Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

555. országos ülés 1914 Julius 15-én, szerdán. 297 korona. Egy 1200 márkás pernél Németországban fizetendő lenne 240 márka, — itt méltóztatnak látni az átalányrendszert — azaz 282.24 korona; nálunk lesz fizetendő 84.30 korona, tehát kevesebb 197 koronával. Egy 4000 márkás pernél Németországban . . . Springer Ferencz: Mi az, amit számitás alapjául méltóztatik venni? Teleszky János pénzügyminister: Ennél a 4000 márkás pernél majd részletesen fel fogom olvasni. A német birodalmi bélyegtörvény szerint a tárgyalási illeték 62 márka, bizonyitási illeték 62 márka, közbenszóló határozatért 31 márka, véghatározat illetéke 62 márka ; az elsőfokú felebbezési biróságnál a tárgyalási illeték 77'50 márka, a határozati illeték 77'50 márka, a másodfokú felebbezési biróságnál határozati illeték 93 márka ; összesen 465 márka, ami 565'84 koronának felel meg. Ezzel szemben nálunk beadványi illeték két példányt és egy felzetet véve számításba, 540 korona, két iv bélyege 5 korona, határidőmeghosszabbitási kérelem 8 korona, tárgyalási jegyzőkönyv két iv 5 korona, közbenszóló határozat a követelés alapjának fennállása tárgyában 8 korona, Ítéleti illeték 60 korona, felebbezési illeték két példány, egy felzet 51'40 korona, jegyzőkönyv két iv 9 korona, felülvizsgálati kérvény két példány, egy felzet 61"40 korona, összesen 213'20 korona, tehát kevesebb 333.64 koronával. Én konczedálom, t. ház, hogy nálunk konstruálható olyan eset is több közbeeső percselekménynyel, hogy ez a most kimutatott 213"20 korona valamivel emelkedni fog. De viszont méltóztatnak konczedálni azt is, hogy nincs az a perhuzás, amelylyel annyi percselekményt lehetne belekonstruálni ebbe az általam felsorolt lajstromba, hogy az 333 koronát tegyen ki. Mezőssy Béla: Ott más a gazdasági helyzet ! Teleszky János pénzügyminister: Hogy a gazdasági helyzet ott más-e, arra én nem hivatkozom ; én csak ezt a tényt vagyok bátor bemutatni, hogy a helyzet ott hogyan áll és hogyan áll más államoknál. Nem hivatkozom az angol példára, mert őszintén megvallom, én az angol perrendtartást és az angol törvénykezési illetéket nem ismerem olyan alaposan, hogy beszélni merhetnék róla, annyira eltérő a miénktől, (Felkiáltások a jobboldalon : Sokkal drágább !) de köztudomású, hogy sokkal drágább. Nem akarok részletesebben foglalkozni a franczia bélyegilletékkel sem, azonban rektifikálnom kell az egyes t. túloldali szónokoknak azt a nézetét, hogy a franczia törvénykezési illeték, bélyegilleték az átalányrendszeren nyugodnék. A franczia rendszer vegyes rendszer. Egyáltalában tiszta átalányrendszerként csak a németet ismerem. Az én tudtommal a franczia, az olasz vegyes rendszer, egyebekkel, ősz ntén megvallva, nem vagyok ismerős. A franczia ismeri a legmerevebb papirfogyasztási adót, mert ismeri a papier timbre-nak az inKÉPVH. NAPLÓ. 1910—191Ö. XXV. KÖTET. tézményét. Azonkivül ismeri az egyes tételek szerinti illetékezést, az enregistrement-t, amelynek zaklató és terhes voltáról a pénzügyi szakemberek köteteket irtak már össze, de a franczia szabad nemzet még mindig tűri és azok az intézkedések, amelyek nagy része a Napóleon idejéből, sőt a Napóleon előtti időkből származnak, ma is érvényben vannak. Végre ismeri az átalányrendszert is, t. i. az egyes határozatok megilletékezését, ahol a határozat illetéke 3%-nál is többre megy, fel; itt nemcsak a perek nagysága az irányadó hanem a perek természete is, ugy hogy aránylag kis perek is 3%-ot meghaladó határozati illeték alá esnek. A német rendszerrel óhajtok kissé bővebben foglalkozni, illetve azzal a kérdéssel, hogy miért nem állitottam én ezt a törvényjavaslatot az általányozási rendszer alapjára. En, t. ház, őszintén megmondtam érveimet az indokolásban. Nagyon sajnálom, hogy a t. szónok urak különösen csak egy érvet domborítottak ki, azt, hogy nincs statisztika, a többi érvet pedig vagy nem érintették, vagy csak nagyon futólagosan. Már pedig mikor elhatározásom megfogamzott, az a körülmény, hogy nem rendelkeztem statisztikai adatokkal, mondhatom, kisebb mértékben esett a latba a tekintetben, hogy elhatározásom melyik irányba forduljon, mint a többi körülmények. De őszintén bevallom, hogy ez a vita, amely eddig erről a javaslatról folyt, meggyőzött arról, hogy rendkívül bölcsen cselekedtem, hogy nem tértem át az átalányozási rendszerre. (Ugy van! jobbjelől.) Mert hogyha akkor, mikor lehetőleg megtartottam azokat az alapokat, amelyeken eddig a törvénykezési illeték rendszere állott, olyan exorbitans emelkedéseket lehetett következtetni a javaslatból, mint aminőket a t. túloldal szónokai ebben láttak, akkor kérdem : miiven rendkívüli nagy emelkedéseket méltóztattak volna kiszámítani akkor, ha én, kellő statisztikát nem tudva nyújtani, teljesen szakítottam volna ezzel a rendszerrel és áttértem volna egy más rendszerre, amely más rendszert illetőleg nem tudtam volna olyan meggyőzően, mint ahogy remélem, igy sikerült, bebizonyítani azt, hogy azok az emelések abszolúte nem olyan exorbitansok. (Ugy van! a jobboldalon.) Szememre méltóztattak vetni, hogy miért nem szereztem statisztikát. Bocsánatot kérek, azalatt a két év alatt, amióta a pénzügyi tárczát vezetem, ha mindjárt az lett volna is az első feladatom, hogy statisztika gyűjtését rendeljem el, akkor sem tudtam volna megbizlmtó statisztikát szerezni. És méltóztassék elhinni, hogy ennek a statisztikának a szerzése, hogyha az alapos akar lenni, igen nagy munka és igen nagy költség. Őszintén megvallva, nem tartottam alkalmasnak a mai jjénzügyi helyzetet sem arra, hogy ilyen tetemes költséget és a tisztviselői karnak olyan lényeges szaporítását javasoljam, amely ennek a statisztikának a gyüjto1 sét elvállalhatná, 38