Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

44 555. országos ülés 1914- Julius lóén, szerdán. határozott és energikus fellépés sem fog többé sike­rülni. Akármennyire nem tetszik is nekünk, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy kénytele­nek leszünk fegyveres beavatkozással segiteni érdekeink védelmét, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Kénytelenek les2ünk, mert a világtörténelmi ese­ményeknek kérlelhetetlen rendje van, amelyet megváltoztatni nem tudunk. Ideig-óráig elodázzuk, de annál rosszabb, mert előbb-utóbb mégis kény­szereszközökkel kell eljárnunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom, csak nagyon röviden kivántam e tárgyra rátérni és minthogy azt látom, hogy hon­polgáraink sokasága Szerbiában teljesen ki van szolgáltatva a brutális és a legerősebb nemzeti öntudattól áthatott, gyilkoló szenvedélyeknek, és minthogy nem látom, hogy ezek védelmére a kellő intézk dések megtörtént volna, minthogy továbbá minden nagy államnak legelső kötelessége polgárait idegenben is ilyen bekövetkezhető bűntettektől megvédelmezni, nézetem szerint legalább is szük­séges ott annyi fegyveres erőt mozgósítanunk, amennyi az ily eshetőleges kisérletnél azoknak az alattvalóknak azonnal és rögtön hathatós vé­delmet szolgáltathat. Ennek folytán mondom, mintegy kiegészités­képen kivántam csupán az előterjesztetteket elő­adni és a következő interpellácziót a miniszter­elnök ur elé terjesztem (Olvassa) : >>Hajlandó-e a kormány a nagyszerb propa­gandának a magyar állam területi megcsonkítását is czélzó túlkapásaival szemben végre-valahára erélyesebb rendszabályokhoz folyamodni és ha az ez iránti fellépésnek nem lenne meg azonnal a kellő eredménye, ugy haladéktalanul fegyveres kényszert alkalmazni? Tett-e intézkedést a kormány, hogy a Szer­biában tartózkodó magyar honosok életének vé­delmére szükséges fegyveres erő készenlétben áll­jon és szükség esetén azonnali hathatós védelmet szolgáltasson ?« (Helyeslés a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a minister­elnök urnak. Ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Övári Ferencz ! Övári Ferencz: T. ház*! (Haljuk/ baljelől.) Azok az áldatlan politikai viszonyok, amelyek hazánknak fiait, ennek a háznak pártjait hosszú idők óta, a magyarságnak nem nagy dicsőségére, valósággal ellenségekké tették és amely állapot­nak megszüntetésére a t. ministerelnök ur eddigelé az ő diszes állásának nagy hatalmát fel nem hasz­nálta, képezik az okát annak, hogy én, aki ennek a háznak negyed század óta immár egyik leg­régibb szerény tagja vagyok, elkerülöm ezt a házat, ahol az ország javára működni tér alig kí­nálkozik. (Mozgás és zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Óvári Ferencz : Hogy ma mégis megjelentem a t. ház szine előtt, annak magyarázata az, hogy egy szivemhez igen közel álló. de az országos gyermekvédelmet is felette közelről érintő fontos ügyben kívánok a t. belügyminister úrtól felvilá­gosítást kérni. A Magyar Országos Gyermekszana­tórium kérdése hozott ide. (Zaj. Halljuk \) Elnök: Méltóztassék csendben maradm, hi­szen egy szót nem lehet érteni! Óvári Ferencz: Magyarország azon a helyen, ahol van, államfentaitó és fajfentartó hivatásának és rendeltetésének csak ugy lesz képes megfelelni, ha a jövő generáczió egészségessé és erőteljesebbé tételére irányuló misszióját teljesíteni képes lesz. A gyermekvédelem e szempontból ma Magyar­ország jövő missziójának egyenesen legfőbb ténye­zőjévé vált és aki a hivatottak közül e nagy ügy szolgálatára vállalkozik, az bizonynyal az ország­nak igen hasznos szolgálatot tesz. Magyarország erejének, hatalmának, szabadságának és boldo­gulásának, vagyonának legfőbb feltétele, hogy miképen képes a jövő nemzedéket egészségessé, erőssé és boldoggá tenni. Megalkottatott Széll Kálmán örök dicsősé­gérc a gyermekvédelmi törvény. De az állam e téren, mint más téren is, nem képes egymagában mindent megtenni s a gyermekvédelemnek egyik legfontosabb ágazatát, a beteg, szegénysorsu gyer­mekekről való gondoskodásnak felette fontos ügyét a társadalom vette a maga erős vállaira és ennek érdekében alak ttatott meg, a mi nagy szerencsétlenségünkre oly kegyetlen sorssal ki­múlt Hobenberg Zsófia herczegnő ő fensége leg­főbb védnöksége alatt a Zsófia Országos Gyermek­szanatórium Egyesület. A Dunántúli Közművelődési Egyesület kebe­lében én voltam oly szerencsés néhányad magam­mal a lépéseket megtehetni és megindítottam azt a mozgalmat, mely a hatalmassá vált Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület meg­alakítására vezetett. Mindig szerényen, a háttér­ben végeztem azt a munkát, mely nélkül humani­tárius ügyben eredményt elérni nem lehet. (Hall­juk ! Halljuk ! jobbfelől.) Hoztam örömmel áldozatot, hogy ez a szer­vezet megerősödjék, de nagygyá és hatalmassá a gyermekszanatórium mozgalom — a mi viszo­nyaink között mondhatnám határozottan nagygyá — épen a vezető személyek leghelyesebb meg­választása által nőtt és főleg az által, hogy áldott emlékű Zsófia herczegnő ő Fensége Magyarorszá­gon legelső izben ennél a mozgalomnál vállalt sze­repet. Épen azért a gyerniekszanatóriuni páratlan felvirágzása legelsősorban a boldogult herczegnő ő Fenségének köszönhető, ki mikor csak tehette, kiváló tanújelét adta annak, hogy ez a mozgalom mennyire közel áll szivéhez. Utolsó telegrammja, melyet a pozsonyi közgyűléshez intézett, oly benső­séges szeretetet igazolt a gyermekvédelmi mozgal­mak iránt, hogy meggyötört nemzetünk minden egyes fiának kebelét az őszinte hála és szeretet, de a jövőre vetett bizalom érzése is dagaszthatta, i hiszen az a szerető melegség, amely ebből a sür-

Next

/
Thumbnails
Contents