Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

44 555. országos ülés 1914- Julius lóén, szerdán. határozott és energikus fellépés sem fog többé sikerülni. Akármennyire nem tetszik is nekünk, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy kénytelenek leszünk fegyveres beavatkozással segiteni érdekeink védelmét, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Kénytelenek les2ünk, mert a világtörténelmi eseményeknek kérlelhetetlen rendje van, amelyet megváltoztatni nem tudunk. Ideig-óráig elodázzuk, de annál rosszabb, mert előbb-utóbb mégis kényszereszközökkel kell eljárnunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom, csak nagyon röviden kivántam e tárgyra rátérni és minthogy azt látom, hogy honpolgáraink sokasága Szerbiában teljesen ki van szolgáltatva a brutális és a legerősebb nemzeti öntudattól áthatott, gyilkoló szenvedélyeknek, és minthogy nem látom, hogy ezek védelmére a kellő intézk dések megtörtént volna, minthogy továbbá minden nagy államnak legelső kötelessége polgárait idegenben is ilyen bekövetkezhető bűntettektől megvédelmezni, nézetem szerint legalább is szükséges ott annyi fegyveres erőt mozgósítanunk, amennyi az ily eshetőleges kisérletnél azoknak az alattvalóknak azonnal és rögtön hathatós védelmet szolgáltathat. Ennek folytán mondom, mintegy kiegészitésképen kivántam csupán az előterjesztetteket előadni és a következő interpellácziót a miniszterelnök ur elé terjesztem (Olvassa) : >>Hajlandó-e a kormány a nagyszerb propagandának a magyar állam területi megcsonkítását is czélzó túlkapásaival szemben végre-valahára erélyesebb rendszabályokhoz folyamodni és ha az ez iránti fellépésnek nem lenne meg azonnal a kellő eredménye, ugy haladéktalanul fegyveres kényszert alkalmazni? Tett-e intézkedést a kormány, hogy a Szerbiában tartózkodó magyar honosok életének védelmére szükséges fegyveres erő készenlétben álljon és szükség esetén azonnali hathatós védelmet szolgáltasson ?« (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Övári Ferencz ! Övári Ferencz: T. ház*! (Haljuk/ baljelől.) Azok az áldatlan politikai viszonyok, amelyek hazánknak fiait, ennek a háznak pártjait hosszú idők óta, a magyarságnak nem nagy dicsőségére, valósággal ellenségekké tették és amely állapotnak megszüntetésére a t. ministerelnök ur eddigelé az ő diszes állásának nagy hatalmát fel nem használta, képezik az okát annak, hogy én, aki ennek a háznak negyed század óta immár egyik legrégibb szerény tagja vagyok, elkerülöm ezt a házat, ahol az ország javára működni tér alig kínálkozik. (Mozgás és zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Óvári Ferencz : Hogy ma mégis megjelentem a t. ház szine előtt, annak magyarázata az, hogy egy szivemhez igen közel álló. de az országos gyermekvédelmet is felette közelről érintő fontos ügyben kívánok a t. belügyminister úrtól felvilágosítást kérni. A Magyar Országos Gyermekszanatórium kérdése hozott ide. (Zaj. Halljuk \) Elnök: Méltóztassék csendben maradm, hiszen egy szót nem lehet érteni! Óvári Ferencz: Magyarország azon a helyen, ahol van, államfentaitó és fajfentartó hivatásának és rendeltetésének csak ugy lesz képes megfelelni, ha a jövő generáczió egészségessé és erőteljesebbé tételére irányuló misszióját teljesíteni képes lesz. A gyermekvédelem e szempontból ma Magyarország jövő missziójának egyenesen legfőbb tényezőjévé vált és aki a hivatottak közül e nagy ügy szolgálatára vállalkozik, az bizonynyal az országnak igen hasznos szolgálatot tesz. Magyarország erejének, hatalmának, szabadságának és boldogulásának, vagyonának legfőbb feltétele, hogy miképen képes a jövő nemzedéket egészségessé, erőssé és boldoggá tenni. Megalkottatott Széll Kálmán örök dicsőségérc a gyermekvédelmi törvény. De az állam e téren, mint más téren is, nem képes egymagában mindent megtenni s a gyermekvédelemnek egyik legfontosabb ágazatát, a beteg, szegénysorsu gyermekekről való gondoskodásnak felette fontos ügyét a társadalom vette a maga erős vállaira és ennek érdekében alak ttatott meg, a mi nagy szerencsétlenségünkre oly kegyetlen sorssal kimúlt Hobenberg Zsófia herczegnő ő fensége legfőbb védnöksége alatt a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület. A Dunántúli Közművelődési Egyesület kebelében én voltam oly szerencsés néhányad magammal a lépéseket megtehetni és megindítottam azt a mozgalmat, mely a hatalmassá vált Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület megalakítására vezetett. Mindig szerényen, a háttérben végeztem azt a munkát, mely nélkül humanitárius ügyben eredményt elérni nem lehet. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Hoztam örömmel áldozatot, hogy ez a szervezet megerősödjék, de nagygyá és hatalmassá a gyermekszanatórium mozgalom — a mi viszonyaink között mondhatnám határozottan nagygyá — épen a vezető személyek leghelyesebb megválasztása által nőtt és főleg az által, hogy áldott emlékű Zsófia herczegnő ő Fensége Magyarországon legelső izben ennél a mozgalomnál vállalt szerepet. Épen azért a gyerniekszanatóriuni páratlan felvirágzása legelsősorban a boldogult herczegnő ő Fenségének köszönhető, ki mikor csak tehette, kiváló tanújelét adta annak, hogy ez a mozgalom mennyire közel áll szivéhez. Utolsó telegrammja, melyet a pozsonyi közgyűléshez intézett, oly bensőséges szeretetet igazolt a gyermekvédelmi mozgalmak iránt, hogy meggyötört nemzetünk minden egyes fiának kebelét az őszinte hála és szeretet, de a jövőre vetett bizalom érzése is dagaszthatta, i hiszen az a szerető melegség, amely ebből a sür-