Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

550. országos ülés lMk Julius 1-én, kedden. 47 méltányos rekompenzáczió volna, de jogossá az intézkedést ez sem tenné, mert tőlem olyan illetéket szedtek be, amelyhez joguk nem volt és amelylyel én nem tartoztam. (TJgy van! Ugy • van! a baloldalon.) A következő szakasz a birói egyezségek illetékéről szól és megállapítja azt, hogy a bélyegben lerovandó egyezségi illeték ugyancsak arra az okiratra ragasztandó, amely az egységet tartalmazza, a jegyzőkönyvre, és megállapítja, hogy 60 K-ig az egyezségi illeték is bélyegjegyekben rovandó le, azontúl az egyezség illetéke is kiszabás tárgyát képezi. Ez megfelel az eddigi gyakorlatnak és nézetem szerint helyes. A 47. § megállapítja, hogy minden körülmények között kell közölni a birói egyezséget illeték-kiszabás czéljából abban az esetben, ha ingatlan vagyon tulajdonjogának haszonélvezete vagy használatának átruházására vonatkozó megállapodást tartalmaz, avagy általában olyan jogügyletet tartalmaz, amely után százalékos illeték jár. Ezekben az esetekben tényleg az az eddigi illetékszabályok szerint is százalékos illeték jár. Helyesnek látom, ha ez az intézkedés belefoglaltatik és ez által akadály állíttatik annak, hogy bizonyos jogügyletek a törvény szerint járó illetékkötelezettség alól kivonassanak. A harmadik czim az illeték lerovásának módja és időpontjáról beszél, egyéb iratoknál. Ebben a tekintetben körülbelül a 25. §-nál már megemlítettem egy fontos dolgot. T. i. azt mondja a 25. §, hogy amennyiben a fél nem kellő számú példányban adja be a beadványt, azt a bíróság pótolja. Már most viszont intézkedik ez a szakasz abban a tekintetben, hogy a bíróság a felet, aki nem kellő számú példányban adta be beadványát, felhívja, hogy a hiányzó beadványok után járó bélyeget pótolja. Amennyiben jiótolja, abban az esetben a kérdés el van intézve; amennyiben pedig nem pótolja, lelet vétetik fel és abban az esetben az illetékes adóhivatallal, illetőleg pénzügyi hatósággal, Budapesten az illetékkiszabási hivatallal közöltetik, hogy a bíróság a fél helyett hány okiratot, milyen terjedelemben állított ki és azon okiratok milyen bélyeggel voltak ellátandók. A 49. §. a szóbeli meghatalmazásokról beszél. A régi rendelkezés is ugyanaz volt, mint amely rendelkezés ebben a szakaszban foglaltatik, az t. i., hogy szóbeli meghatalmazás esetén a bélyeg lerovandó, még pedig lerovandó arra a jegyzőkönyvre, amely jegyzőkönyv a szóbeli meghatalmazás előterjesztését magában foglalja. Az általános meghatalmazás bélyege a beadvány benyújtásakor rovandó le és — amint a szakasz utolsó pontja megállapítja — a bejelentést tartalmazó beadványra vagy jegyzőkönyvre kell a bélyeget leróni. Ugyanezen pont megállapítja, hogy a bélyegért a bejelentő a felelős. Az illeték fizetésére kötelezettekről szóló fejezetben szó van először arról, hogy a jegyzőkönyv és beadvány tekintetében kik kötelesek illetéket fizetni, azonkívül a határozati illetékre nézve is — és itt különbség van téve a bélyegben lerovandó határozati illeték és a kiszabás tárgyát képező határozati illeték között. A polgári bíróságok előtti beadványokért, jegyzőkönyvekért, mellékletekért és felzetekért az a fél felelős, akinek érdekében a beadványt benyújtották. Ez az intézkedés eddig is megvolt, ez nóvumot nem tartalmaz, megfelel az illetékszabályok 89. %. cl) pontjának. A polgári perrendtartással szabályozott eljárásban azonban a tárgyalásról és a bizonyítás-felvételről készült jegyzőkönyvek illetékét a felperes, vagy az köteles leróni, akinek kérelme folytán az eljárás megindult, mondjuk előleges birói szemle, előleges tanúkihallgatás stb. alakjában. A csődeljárásban a felszámolási jegyzőkönyv bélyegéről az előbb szó volt. Itt most még szó van a felosztási tervezetek jegyzőkönyvéről. E tekintetben megállapítja a javaslat, hogy mindenik hitelező a maga követelésének összege arányában köteles az illető okiratra a bélyeget leróni. Ebben a tekintetben is alig van valami nóvum. Ami már most a határozati illetéket illeti, még pedig a bélyegben lerovandó illetéket, itt megállapítja a javaslat első sorban azt, hogy ez rendszerint a felperes által rovandó le és egyúttal mindjárt a következő pontban megállapítja azt is, hogy mely esetek azok, amikor nem a felperes viseli azt az illetéket, hanem az alperes. És itt van a második pont elsősorában az a beszúrás, amelyet a pénzügyi bizottság eszközölt, hogy t. i. a pergátló kifogást elvető végzés után az illetéket ugyancsak az alperes tartozik viselni épugy, mint azokat a többi illetékeket, amelyekről itt szó van, nevezetesen a viszontkereseti követelés után való illetéket, a beszámítási kifogás folytán a határozat utáni illetéket. Az igazolásnál az igazolással élő fél ujitott perben a perújítással élő fél felelős a határozati illetékért. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtások után, valamint a fizetési meghagyásos eljárásban fizetendő határozati illetéket a felperes, illetőleg a kérvényező tartozik leróni. Ez megfelel annak az általános elvnek, amelyet már fentebb emiitettem. A bérlet felmondására vonatkozó illeték ugyanúgy rendeztetik, mint eddig, t. i. felmondó köteles a felmondás első példányára a 2 korona 50 fillérben megállapított illetéket leróni, amely a 12. §-ban van előírva. Az egyezségi kísérletre való idézés esetében az egyezségi illetéket az