Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

04 551. országos ülés Í91í Julius 8-án, szerdán, Következik a napirend 5. pontja : a törvény­kezési illetékről szóló pénzügyministeri törvény­javaslat (írom. 1078, 1081) tárgyalása, ezzel kap­csolatban a Budapesti kereskedelmi és iparkamará­nak és az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesü­lésnek kérvényei, illetve a törvényjavaslat álta­lános vitájának folytatása. Szólásra ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő : T. képviselőház ! (Halljuk t Halljuk !) Ehhez a j avaslathoz kétszeres kötelessé­gem hozzászólni. Először azért, mert ennek a kép­viselőháznak tagja vagyok és igy kötelességem ezt a törvényjavaslatot legnagyobb szaktudásommal és hozzáértésemmel — amennyiben van — birálat tárgyává tenni; másodszor pedig kötelességem, hogy mint az ország egyik nagy testületének, az ügyvédi karnak tagja, szintén felemeljem szava­mat, hogy rámutassak ennek a törvényjavaslatnak azokra a rendelkezéseire, amelyek rendkivül sérel­mesek annyira, hogy Magyarországot odaállitják a rendőrállamok sorába, (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyobb mértékben teszik ezt, mint tette annak idején a Bach-korszak rendszere... (Ugy van ! balfelől.) Sümegi Vilmos : Az is jobb volt, mint a mos­tani ! Csermák Ernő : . . . ugy hogy Magyarországon az igazságszolgáltatásnak egy szomorú korszakára fogunk virradni. Szomorú korszak lesz az, t. kép­viselőház, amikor azt a mondást kell alkalmazni, hogy: vakard meg az igazságszolgáltatást s nem két biró fog kiugrani, hanem ki fog ugrani leg­alább két finánc. (Ugy van ! balfelől.) Kun Béla: Spiczlirendszer ! Csermák Ernő: Nagyon sajnálom, hogy a kérdéses javaslatnak valódi előadója, Hantos Elemér ur nem ül az előadói székben . . . Egy hang (baloldalon): Fáradt már. (Zaj. Elnök csenget.) Csermák Ernő: . . . mert épen azokkal a téte­lekkel kell foglalkoznom, amelyeket Hantos Ele­mér ur vetett be a vitába, amelyekkel bevezette ennek a törvényjavaslatnak általános vitáját. Meg kell állapitanom, hogy ezekben a téte­lekben nagyon sok a fraus. És ha azt mondom erre, hogy pia fraus, ennek a megállapítására csak az indithat, hogy azt látom, hogy már a törvény­javaslat bizottsági tárgyalásánál felcserélték a szerepeket. Nem a valódi szakértelemnek megfe­lelően állapították meg, hogy ki melyik bizottság­nak legyen előadója, hanem megfordítva. Én leg­alább azt hiszem, hogy Hantos Elemér ur jobban illett volna pénzügyi bizottsági előadónak, — és megtették őt az igazsági bizottság előadójának, (Derültség balfelől.) Kenedi Géza pedig, ugy tu­dom, hogy szakember az igazságügyi téren s őt megtették a pénzügyi bizottság előadójának. Azt hiszem, igy talán könnyebb mindegyiknek a másik szakot megvitatni és talán pia frausz-szal lehet oda állítani olyan tételeket, amelyeket a valódi szakember nem tarthat magáénak és nem fogad­hat el a saját gyermekének. (Ugy van! balfelől.) Foglalkoznom kell Hantos Elemér t. előadó urnak beszédével első sorban a méltányosság szem­pontjából. Méltóztassék megengedni, hogy csak egy tételt szakítsak ki, mielőtt voltaképen tárgya­lásomnak rendszerére térnék át. Foglalkozom egy té­tellel, amelyet Hantos Elemér képviselő ur — azt hiszem, mint az igazságügyi bizottságnak előadója, nem mint a pénzügyié, — felállított. Ez a megha­talmazások kérdése. Rendkivül méltányosságot kon­statál, hogy 1 korona 50 fillér meghatalmazási bé­lyeg szabatik ki és ez bizonyos esetekben az ügy­védektől nem szedetik. Azt mondja (Olvassa) : »A meghatalmazások bélyegilletékét a javaslat fel­emeli 1 korona 50 fillérre és kiterjeszti a büntető ügyekben adott meghatalmazásokra is.« Es most, t. képviselőház, itt következik az a rendkívüli mél­tányosság, amelyet az ügyvédi karral szemben gya­korol ez a törvényjavaslat, amidőn azt mondja (Olvassa): »Ennek a rendelkezésnek látszólagos súlyát azonban lényegesen enyhíti az a körülmény, hogy a bűnvádi eljárás értelmében hivatalból üldö­zendő büntetendő cselekmények túlnyomó többsé­génél hivatalból rendélendő védő, ugy hogy ezek­nél a büntetendő cselekményeknél és bűntettesek­nél ily meghatalmazási bélyeg lerovására szükség nem lesz,« Hát, t. képviselőház, a bélyeg és illetékek tételénél a legnagyobb méltányosság, amelyet tapasztalunk, az, hogy az az ügyvéd, akit hiva­talból rendelnek ki védőnek, aki ingyen végzi a hivatalból való kirendeltség tisztségét, nem kö­teles bélyegilletéket fizetni, azután a meghatal­mazás után, amelylyel őt kirendelték. (Derültség balfelől.) Mondhatom, hogy ennél nagyobb mél­tányosságot csak a spanyol etiketben tapasztal­tam. (Derültség balfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy a spanyol etikettel is kénytelen voltam fog­lalkozni, de a legutóbbi napok eseményei szinte kötelességünkké tették nekünk polgároknak, — értem herczegektől lefelé (Derültség a baloldalon.) — hogy a spanyol etikettel is foglalkozzunk. A spanyol etiketben találtam ily rendkívüli mél­tányosságot, amikor azt mondja a régebbi sza­bályok szerint, — nem tudom, nem állok jót érte, hogy ez most is érvényben van-e — hogy ö felségének a királynőnek este 10 órakor köte­lessége lakosztályába visszavonulni és lefeküdni. Ámde Ö felségének legmagasabb elhatározására volt hagyva, hogy mikor méltóztatik elaludni. (Derültség.) Ez, t, képviselőház, olyan fajta méltányosság, amilyen méltányosságot Hantos Elemér képviselő­társunk itt ebben a szakaszban részünkre beállí­tott. Midőn a méltányosságnak ebből a rendkivül nagy fokából kiindulok, azt látom, hogy Springer Ferencz képviselőtársain (Éljenzés a baloldalon.) rendkivül nagy szaktudással (Ugy van! a balolda­lon.) s rendkivül szorgalommal, a becsületes meg­győződésnek és kitartásnak egész erejével (Ugy

Next

/
Thumbnails
Contents