkötelezettséget hozzák be az ezekben az ügyekben kiállitott .meghatalmazásoknál. Lehet-e ezt indokolni egyébbel, mint a kincstárnak fiskális érdekével és kapzsiságával, (ügy van ! ügy van 1 balfelől.) amely minden utat és módot felhasznál arra, hogy a maga jövedelmét megengedett és meg nem engedett módon fokozza. Engedelmet kérek, hiszen ilyen módon és ilyen czimen, ha a kincstári közegek rosszabbul teljesitik a maguk kötelességét, annál inkább fogják a feleket megterhelni. Egry Béla: Vagy ha meg akarják boszantani. Szalay László: Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezekben kimutattam, hogy ez az illetékemelés, amelyet e szakasz intézkedése a bűnügyekben és az adóügyekben, általában a kincstárral szemben álló felekre nézve mint ujabb terhet rendszeresít, egyáltalában semmivel sem indokolható. Most még foglalkozni kívánok ennek a szakasznak azzal a rendelkezésével, amely az eddig 1 K-ban megállapított meghatalmazási bélyegilletéknek mértékét 1 K 50 f-re emeli fel. Először is, igen t. képviselőház, megkívánom jegyezni azt, hogy tulajdonképen minden illetéknek az alapja az az ellenszolgáltatás lenne, amelyet az állam a maga igazságügyi és közigazgatási közegei által az egyes feleknek nyújt, ámbár erre nézve azt is meg kell jegyeznem, hogy azok az állampolgárok, akik más adók viselése által az állam fennállását az állami intézmények rendszeresítését lehetővé teszik, azok már e tényűk folytán is igényt tarthatnának arra, hogy a jogbiztonság és az általános igazgatás terén felmerülő szükségleteiket, igényeiket az az állam külön díjazás nélkül is kielégítse, (ügy van! ügy van! balfelől.) Mert hiszen odajutunk a mai időben, hogy nem tudja a közönség, hogy tulaj donképen miért fizeti azt az adót, hogyha minden védelmet, minden jogsegélyt, amelyet igénybe kivan venni, neki külön meg kell fizetnie, vagyis hogyha igazolva lesz az a 1 közmondás, hogy pénzért fogják mérni az igazságot. Ettől'eltekintve, a meghatalmazás kiállításánál, amennyiben ez a félnek egészen magánténye, maga az állam semmiféle szolgáltatást nem nyújt, az állam közegei semmiféle munkálatot nem teljesítenek, tehát ebből a szempontból véve, tulajdonképen nincs értelme annak, hogy maga a meghatalmazás bélyegköteles. De az adott körülmények közt egyáltalán nincs értelme annak, hogy az eddig 1 koronában megállapított tételt most a javaslatnak ez a szakasza 50%-kal felemeli. Ennek a felemelésnek a megokolása a javaslat indokolásában az, hogy mivel a javaslat irányzata egyáltalában
