Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
336 555. országos ütés Í9l lalkoztunk is ezekkel a kérdésekkel, de mégis csak kivül vagyunk és mégis csupán a nagy kérdésekkel foglalkozhatunk, hanem magukban azokban a tényezőkben is, akik ott éltek és Bosznia kormányzatában is részt vettek, egy bizonyos optimizmust, amelyből rémes felébredést okozott a szerajevói merénylet. En ismét és ismét azt mondom, hogy ennek a borzasztó esetnek le kell vonni a tanulságait. Ami bajra, veszélyre, a kormányzatnál tapasz-. tarható hézagra és hiányra ez rámutat, mindazt orvosolni kell. De meg kell tenni ezt ugy, hogy józan Ítélőképességünket, hidegvérünket el ne veszítsük; meg kell tennünk ugy, hogy ne ébresszük fel azt a teljesen alaptalan hitet az egész világon, mintha Boszniát már félig elvesztettük volna, (Élénh helyeslés a jobboldalon.) és nem tudom micsoda rendkívüli intézkedésekkel tudnók csak visszaszerezni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Bocsánatot kérek, ez nincs ugy. Boszniát egészen normális rendszabályokkal rendben lehet tartani, és ott nézetem szerint nagyon higgadtan, nagyon nyugodtan kell megtenni azokat a kormányzati rendelkezéseket, amelyek a létező bajok szanálására szükségesek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Statáriummal! Gr. Tisza István ministerelnök: A képviselő ur foglalkozott még a nagyszerb mozgalommal és annak bizonj r os jelenségeivel Horvát-Szlavónországokban és Magyarországon. A képviselő ur hozott is fel bizonyos adatokat, de amint mondta is, vannak adatai, vannak informácziói; többek között azt mondta, hogy sikerült megállapítania, hogy a magyarországi nagyszerb mozgalmat kik vezetik. En nagyon kérem a képviselő urat, hogy ezeket az informáczióit és adatait bocsássa a hatóságnak rendelkezésére. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mi át fogjuk venni . . . (Zaj a bal- és a szélsöbalóldalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felől. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Nagyon szívesen! Gr. Tisza István ministerelnök: Nagyon köszönöm, át fogjuk venni . . . (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Szmrecsányi György: Azért vállalom a felelősséget. (Zaj a, baloldalon: Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: ... és biztosítom róla, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekezni fogunk azoknak helytálló voltát megállapítani és minden adatot, amely bennünket az ezen bajokkal való küzdelemben megerősít és egy ujabb fegyverrel, lát el, hálás köszönettel fogunk fogadni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Julius 15-én, szerdán. A képviselő ur kifogásolja, (Zaj a baloldalion. Halljuk! Hall juh! jobbfelől. Elnök csenget.) hogy Horvát-Szlavonországokban nem elég erélyes az eljárás a nagyszerb agitációval szemben. Ebben a kérdésben nem akarok és nem fogok kibújni a felelőség alól; ebben a kérdésben, miután ez Horvát-Szlavonországoknak belügye, rám a felelősségnek az a mértéke hárul — és az nagy és irányadó mérték — amely a bán és a magyar kormány közötti szolidaritásban nyilvánul. Én teljes szolidaritásban érzem magamat Horvát-Szlavonországok bánjával és meg vagyok róla győződve, hogy ő a legkomolyabban megteszi a kötelességét azon a téren is, hogy minden ilyen veszélyes jelenséggel tel: jes erővel megküzdjön és bizonyára ő is hálásan fogja fogadni, ha bárminő tekintetben megerősítjük ujabbb adatokkal, ujabb helytálló információkkal az ottani hatóságok kezét. Ha bárminő mulasztás fordult volna elő, legyenek róla meggyőződve a t. képviselő urak, hogy azokat ott Horvát-Szlavonországok bánja saját hatáskörében minden kételyt kizáró energiával és szigorral orvosolni fogja. (Helyeslés jobbfelől.) Ami Magyarországot illeti, még egy dologra térek ki, — különben ez nemcsak magyar, hanem némileg horvát kérdés is — s ez a Szerbiából átszökött katonák kérdése. (Halljuk] Halljuk ! Én biztosithatom a képviselő urat, hogy ezzel a dologgal a magyar kormány igen behatóan foglalkozik. Tény az, hogy meglehetős nagy számban jöttek át ilyen katonaszökevények, jöttek át a háború alatt is, de talán még nagyobb számban háború után. S én megjegyzem, hogy ez nem annyira sajátságos és érthetetlen jelenség, mint a képviselő ur gondolja. S miért nem? Szerbiának egyes csapatai ma is hadilábon vannak, egyes csapatainál a rezervisták ma is be vannak hiva, mert a meghódított tartományaikban nekik hadilábon levő csapatokra van szükségük, hogy az uj lakosság között a rendet fentartsák. Ennek folytán mi történik? Ma is hívnak be rezervistákat egy nagy nemzeti háborúnak lelkesítő hatása nélkül. A magam részéről abban nem látok semmi különöset, ha most többen igyekeznek kivonni magukat a háborús élet fáradalmai alól, mint történt akkor, amikor tagadhatatlanul az egész szerb nemzet, az egész szerbiai lakosság bizonyos lelkesedéssel ment a török elleni háborúba. De a helyzet tényleg megvan: meglehetős nagy számban vannak nálunk szerb katonaszökevények. S őszintén megmondva, nagyon bajos elhatározni, hogy mi történjék velük. Visszatolonczolni őket Szerbiába és átadni a szerb hatóságoknak, azt hiszem . . . Eitner Zsigmond: Palotaőrökké tenni őket! (Zaj a jobb- és baloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök:... a humanizmus legelemibb követelményeivel is ellenkez-
