Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

M 560. országos ülés 191A Julius 23-án, csütörtökön. Az ügyvéd az eredményhez juttatott felével szemben hiába kívánja, hogy megtartási joggal élhessen a megállapított költségére nézve, ez lehetetlen, mert fegyelmi eljárásnak teszi ki magát, ha követeli azt, amiért megdolgozott, amiért sokszor nélkülözött — hisz igen sok ügyvéd részére" teremt ilyen helyzetet a rettenetesen felemelt illeték — neki ki kell adni a félnek mindent az utolsó fillérig, nem tarthatja meg a bíróilag megítélt költségét sem. Az állam a maga önkényének egész brutális kizsákmányolásával más mértékkel mér önmagának, az államkincstár azt mondja; te, ügyvéd, pereld be az ellenfelet, a perben állapítsd meg a költségedet, ha ezután ki nem elégítenek, appellálj a bírósághoz, én, kincstár, azonban ráteszem a kezemet, én nem várok semeddig sem, én nem várok, amíg a fél behajtja a követelését, nekem fizessen! Mintha a szegény jogkereső fél, akár felperesi, akár alperesi minőségben csak azért volna perre szorítva, hogy a kincstárnak keressen mennél többet. A perindítás, a bíróság működése e szakasz szellemétől megítélve, ugy látszik, semmi egyébre nem való, mint arra, hogy mindenkit ebben az országban, ügyvédet és feleket egyaránt, a kincstár szorgalmas kereső méheivé tegye. Hiszen a fiskalitás valósággal brutális orgiákat ül e szakasz egész szellemében és minden rendelkezésében. (Ugy van ! a baloldalon.) (Az elnöki széket Sitnontsiís Elemér foglalja el.) Hogy mennyire előnybe juttatja magát a kincstár e szakasz révén, kitűnik abból, amit eddig t. képviselőtársam érintett, de amire nem lehet eléggé. rámutatni, hogyha lehet, megkíséreljük meggyőzni a közönséget, amely figyelemmel kiséri ezt a vitát, hogy itt micsoda igazságtalanságok és a kincstárnak micsoda jogtalan privilegizálásai történnek és ez az, hogy ez a szakasz még annyira sem megy el, hogy legalább a kielégítésben bizonyos sorrendet konczedálna, még annyira sem megy el, hogy bizonyos arányos kielégítés jótéteményével elégednék meg, nem, neki minden kell, mindjárt kell. Az állam gondjaira bizott jogérdeknek, jogvitának eldöntése, az eldöntés folytán a győzelmes álláspont érvényesítése és az anyagi érdek kielégítése teljesen közömbös. Cape, rape : ez a jelszó az egész vonalon. Már államerkölcsi okokból sem lehet ehhez hozzájárulni és épen azért Preszly Elemér t. barátom módosítását vagyok bátor elfogadásra ajánlani. Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Szalay László! Szalay László: T. képviselőház! Az 55. §. rendelkezései azt bizonyítják, hogy ennek a javaslatnak czélja a kincstár érdekeit minden más érdek, a jog és igazság fölé helyezni. (Ugy van ! Ugy van ! baljelől.) Ennek a szakasznak, amely a kiszabás alapján készpénzben fizetendő határozati illetékek viselését kívánja szabályozni, első bekezdése kimondja azt, hogy (olvassa) : »A kiszabás alapján készpénzben járó határozati illetéket a felek olyan arányban kötelesek fizetni, amilyen arányban a határozat rendelkezése értelmében a költségeket viselik«. A szakasznak e rendelkezése ellen kifogást tenni alig lehet. Ennek a bekezdésnek második mondata azonban már megnyugvással el nem fogadható. Ez ugyanis azt mondja (olvassa): »Ha a határozat a költségekről nem tesz említést, vagy ha a költségek kölcsönösen meg vannak szüntetve, a határozati illetéket a felek fele-felerészben kötelesek fizetni.« Azt hiszem, sokkal helyesebb lenne kimondani magában ebben a szakaszban, hogy az illeték viselésének kötelezettsége a bírói határozatban minden körülmények között kimondandó és megállapítandó a bíróság által. Hiszen a bíróság, amely a költségek megállapítása szempontjából és általában a pernek egész érdemére nézve teljesen ismeri a tényállást és abban Ítélkezik, mindenesetre leghelyesebben és legigazságosabban tudja megállapítani azt, hogy a szintén a költségek egy részét képviselő Ítéleti illeték melyik fél által milyen arányban és milyen mértékben viselendő. A magam részéről tehát azt hiszem, hogy ha a t. pénzügyminister ur és igazságügyminister ur súlyt helyez arra, hogy a kincstár érdekeinek ily módon való megóvása mellett a kérdés egész világosan és egész precziz tiszt íztassék, akkor nem igen lehet kifogása az ellen, hogy a szakasznak ez a része ilyen irányban módosittassék. (Helyeslés baljelől.) T. képviselőház ! Az első bekezdésre nézve valami nagyobb és a felek érdekeit mélyen érintő kifogást felhozni nem lehet. Azonban egészen más a helyzet az 55. §-nak második bekezdésére nézve, amely kimondja, hogy (olvassa): >>Olyan esetben, amidőn az egész határozati illetéknek vagy az illeték egy részének fizetésére kötelezett féltől az őt terhelő határozati illetéket beszedni nem lehetett,' ennek az illetéknek a fizetésérc másodsorban az a fél köteles, akinek a határozat valamely értéket itélt meg, habár ezt a felet a költség viselésére a biróság nem is kötelezte.<< Itt tehát a javaslat egy különös, nagy jelentőségű, a felekre nézve nagyon terhes és nagyon igazságtalan előjogot kivan a kincstárnak illetékkövetélésére nézve biztositani akkor, amidőn a fizetésképtelen, vagy fizetni nem tudó félnek a kötelezettségét a másik félre minden alap, minden jogczim nélkül áthárítani kívánja. A magam részéről ennek az átháritási jognak, vagyis a másodsorban való felelősség megállapításának semmi törvényes, semmi jogos, semmi igazságos alapját megtalálni nem tudom és annak törvénybe iktatása ellen a magam részéről a leghatározottabban tiltakozom. (Helyeslés balfelöl.) De, t. képviselőház, ha felteszszük azt, hogy a szakasznak ez az intézkedése a jog, a törvényesség és az igazság szempontjából meg is állhat és ha a t. ház bölcsessége elfogadhatónak és törvénybe iktathatónak találja ennek az átháritási jognak és másodsorbani felelősségnek megállapítását, még akkor is feltétlenül szűk-