Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

134 560. országos ülés Í91í Julius 23-án, csütörtökön. Rakovszky István : Lehet, hogy a t. képviselő urak azelőtt annyit fizettek, nálunk azonban a Felvidéken 1 K 20 fillér,most is a napszám. (Ellenmondások jobbfelöl.) Én nem tehetek róla, hogy ha az önök által támogatott kormány égisze alatt készített statisztikának adatai e tekintetben valótlanságokat tartalmaznak, én e tekintetben magamtól elhárítom a felelősséget. (Felkiáltások : Bosszul olvasta!) Én nem olvastam rosszul, hála Istennek, én legalább is annyira tudok olvasni, mint a t. képviselő ur; én legalább ennek bizonyságát adom azzal, hogy itt törvényjavaslatokat olvasok fél, mig t. képviselőtársam részéről ez a bizonyítás mindeddig hiányzik. (Mozgás a jobboldalon.) Egészen helyesnek tartom a 68. §-nak azt az intézkedését, hogy ha a fél bármely módon ügyét a járásbíróság elé viszi, akkor nem ezen bélyegilletékek, hanem azok a bélyegilletékek lesznek kirovandók, amelyek egy, a járásbíróság előtt lefolytatott perben fizetendők. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy én ezeket az illetékeket és azoknak magasságát helyeslem. De a 68. §-nak ez az intézkedése követeli azt, hogy a szakasz 1—5. pontjaiban megállapitott bélyeglerovásokat el kell engedni, mert ebben ellenmondás van. A 68. §-nak az a rendelkezése, hogy a polgári perrendtartás 458. §-a értelmében a községi bíróság hatáskörébe tartozó azokban az ügyekben, amelyeket a fél járásbíróság előtt inditott meg, vagy járásbíróság elé visz, továbbá azokban az ügyekben, amelyekben a fél a községi bíróság ítéletét vagy az ott kötött egyességet keresettel megtámadja, a polgári perrendtartással szabályozott eljárásra megállapított minden illetéket teljes mértékben le kell rónia, annyiban indokolt, hogy itt, miután az állami igazságszolgáltatást veszem igénybe, az állami hivatalnokoknak, bírónak, Írnokoknak munkát adok, ennek fejében köteles is legyek azt az illetéket leróni, amelyet az állam bírói funkeziójának teljesítéséért joggal követelhet a felektől. De hogy akkor, amikor a községi biró bíráskodik, aki nem az állam hivatalnoka, nem az állam papírján irja meg az Ítéletet ós nem az állam hivatalos helyiségében ítélkezik, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hogy akkor is, ezen ítélkezés után is mi bélyeget vessünk ki és szedjünk be épen a legszegényebb néposztályoktól : ez igazán sem nem humanitárius, sem pedig ezt a törvényjavaslat szelleméből és azon egész indokolásból kifolyólag, amely ezen törvényjavaslat alapját -, képezi, igazán beigazolni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De van ezen bélyeglerovásoknak egy másik, nagyon kellemetlen oldala arranézve, aki a falvakban, falusi biró előtt az igazát keresi. Valamennyien tudjuk, hogy ezek a legegyszerűbb, legprimitívebb ügyek, kicsinyesek. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Azt is tudjuk, hogy falvakban bélyegekhez hozzájutni nem lehet. Ennek az igazságkereső félnek tehát nagyon hosszú utat kell megtennie. A minister ur egész helyesen intézkedett, hogy a hatáskör 40 K-ról 50 K-ra emeltetett azért, hogy megkímélje a szegényebb embereket attól, hogy a járásbírósághoz menjenek az 50 K-nál csekélyebb pert folyamatba tenni. De ezt az intenczióját meghiusítja azz^l, hogy most a szegény ember kénytelen elmenni falujából bélyeget venni és nem is tudja, milyen és mennyi bélyeget kell vásárolnia és kevesebbet vásárol vagy többet. Ha többet vásárol, ott a faluban értékesíteni nem birja. Már e társadalmi szempontból is ki kellene hagyni ezt az intézkedést. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Es ott, ahol bólyegilletéket kell leróni, a leletezésnek is van lehetősége. A paragrafusnak egészen helyes társadalmi szempontból kiinduló tendencziája hova jut akkor, amikor a szegény, igazságot kereső fél, mert kevesebb bélyeget vásárolt, talán nem is a helyes bélyeget vásárolta, a városban a leletezésnek van kitéve? A pert elvégzi talán 1 K 40 fillérrel, de a leletezés belekerül a háromszorosba, négy korona 20 fillérbe. Már e szempontból nem tartanám fenn e csekély bélyegilletéket. Hogy röviden rekapituláljak, ez az intézkedés eltörlendő, mert társadalmi szempontból igazságtalan dolog a legszegényebb osztályok iránt, másodszor az államnak nem ad oly nagy jövedelmet, hogy érdemes volna annyi zaklatásnak kitenni egyes perlekedő feleket, kis exisztencziákat; harmadszor azért, mert nem indokolható, hogy amikor az állam semmiféle teljesítést nem tesz, ennek fejében mégis bélyegeket szedünk. ( Ugy van ! a bál- és a szélsobaloldálon.) A 68. §. első bekezdésében az van, hogy községi bíróság, békebiró előtti eljárás. Örüljünk annak, hogy ha a népet eltereljük a hosszabb perlekedéstől, amelynél talán nem is a költségek teszik ki a nagy összeget, mint inkább az idővesztés, a mulasztás a rendes munkálatok tekintetében; az a hátrány, hogy az ily jierlekedés közben azáltal, hogy a fél másfelé is köteles járni, korcsmába jár, hozzászokik a munkanélküliséghez, a lustasághoz. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Bárcsak lenne oly békebirói intézményünk, mint Angliában, akkora tekintélylyel, nagy hatalommal, nagy népszerűséggel, mint ahogy Angliában van felruházva. Ha megteszünk mindent, hogy a falusi biró szintén eljárjon a falubeliek ügyes-bajos dolgaiban, minél jobban, minél inkább, ez két szempontból volna jó. Először is a falusi birót az igazságszolgáltatásra mindinkább kitanítjuk, majdnem azt a kifejezést akartam mondani, trenírozzuk jogi felfogását. Ez a nép igazságérzetére is jótékony hatással van, a biró hivatalos tekintélyét saját falubelije előtt emeli. (Helyeslés balfelöl.) Másrészt nagy haszna van annak, ha mi ez intézményt