Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

72 552. országos ülés 191b Julius 8-án, szerdán. adni nem akarok, amikor minden régi jogszabály szerint jogom volt a pert egyszerűen abbahagyni, a pert letenni, még az esetben is megveszi tőlem a kincstár a határozati bélyeget, mintha munkát fejtett volna ki az a biró, aki tudomásul veszi, hogy én tovább perlekedni nem akarok, (ügy van! bál felöl.) A 16. §. a végrehajtás megszüntetése, korlátozása, felfüggesztése iránti és az igénypereket és más hasonló pereket viszont mindazok közé a tételek közé sorol, amelyek ezután fokozatos határozati illeték alá fognak esni, amelyek után tehát a régi 5 K helyett egészen 60 K-ig terjedő összeget készpénzben, illetve bélyegilletékben kell leróni, azonfölül pedig készpénzben rendes fokozatos illetékeket is. Még a házassági válóperekben is behozza a közbenszóló Ítéletek illetékét és behozza a gondnokság- és kiskoruságmeghosszabbitási ügyekben is. Az ügyvédség szempontjából ennek igen lényeges jelentősége van; az t. i., hogy mig ezeknél a pereknél részben nem kellett semmit sem leróni, részben pedig kiszabás utján 24 K állandó Ítéleti illetéket róttak ki a felekre és szedtek be tőlük, addig most egészen 30, illetve 60 K-ig szedik be az ügyvédtől a bélyeget. Ha pedig a felebbezések illetékét nézzük, méltóztassanak megengedni, hogy itt is a maximumokkal számoljak. Szembeállítom a régi maximumot az ujjal, megnézem, hogy a fél szempontjából mit jelent ez és megvizsgálom, hogy az ügyvéd szempontjából is mennyit ér ez. A régi maximum a felebbezéseknél 40 K volt; 40 K-ás bélyegilletéket kellett lerónom a felebbezésnél, bármilyen magas értékre vonatkozott is. Az uj maximum ezzel szemben 160 korona, tehát sokszorosa annak a bélyegnek, amelyet idáig kellett leróni. Ha pedig nézzük a második felebbezésnek, a jövendőben a felülvizsgálati eljárásnak a bélyegét, akkor azt tapasztaljuk, t. képviselőház, hogy a mai 48 korona helyett 192 korona bélyegilletékkel állunk szemben. Már most, t. képviselőház, ez áll a feleknek a szempontjából. De nézzük és hasonlítsuk össze, hogy mily kihatása van ennek az ügyvédi kar zsebére. Annak az ügyvédi karnak a zsebére, amelyről már az előbb szólottam hogy milyen szép, méltányos, igazságos eljárásban részesiti őt a pénzügyi kincstár, hogy mikor a maga bélyegilletékét a félnek nem engedi el, az ügyvédet odaállítja, hogy te azonban dolgozz ingyen. Nem elég, hogy az ügyvéden megveszi az adót, nem elég az, hogy az ügyvéd már feladatánál, hivatásánál fogva hivatott képviselője és védelmezője a szegény feleknek, hogy a közélet terén az ügyvédre hárul a hivatás, hogy mint úgyszólván egyetlen független ember felemelje a szavát ott, ahol ma már a fehér rabszolgává alacsonyított társadalom nem meri a szavát felemelni, (Helyeslések Valfelöl.) ott, t. képviselőház, ezt az ügyvédi kart meg kellett nyomorítani ezzel a törvényjavaslattal, (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) Amikor én 40 korona helyett 160 koronát vagyok köteles leróni; amikor 48 korona helyett 192 koronát vagyok köteles leróni; amikor én oly ügyekben, amelyekben idáig semmit sem tartoztam leróni, megyek egészen 56 koronáig és ahol eddig 1 koronát tartoztam leróni, ott tartozom leróni 52 koronáig a bélyegilletékeket: akkor belenyúltam annak az ügyvédnek a zsebébe és oly terhet hárítottam rá, amely egy fiatal, kezdő ügyvédnek különösen lehetetlenné teszi, hogy feladatát teljesíthesse ós feladatának megfelelhessen. Egy hang a baloldalon: Az exisztencziájára törnek! Csermák Ernő: Mit fog ez eredményezni? Bankok fognak alakulni, amelyek törlesztési szövetkezetek módjára veszik kezükbe és kiuzsorázzák azt a fiatal ügyvédet, aki nem tud megállani a bíráskodás, a jogszolgáltatás terén, nem képes eleget tenni azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket törvény, amely behozza a nyomozó eljárást, behozza a Bach-korszaknak mindenféle rendszerét, rájuk ró és kötelezi őket olyan fizetésekre, amelyek az eddigi állapottal szemben horribilisek. (Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék, t. pénzügyminister ur — én nem voltam ott azon a bizalmas értekezleten, amelyet az ügyvédi karral összehívtak — méltóztassék talán annak mindegyik tag]át megkérdezni, hogy mit szól ehhez a javaslathoz, hogy nem borsódzik-e a háta mindegyik ügyvédnek attól, amit ez a javaslat tőle kivan. Es voltak, igenis voltak, daczára annak, hogy arról a pártról válogattak össze igen sokat, akik a minister úrral egy párthoz tartoznak, voltak, akik kifejezték súlyos aggályaikat ezzel a javaslattal szemben, amely javaslat nem igazságos és nem méltányos. T. képviselőház! Nem lehet e felett a kérdés felett egyszerűen azzal elsiklani, hogy ez az ügyvédeknek a dolga. Az ügyvédet, ennek a társadalomnak az egyetlen független elemét nem szabad tönkre tenni, nyomorba taszítani. Hiszen azok a törvénykezési szabályok és eljárások, amelyek az ügyvédség szempontjából megalkottattak, oly súlyos terhet róttak az ügyvédi karra, hogy máris az anyagi exisztencziának a legsúlyosabb feladataival küzd. Azon a czimen, hogy az ügyvédi kart meg fogját óvni a tulszaporodástól, ezrekre menő uj ügyvédet teremtettek, akik különben fokozatosan kerültek volna bele az ügyvédi karba; ezeket rákényszeritették, hogy aránylag igen rövid idő alatt megszerezzék az ügyvédi diplomát; igy adtak számos tagot az ügyvédi karnak, hogy osztozzanak azon a kenyéren, amelyet ez a javaslat súlyosabbá és keserűbbé tett. Én sokféle végrehajtót láttam; láttam a bírósági eljárásban és a pénzügyek terén. Ezeknek működésében mindig azt tapasztaltam, hogy munkájuk gyümölcsét azért az eljárásért, amely-