Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

124 5bO. országos ülés 1914 Julius 23-án, csütörtökön. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szakaszt a bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Szalay László képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a szakaszt az eredeti szövegezésben fogadja el és mellőzi Szalay képviselő ur módositását. Következik a 66. §. Kérem annak felolvasását. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 66. §-t). Elnök : Szólásra ki következik ? Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: Nem élek a szólás jogával. Elnök: Kíván még valaki szólni ? Szalay László képviselő ur kivan szólni. Szalay László: T. képviselőház! A 66. §. akképen rendelkezik, hogy ha a felebbviteli biróság az alsóbiróság határozatát feloldja és ha az ujabb eljárásban uj felebbvitelt érvényesítenek, az, aki a felebbvitel első példájának első ivére járó illetéket egyszer már lerótta, azt újból leróni nem tartozik. A magam részéről a szakasznak ezen intézkedését teljesen helyesnek, minden irányban indokoltnak tekintem, mert hiszen visszatérve ismét arra az alapelvre, hogy a törvénykezési illeték a birói munkának ekvivalensét képezi, ha egyszer az a birói munka épen a bíróságnak téves intézkedése és felfogása folytán és anélkül válik szükségessé, hogy a felet e tekintetben valami terhelné, ilyen esetben nagyon természetes, hogy ujabb illetéklerovásnak helye nem lehet. Ebből az elvből folyik és ez volna a javaslat intézkedéseivel teljesen logikusan összefüggő, hogy ilyen esetekben a fél, — aki, mondom, semmi okot nem szolgáltat arra, hogy az ő ügye újból tárgyaltassék, hanem az csak az alsóbiróságnak téves felfogása, esetleg mulasztása folytán vált szükségessé — semmi ujabb terhet viselni nem köteles. A javaslat 66. §-ának második pontja azonban eltér az első pontban érvényesített kiindulási ponttól és kimondja, hogy ujabb felebbvitel esetén a felebbvitel első példányának első és többi ive és a többi példánynak minden ive a jelen törvény 24. §-ában megállajiitott illeték, vagyis beadvámd illeték alá esik. En a magam részéről ennek az ujabb beadványi illetéknek jogalapját, helyességét semmi irányban fel nem ösmerem s ezért a második pontnak olyan módositását indítványozom, hogy a fél ily esetekben, a 66. §. esetében, a beadványi bélyeg lerovására se legyen kötelezhető. (Helyeslés balfelöl.) Ajánlom indítványom elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólni? Csermák Ernő : T. képviselőház ! Hozzájárulok Szalay László t. képviselőtársam módosításához. Lehetséges azonban az is, hogy egyes esetekben az illető fél több ivet ad be, mint amennyit eredetileg beadott. Erre az esetre meg lehetne csinálni azt a rendelkezést, hogy az illető fél javára olyan összeg tudassékbe, amilyen összeget az első felebbezés alkalmával lerótt, beleértve ugy az első ivet, mint a többi ivek bélyegilletékét. (Nagy zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán. Felkiáltások : Mi az ? Tessék felfüggeszteni az ülést!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak; ugy látszik, odakünn nagy vihar van, annak zúgását halljuk. Méltóztassék folytatni. (Folytonos zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán.) Csermák Ernő: Nem méltányos tehát, hogy ebben az esetben még az első iv után is külön bélyegilleték rovassék le, azért ennek figyelembevételével kérem annak a módosításnak elfogadását, amelyet Szalay László t. képviselőtársam terjesztett elő. (Helyeslés bal felől.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Senkisem.) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur óhajt nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Minthogy ez egyszerű beadványi illeték, amely a minimális mértékben van megállapítva, kérem a szakasznak változatlan szövegben való fentartását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 66. §-hoz szóval ugyan jelentett be módosítást Szalay László képviselő ur ; miután azonban módositását Írásban nem adta be, így a szakasz eredeti szövegét teszem fel szavazásra, és kérdem a t. házat, elfogadja-e a 66. §-t a bizottsági szövegezésben, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelől: Igen !) A ház a szakaszt a bizottsági szövegezésben fogadta el. Következik a 67. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 67. %-t) Elnök: Ki következik szólásra % Mihályi Péter jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! Ez a szakasz szorosan összefügg a 44. §-szal, amelynél már voltam bátor egy módositást proponálni, mely utalt volna a 67. §-ra és felhívta volna a ügyeimet arra, hogy a 44. §. értelmében készpénzben lerovandó illeték ebben az esetben a 67. §. szerint rovandó le. A 67. §. t. i. intézkedik azon ítéletek tárgyában lerovandó illetékről, mely ítéletek megbecsülhető dolgok felett hozattak, azonban a per tárgyának értékét sem a bíróság meg nem állapította, sem a felek maguk be nem vallották. A 67. §., szemben a 44. §-szal, mely azt mondja, hogy ezen perek illetékkiszabás alá, a készpénzben fizetendő illetékek alá esnek, egy vegyes rendszert állapit meg, amennyiben azt mondja, hogy ilyen ítéletek esetében a per tárgya a 34. §. szerint értékelendő és az illeték is a 34. §. szerint rovandó le. Viszont intézkedik azonban aziránt is, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után kiszabás végett átküldendő. A felek tehát fizetnek illetéket először bélyegben és utólag még fizetnek készpénzben is. Ezen eljárásnak semmiféle értelmét nem tudom felfedezni, hogy t. i. akkor, amikor a 44. §. megállapítja azt, hogy ezen ítéletek illetékkiszabás alá esnek, miért kelljen már az eljárás