Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 191k Julius 8-án, szerdán. 81 teszik ki a birói személyzetet, annak részére a megfelelő fizetést is biztosítsák? Hiszen nálunk, fájdalom, a közélet annyira lehanyatlott minden tekintetben, a különböző hivatali állásokat annyira megkötözték, annyira a központi vezetés hatalmába adták, hogy egyedül függetlennek nevezhető testületünk csak a bíróság még. De mit ér az, ha talán bizonyos tekintetben politikai és más egyéb működési szabadságot biztosítanak a bírónak, — bár ez sem áll a legutóbbi intézkedések folytán, amikor áthelyezésről lehet szó — amikor az anyagi függetlenség nincs meg ott, ahol olyan óriási és erkölcsi felelősség terheli a birót? Hogy az igazságszolgáltatást ez a törvény egyenesen üzletnek tekinti, arra nézve elég hivatkoznom az 1914. évi költségvetési javaslatnak, illetve most már törvénynek az intézkedéseire. Ez a törvény ugyanis a rendes bélyegbevételeket 64,024.000 K-ban állapítja meg, a jogilletékeket pedig 111,665.000 K-ban, e két tétel czimén tehát 175,689.000 K rendes jövedelmet irányoztak elő. Azt hiszem, itt az igazságügy megint érinti a pénzügyi érdekeket is, mert hiszen nagyon jól tudja az igazságügyi államtitkár ur, hogy ezeknek az illetékeknek túlnyomó részét épen az igazságügyi szolgáltatások biztosítják. Hiszen a felek nem azért állítanak ki jogügyletekről okiratokat, hogy azzal a fináncznak szívességet tegyenek, hanem hogy esetleges peres kérdéseknél ezek az okiratok számukra kellő biztosítékot szolgáltassanak. Tehát ha nem is közvetlenül, de közvetve feltétlenül az igazságszolgáltatás kifolyása ez a 175 milliónál többre rugó állami bevétel. Ha méltóztatnak az 1868-i budgetet megtekinteni, ahol, elismerem, nem lehet összehasonlítást tenni, mert a bíróságoknak a közigazgatástól való elválasztása csak az 1869: IV. t.-cz.-ben létesül, azért mégis összehasonlitásképen nagyon érdekes megjelölni, hogy az ottani bevételek nem egészen 6—7 millióra voltak kontemplálva és a kiadások is természetesen; később elválasztatván a közigazgatástól a birói funkczió, ez is megfelelő mértékben emelkedett. De hol van az a 9 millió a mostam 175 millióban előirányzott és tényleg bevenni is szokott nagy állami jövedelemmel szemben ? Ezeket mind csak azért hoztam elő, hogy ha még nem késett el az igazságügyi resszort képviselője, tegyen megfelelő intézkedéseket a pénzügyministernél arra nézve, hogy saját embereit is megfelelő mértékben kielégítse. Ami magát a javaslatot illeti, a javaslat az egyes-illeték rendszerének bázisán áll. Ezzel szemben van, amint tudjuk, az átalány-rendszer, amelyet a pénzügyminister ur ezúttal nálunk meghonosítani nem tudott, vagy talán nem akart. Azt mondja ugyanis a pénzügyminister ur javaslata, hogy az egyes illetékrendszer, bár nem olyan kedvező a felekre nézve, mint a másik, de KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. a jelen helyzetben fel nem volt adható a kellő statisztikai adatok hiányában. Viszont egészen őszintén bevallja a minister ur, hogy nem lehet tagadni, hogy az átalányrendszer jobban megfelel az illeték természetének és a felek érdekeinek is, amint épen az indokolásban is felemlíti: tévedések ki vannak kerülve, mulasztásokból származó károsodások nem fordulnak elő stb. A minister ur azonban, ugy látszik, elsiette a dolgot és igyekezett a nyári időt felhasználni arra, hogy statisztikát ne gyűjtessen. Pedig, amint a javaslat is mondja, az átalányrendszer statisztikai adatok hiányában csak feltevésekre volna alapitható. Különben érdekes ennél az egész javaslatnál, hogy mennyire nélkülözi a kellő körültekintés. Nem akarok nagyon szigorú lenni, elismerem, hogy vannak a javaslatnak előnyei is, hisz a minister ur pénzügyministeri, illetőleg pénzügyi tisztviselői közpályája kell hogy garancziát nyújtson arra nézve, hogy teljesen alapnélküli javaslatot nem terjeszt a képviselőház elé. Hanem méltóztassék megengedni, de az 1894: XXVI. t.-cz. megalkotásánál sokkal nagyobb körültekintéssel jártak el. Például annak a törvényjavaslatnak előterjesztésénél már külföldi példákra hivatkoztak. Az 1894-es javaslat indokolása hivatkozik a német birodalmi rendszerre, hivatkozik a franczia rendszerre; ott legalább lehet összehasonlítást tenni. Ott van különösen a németországi rendszer, amely daczára annak, hogy 1878-ból származik, az átalányrendszerre van alapítva. Ez az átalányrendszer sokkal liberálisabb, mint az egyes bélyeg rendszere, miként ezt a t. előadó ur is már hangsúlyozta, mert hiszen ez jobban fedi azt az ellenértéket, amit az egyes felek kapnak az igazságszolgáltatástól. De ez a német rendszer sokkal liberálisabb más tekintetben is. Pl. látjuk, hogy ennek a javaslatnak második szakaszában bizonyos büntetések vannak rendszeresítve, nevezetesen kétszeres beadványi és jegyzőkönyvi illeték van arra az esetre is felvéve, ha a tárgyalás elnapoltalak. Ilyen büntető rendelkezések a német törvényben szintén nem foglaltatnak, tehát szintén liberálisabb, mint ez a mostani. Azután nem látunk olyan abnormitást sem, mint nálunk, amikor a javaslat az alap- és a viszontkereset pertárgyának összegét együtt veszi illeték alá, míg a német javaslattal mind a kettő külön-külön számíttatik, tehát ebben is liberálisabb. Az 1894 : XXVI. t.-czikk tárgyalásánál ott volt a franczia százalékrendszer is, amely százalékban állapítja meg, hogy bizonyos összeg után mennyi illeték rovandó le. Elismerem, hogy a franczia reformjavalat, amely abban az időben, a 94-es törvényjavaslat létesítésénél volt aktuális, sokkal magasabb fokozatú illetékeket állapított meg, mint a mienk. Ezt konczedálom és elismerem. Azonban a mi parlamenti életünkben egy nagy csapás 11