Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

30 55o. országos ütés 191í Julius 7-én, kedden. szóló tétel és nem egy állandó tétel, amely a budgetet terheli. A dolog tehát ugy áll, hogy össze-vissza ez a 950.000 korona az a többletköltség, amely számszerűleg kimutatható. Ha már most ezzel szemben nézzük a pénzügyminister ur költségvetését és megállapítjuk azt, hogy ő a folyó évi budgetbe bélyegszaporulat czimén milyen összeget állit be és vesz fel, akkor azt hiszem, leghelyesebben cselekszem akkor, ha magát az ő. indokolását olvasom fel. Ebből méltóztatnak teljes és hű képet kapni arról, hogy mit jelent az a törvényjavaslat, mely előttünk fekszik. Azt mondja az indokolás, hogy bélyeg czimén az 1913. évre előirányozva volt 44.900.000 korona, az 1914-ik évre előirányoz a jjénzügyminister ur bevételként 49.900.000 K-t, tehát a múlttal szemben a többletet nettó öt millió koronával állapítja meg. Már most hogy indokolja a pénzügyminister ur ebbeli ténykedését ? Azt mondja: »a polgári perrendtartásról szóló« — tehát méltóztatik látni világosan, ezzel van kajicsolatba hozva, — »1911 : I. törvényezikknek, 1914. év szeptember 1-én leendő életbeléptetésével kapcsolatban gondoskodni kell a bíróságok előtti eljárásokkal lerovandó bélyeg- és illetékekre vonatkozó szabályzat reformjáról. Az erre nézve elkészítés alatt álló és a kormány által rövid időn belül az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat rendelkezéseiből kifolyólag és a szóban lévő bevételi forrás hozamának természetes emelkedésére számítva, az 1914/15. évre kerek 5 millió korona bevételi többletet várok, amelyet a jelen rovatban előirányoztam« és itt következik most az, aminek szerintem a legnagyobb értéke és súlya van, a javaslat pénzügyi eredményének megbirálhatása szempontjából: » Megjegyzem azonban, hogy a megalkotandó uj törvény folytán kilátásba vett bevételi többletnek egy ez idő szerint még meg nem állapitható része a zárszámadásban a jogilleték czimének rendes bevételeiben fog számszerű kifejezésre jutni«. Ez tehát azt jelenti, hogy e rovatnál egyszerűen 5 millió korona bevételi plus van előirányozva bélyegtöbblet czimén, az a többlet azonban, amely a készpénzben fizetendő illetékek után fog az állampénztárba befolyni, itt nem rekrutálódik, az természetesen a jogilletók fejezetnél fog rekrutálódni. Itt azonban viszont megállapíthatjuk azt, hogy a jogilletékeknél előirányozva volt az 1913. évre 111,665 000 korona és ezt az összeget változatlanul fentartja a folyó 1914/15. évre is. E téren tehát semmiféle többlet-bevételt a minister ur kilátásba nem helyez, hanem egyszerűen utal arra, hogy e bevételi többlet majd annak idején a zárszámadásban fog jelentkezni. Pedig ennek egy igen nagy és lényeges kihatása lesz e rovat bevételénél, nemcsak abban, hogy a készpénzben fizetendő százalékos illeték mérve emelkedni fog. Mert méltóztatik tudni, hogy eddig az 5000 koronán felüli határozatok után l'l°/o volt a megállapított skála, illetőleg összeg, amelyet fizetni kellett; most értékfokozat szerint ez a százalék emelkedik és pedig 5000—10.000 koronánál r2°Vra, 10.000— 50.000 koronáig l'3°/

0-ra, 50.000—100.000 koronánál 1'4%-ra, 100.000—200.000 koronánál r5°/o-ra és 200.000 koronán felül 16%-ra. Miután tehát a készpénzben fizetendő illetékek ugy folynak be, nemde, e czimén a százalékemelkedés czimén óriási plusz-jövedelem fog származni. Már most, ha hozzáveszszük még ezenfelül azt is, hogy eddig az ítéleti illeték egyedül és kizárólag a marasztalási összeg után rovatott ki, ezentúl pedig minden esetben a per tárgya után fog kirovatni, e czimén is nagy és igen messzemenő jövedelem lesz. Mezőssy Béla: Egészen jogtalan megadóztatás ! Sümegi Vilmos: Hogy a spiritusz-báróknak több jusson! Springer Ferencz: Ily körülmények közt én a magam részéről pénzügyi szempontból ezt az összeget azokkal a költségekkel szemben, melyek a polgári perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatosak, tűlmagasnak látom és indokolatlannak is. még pedig azért, mert hiszen azt mondjuk, hogy az igazságszolgáltatásnak jónak, gyorsnak és olcsónak kell lenni. (Helyeslés balfelöl.) Ezek ugyanis azok a szempontok, melyeket mi az igazságszolgáltatáshoz füzünk, melyek azonban nem valósulnak meg abban a mértékben, mint ahogy szeretnők. Ami az igazságszolgáltatás jóságát illeti, erről nem akarok disszertálni, hiszen erről a kérdésről sokat lehetne beszélni. Nem mondom, hogy rossz az igazságszolgáltatásunk, de hogy nem is jó, abban egyetértünk mindnyájan és messze vagyunk még attól az ideális állapottól, mikor az igazságszolgáltatásra rámondhatjuk, hogy jó. Mindenesetre megvannak ennek az okai. Hiszen itt van magának a joganyagnak szervezetlen, feldolgozatlan volta, ami nagymértékben hozzájárult ehhez. Vannak egyéb okok is, de kétségtelen, hogy az igazságszolgáltatás nem kifogástalan, nem kritika nélkül való. Ha tehát maga az igazságszolgáltatás is kifogás alá esik minden további befolyás nélkül, nemde óvakodnunk kell akkor minden olyan ténykedéstől, mely alkalmas arra, hogy ezen a "helyzeten még rontson és ezen nem kielégítő helyzetet még rosszabbá tegye ? Hogy gyors-e az igazságszolgáltatás ? Hiszen méltóztatnak tudni, mennyire gyors a mi igazságszolgáltatásunk. Maga a javaslat megállapítja, hogy perek 2—3 esztendeig nem kerülnek ítéleti elintézés alá. Ahol egyik határnaptól a másikig hónapok múlnak el, hol a felek nem tudják bevárni igazuknak megvalósulását, hol kárbavész minden igyekvés a gyorsaság megvalósítására, ott nem szabad ugy eljárnunk,