Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés 1914 Julius 23-án, csütörtökön. 121 mint azok a módosítások, amelyeket erről az oldalról terjesztettek elő, voltaképen nem czéloznak mást, mint azt, hogy ennek a 63. §-nak első bekezdése teljes egészében megfordíthassák és ellenkező értelemben szövegeztessék, a magam részéről pótinditványt teszek, amelylyel ezt a czélt akarom szolgálni. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Indítványozom, hogy a 63. §. »nem ad igényt« szavai »igényt ad« szavakkal helyettesittessenek, vagyis ennek megfelelően az lenne a szakasz első bekezdésének szövege, hogy »a felebbvitel visszavonása vagy bármi okból való visszautasítása igényt ad az illeték visszakövetelésére vagy a lerovási kötelezettség alóli felmentésre*. Ez az első bekezdésre vonatkozó megjegyzésem. Ami a második bekezdést illeti, ez arról rendelkezik, bogy (olvassa): »a hiánypótlás végett visszaadott felebbviteli beadványokra nézve az 57. §. második bekezdését megfelelően alkalmazni kell«. Ezt a második bekezdést teljesen feleslegesnek tartanám, mert azt hiszem, hogy az 57. §. megfelelő alkalmazása már magából az 57. §-ból kitűnik. Tekintettel azonban arra, hogy illetéktörvényről van szó, ahol a felesleges sohasem helytelen, szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy ez a bekezdés megmaradjon. Épen ezért, ha azt a módosítást veszem figyelembe, amelyet az előadó ur tett, hogy t. i. a felebbezés visszautasítása esetén az illeték visszatérítése kívánható és igényelhető, akkor a második j)ont tekintetében van egy módosításom, hogy t. i. erre a második bekezdésre is alkalmaztassák az illetékvisszatéritési igény. Ezért indítványozom, hogy a második bekezdésben kimondassák, hogy: »Ha a hiánypótlás végett visszaadott felebbviteli beadvány újból be nem adatik, az illeték viszszatéritése igényelhető.« Amint az előadó ur módosításából kivehető, ha a felebbezés elkésés miatt visszautasittatik, akkor már helye van illetókvisszatóritésnek. Nyilvánvaló, hogy ha a felebbviteli beadványt hiánypótlás végett adják vissza, a féltől magától függ, hogy kellő határidőben bcadja-c vagy sem, hogy aztán a felebbezés elkésettnek tekintetik-e vagy sem. A fél kezébe adtuk tehát a módot, hogy igénybe vehesse az előadó ur által ajánlott kedvezményt. Ilyen körülmények közt feleslegesnek tartom, hogyha a fél, mondjuk időn túl adja be a beadványt, megvárja a bíróság elintézését, amely szerint az elkésés okából visszautasittatik, hanem egyszerűen alkalmaztassák az a szabály, — ez az amit javasoltam — hogy közvetlenül a pénzügyi igazgatósághoz fordulhasson a végből, hosy az illetéket visszakapja, mert hiszen elutasítás esetén visszakapta volna és így ezt az adóhivatal térítse vissza. Ajánlom a módosításaimat elfogadásra. (Helyeslés balról.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XXVI. KÖTET. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház! Ha kiindulópont gyanánt elfogadom azt a tételt, amelyet Springer Ferencz t. képviselőtársam felállított, hogy t. i. minden törvényalkotásnál meg kell állapítani azokat az alapelveket, amelyekből a javaslat kiindul, akkor oda kell állítanom mindenekelőtt azt a tényt, hogy mind a jelenleg hatályban levő szabályok értelmében, mind a javaslat szerint a felebbezési illetéket nem határozati, hanem beadványi illetéknek kell tekinteni. T. képviselőház! Ezt az állításomat kétségkívül bizonyítja a törvényjavaslat 22. §-ának utolsó bekezdése is, amelyet pedig a t. ház már szives volt elfogadni és amelynek értelmében a felebbezési határidő alatt bejelentett csatlakozási kérelmet ez illeték szempontjából is önálló felülvizsgálati kérelemnek kell tekinteni. Ha a felebbviteli illeték határozati illeték volna, akkor ugyebár, kétségen kivül nem lehetne több határozati illetéket kívánni. így pedig minden csatlakozási kérelem után a javaslat 22. §-ának utolsó bekezdése értelmében külön kell leróni a felebbezési illetéket, amiből az következik, hogy e javaslat alapgondolata az volt, hogy a felebbviteli illeték beadványi illeték legyen. Ezt csak azért voltam bátor megjegyezni, mert Springer Ferencz t. képviselőtársam ilyen alapgondolatot méltóztatott kívánni. A javaslat 22. §-ából, azt hiszem, ez az alajjgondolat kétségtelenül kiderül. Egy hang (balról) : Ellentétben van az előadóval ! Balogh Jenő igazságügyminister: Nincs ellenmondás a 63. §. rendelkezése és a 61. §-nak szintén ma elfogadott szabálya közt sem, mert hiszen megtörténhetik, hogy az első bíróságra vonatkozólag határozati illetéket ir elő a törvény, a felebbezési eljárásban pedig beadványi illetéket állapit meg mint kivételes rendelkezést. A 63. §. csak lex speciális, amely az általános szabály alól kivételt tesz. A Preszly t. képviselőtársam által tett javaslatot, amely szerint t. i. ha az illető a felebbezési beadványt akkor vonja vissza, mielőtt a felsőbb bíróság intézkedett volna, akkor az illeték téríttessék meg, nem fogadhatnám el, mert kétségtelenül át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy ez az eset nem gyakorlati; csak nem szokás ugy bejelenteni a felebbezéseket, hogy azokat a felsőbirósági határozat előtt megint visszavonják. Ez a gyakorlatban alig fordul elő. Justh János képviselő ur stiláris módosítására legyen szabad megjegyeznem, hogy törvényeink változó rendszerrel néhol a »kell« formában való szövegezést, néhol az »andóenddő« megjelölést használják. Minthogy azonban ez a javaslat kezdettől fogva azt a formát használja, mint a 63. §., ettől eltérni épen egy szakasznál nem lehet. Hogy csak egy-kettőre hivat16